Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-31 / 44. szám

V. Templomaink, melyek eddigelé legtöbbször nem egyebek, mint a kathol. templomoknak szegényes utánzásai, vagy pedig egyes építészeknek tanulmánykísérletei, jövőben az evangelikus istenitisztelet alapjellemének megfelelőleg építendők, vagy is szemelőtt kell tartanunk azt, hogy a mi templomaink első sorban hallgató termek; ezen célnak kell hogy mindenekfölött megfeleljenek, e mellett azután a mennyire tehetségünk engedi művészetileg is felékesitendők, és a mellett ugy rendezendők be, hogy ne legyenek azok visszataszító s az egészséget veszélyeztető helyiségek, sőt inkább láttassanak el azok mindazon kényelmi eszközökkel, melyeket a mi éghajlatunk, életmódunk s szokásaink igényelnek. YI. Mindezen reformok az összes egyháztagok legkomolyabb közreműködése mellett valósitandók. De épen azért ezeknek tevékenysége ugy az alsóbb, mint a műveltebb körökben felébresztendő. Serkenteni, buzdítani kell híveinket, hogy azon polgárjogot, melylyel mint a keresztyén gyülekezet tagjai birnak, vegyék igénybe s gyakorolják ugy az egyházi alkotmányos életben, mint a gyülekezet istentiszteletében való tevékeny rész vétők által. Ezek voltak Zittel tételei, melyeket a prot.egylet közgyűlése némi csekély módosítással s rövividebben fogalmazva magáévá is tett. Előbb azonban hosszas s érdekes eszmecserék folytak ez ügyben. Igy nevezetesen a referens egy érdekes beszéddel kísérte ezen tóteleket, mely beszédből ide igtatunk néhány pontot. A protestántismus — monda — eleitől kezdve lemondott a kathol. istenitisztelet külfényéröl, s annak kötelezett látogatásáról ; de másfelől volt is oka eleitől fogva panaszkodni azon lanyhaság miatt, melyet az evangelikus gyülekezetek a nyilvános istenitiszteletben való részvételnél tanúsítottak. Mar 1534-ben Luther panaszkodik: „Hogy megvan ugyan az evangeliom, de annak predikáltatása alatt sokan horkolnak, vagy pedig kiszöknek a piarcra, a kapukba, a korcsmákba, s játszóhelyekre. Ez a fő bűn, mely nagyobb mindennél, s a mi polgárkáink nyakig úsznak ezen bűnben, ugy hogy az embernek majdnem a szive hasad meg midőn ilyeneket lát." Hát ma, 350 évvel későbbi és sok részben áldásos kifejlődése után a protestántismusnak, hogy állunk e tekintetben? Kétségkívül rosszabbul. Ma már hortyogni sem igen mennek a templomba, elvégzik ezt otthon, s nem a predikátóiról szökdösve, kimennek polgáraink a korcsmákba hanem mennek egyenesen oda, s ott töltik az egész vasárnap délelöttjét, délutánját. Statistikai kimutatások nélkül is hiszszük ós tudjuk mi, hogy a nyilvános istenitiszteletek elhanyagolása miatt emelt panaszok teljesen jogosultak. Az 1862-ik évben az egyliázistatistika érdekében elkezdék számba venni az urvacsorával élőket, s a következő szomorú eredmény tünt ki. Az osztrák örökös tartományokban egy év lefolyása alatt esett minden 100 lélekre 109 urvacsorával élő; Vürtembergben és Badenben 68, az akkori porosz királyságban 51, Meklenburg-Schwerinben 38, Frankfurt szab. birodalmi városban és vidékén. 18, Berlin városában pedig csak 17. Óvakodjunk e miat talán a szabad theologiai irányt vádolni. Kellő cáfolatot nyújt ezen vád ellen Biiden, a protest.-egyletnek ezen sokszorosan ócsárolt hazája. Itt három óv óta rendes jegyzéket visznek a templomlátogatókról, s abból az tűnik ki, hogy a badeni gyülekezeteknek több mint felében a közönséges vasárnapi istenitiszteleten megjelenik minden 100 lélekből 30—40 lélek. Ily számú hívekkel nem pirulhat a badeni egyház a legorthodoxabb egyházak mellett sem. Nagy különbsóg mutatkozik azonban a városi és a falusi gyülekezetek között. A falusi s a kisebb városi gyülekezetekben sehol nem sülyed a templomlátogatók száma a 25. százalékon alól, míg ellenben Karlsruhéban leszáll 16, Heidelberg- és Mannheimban 7, Pfortzheimban 6 százalékra. Igy állnak a dolgok hihetőleg egész Németországon, s a minő mértékben erősödik a városi erkölcsök s szokások befolyása a falusiaknál, abban a mértékben fog a templomlátogatás hanyatlani. Miképen lehet ós kell ezt megakadályozni ? (Yége küv.) FARKAS JÓZSEF. A modern theologia és a "biblia. Napjainkban többször emeltetett azon vád a modernek ellen, hogy ők a bibliát megakarják fosztani isteni tekintélyétől; lerombolnak mindent, a mi szent; alapjában ingatják meg a keresztyénséget ; elorozzák az emberiségtől égi kincsét, a hitet; gúny tárgyává teszik a hitvallást, dogmát stb. s igy az alapot, melyen a keresztyénség közel kétezer évig szilárdan nyugodott, vétkes könnyelműséggel taszítják el maguk alól, s önmaguk közösítik ki magukat a ker. egyház egyeteméből. Felette súlyos vádak ezek, melyek közül ha csak egy is valószínűséggel bir, méltóvá tesz minden modern 69*