Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-17 / 42. szám

Került a tettleges, bünt, tégy testeddel csak jót. 232. Óvd magad a haragtól a beszédben ! zabolázd beszéded ügyelve rá. A bünt kerüld, ha beszélsz, nyelved mondjon csak jót. 233. Ovd magad a haragtól indulatodban, zabolázd indulatodat gondosan. Kerüld a bünt indulatodban, indulatod jót gyakoroljon. 234. A bölcsek, kik az ő testüket és beszédjüket megzabolázzák, a kik az ő indulatoknak is gátot vetnek, azok valóban jól megfékezik magokat. 281. Beszédedet tartsd féken, gondolatodnak adj zablát, tested ne vétkezzék. Ki az élet e 3 útját tisztán megőrizi, azé az ut, melyre a jósok tanították. 256. Nem akkor vagy igazságos, ha dolgodat erőszakkal keresztül hajtod ; ki az igazat a hamistól eszesen megválasztani tudja, erőszak helyett szelídséggel jár el, belátással a jogosat védi, egyedül azt mondjuk igazságosnak. 382. Ki mint Bikkha, jóllehet ifjú még, Buddha rendszabályait teljesiti, az a világot megvilágítja, mint holdvilág felhőktől szabadit. 385. A kinél egy az innen és a tul, a tul, és az innen, a gondtalanra, kit semmi nem köt, mondjuk Brahmana. Ki gondolkodik, kéjelgésre nem vágy, kötelességét megteszi, hibája nincs, a főeélt elérte, arra mondjuk Brahmana. 400 és 417. Ki nem haragszik, fogadását megtartja, erényes és mocsoktalan, minden köteléktől ment, arra mondjuk Brahmana. 406. Ki nem ellensége ellenségének, szelid hozzájok, kik megbántanák, a sovárgókkal nem sovárog, arra mondjuk Brahmana. Ezen példák eléggé mutatják, hogy már itt ó-tescamentomi bölcs példabeszédek nyomán járunk, és uj-testamentomi erkölcsösségre, mint hozza éjre a hajnal pír, — ébredünk. Azáltal, hogy a barbárságba sülyedt népélet a buddha morált elfogadta, erkölcsileg nagyban emelkedett. Különösen az öldöklés absolut tilalma, melyet csak a legvégső szükségben volt szabad átlépni, nagyban javított az élet semmiben vételén. Ez által vagy általán megszűnt, vagy elvben megszüntettetett: az emberáldozat, a halálbüntetés, a háború, sőt még az oktalan állatokkal való áldozás és vadászat is. Nemcsak a kímélet minden iránt mi élő, de az irgalmasság és szeretet voltak napirenden. Innen következett, hogy a tettben mutatkozó részvétet gyakran azáltal gyakorolták, hogy alamizsnát dazdagon osztogattak. Megtörtént p. o. hogy királyok^ minden kincsüket elosztották. Különféle jótékony intézetek állíttattak, kegyes alapítványok tétettek, utasok és vándorok számára fogadók és menedékhelyek nyittattak, gyümölcsfák ültettettek, kulák ásattak. Még az álkszámára isnto gvógvinté:eteket emeltek, melyekben a férgek számára is volt hely. Még ma is ápolják a buddlia-hivuk az ő állatjaikat, és nem pusztán a házi állatokat, a miben túltesznek sok keresztyénen , kik szeretik az állatokat kínozni. Még másban is tanítóinkká lehetuek a buddhák. Nevezetesen a buddhismus kezdettől óta a legnagyobb vallási türelmet tanította és gyakorolta ; csak tanítás által akaija az embereket a maga részére hódítani, a kiilönbüző vallásokat egyenjoguaknak ismeri el, ugy tekinti mint ugyanazon tan-, ugyanazon megváltási-ut sajátságos alakzatait. Dacára a buddhismus későbbi elágazásainak csak egy vallási háborúról tesz a türténet említést, mely Tibetben folyt a sárga ésvörös sapkások közt. A Lamaisták ugyanis azt tanították, hogy Qakjamuni az ő tanát minden népeknek hirdette, akik azonban fölfogni nem tudták, azoknak az ő fölfogásokhoz mért törvényeket adott. Igy, ki a neki adatott törvényt betölti, üdvözül. A nagy király, Dharmáko k a, azaz a törvény Aeoka-ja, ki a 3-dik században K. e. a bueldhismust államvallássá emelte, egy türelmi rendeletben ezeket mondja: „Nem szabad mások hitét ócsárolni. Van eset rá, midőn mások vallását tisztelni kell. Az által előmozdítjuk saját vallásunkat, és használunk a másokénak. Ki egyébként cselekszik, kisebbíti a magáét és árt a másokénak. Csak az egyetértés tesz jámborokká. Vajha minden ember a másik törvényét tiszteletben tartaná, a magáét teljesítené." Ezen türelem mellett is a buddha-követők, ma sem tudják az egyedül boldogító keresztyénséget elfogadni. Egy singhali főúr, a ki fiát a keresztyénség ben neveltette, azt a nyilatkozatot tette a missionarius előtt: „Én a ti vallástokat az enyimhez csatolom, mivel a keresztyénséget a buddhismus biztos támaszául tekintem." Sokan Singhal-ból gyermekeiket megkereszteltetik, hogy az angol gyarmati kormányzásban résztvehessenek , de mindamellett megmaradnak jó Buddhakövetőknek. Valódi áttérések majd alig fordulnak elő A fölvilágosult Buddha-követőknek elutasító felelete mindég akkint hangzik : Mi is bírunk azzal, a mit ti hozhatnátok, sőt mét£ jobbal. H u e és G a b e t, missionariusolc azt mondották azon egyről, kit majd megtérítettek a 40-es években: „Igényt tartott rá, hogy ő míg egyrészt jó keresztyén, addig másrészt buzgó Buddhakövető is. A buddhismusban a vallási türelemmel kezet fog a nemzetiségi türelem is. Mely szerint minden nép egy nagy testvériségre hivatott az emberiségen belül, igy minden ember egyenlő. Továbbá a buddha erkölcsi törvény a családi életet is át meg átjárta az ő szelleme és erejével. C altja mun i ról az mondatik, hogy Buddhává jelöltetett ki, mivel egy viharos tengeri ut alkalmával, kitéve saját életét a veszedelemnek, öreg anyját a tenger szörnyei közt vállain vitte a partra. Egy alkalommal pedig beszédet tartott e tárgy fölött: A szülők iránti tisztelet és engedelmesség többet ér, mint az imádság és az áldozat. Ősrégi mondások továbbá igy hangzanak e t'rgyban: „A ki 6(i