Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-17 / 42. szám

szolgálnak botránkozás kövéül az igazhivőnek sem, de mégis inkább oda látszanak irányozva lenni, hogy az egészen modern rationalista is ajkaira vehesse őket, s lelki gyönyörrel élvezhesse azokat a felvilágosult művelt közönség is. És ezen röviden érintett tapasztalatok mi felől tanúskodnak? A felől,-hogy mi magyar protestánsok egészen közömbösek maradtunk azon gigási harcok közepette, melyeket a protestáns egyházak az utóbbi száz év alatt folytattak; keletkezhettek ós ismét elenyészhettek viharok, a tudományosság napja a külföldi protestántismus egén majd fényesen kisüthetett, majd sötét homály által elfedethetett, mi mindezekről, jó szerencse, ha gyenge sejtelemmel bírtunk. Apáink küzdöttek, harcoltak eleget, nekünk 19-ik századbelieknek, kivált az e század közepe körül élőknek elég ha lefekszünk azon szűk sáncok közé, melyeket az apák számunkra megtudtak védeni, ós ha ott nyugodtan aluszunk. Elég volt a küzdelemből ennyi, most már pihenjünk. Nem úgy atyafiak! A protestántismus — élet, az egy folytonosan fejlődő elv, s ahol élet, a hol fejlődés vau, ott nem lehet pihenni. — ily tapasztalataim voltak nekem, a még nem régi időkből. És ma? Fájdalom, ma is van még abból a régi kovászból azt hiszem mindenfelé; de másrészt tagadliatlan, hogy az utóbbi évtized alatt kifejlődött theologiai mozgalom hatása észrevehető egész hazai prot. egyházunkban. A tespedós párnájáról fel vannak a szundikálók riasztva, s egy része — miért ne nevezném igy : a jobb rósz tiszta tudatával van már annak, hogy ueki, mint protestáns lelkésznek a folytonosan fejlődő kor eszméitől, szellemi harcaitól elzárkóznia nem lehet, nem szabad, hogy közte ós a keleti vagy a pápista egyház papja között a fő különbséget nem a symbolikus könyvekben foglalt hitcikkek avagy a pápa fenhatalmának el vagy nem ismerése képezi, hanem a haladásnak és a konok maradásnak azon ellentétes szelleme, mely az ellentétes egyházakat átlengi. A másik rész pedig, ha némileg fázik s reszket is azon széltől, mely őt csendes álmából felzavarta, s ha ennélfogva duzzog is egy kissé, s durcásságában vonakodik kezet fogni álma zavaróival, de azért érzi, hogy tovább szundikálnia nem lehet, hogy a régi állásponton ugyan megmaradhat, de azt folyvást védelmeznie, azért küzdeni, munkálkodni kell. És már isten neki! ha nem akar is va^ln a régi, általa talán i kényelmesnek s biztosnak ?élt helyzetből mozdulni, de csak munkálódjék, csak mozogjon, még ha hátrafelé is. Az is élet. De a tespedés az megöli egyházunkat. S ki tagadhatná, hogy az utóbbi időkben hazai egyházunk Bethesdája az uj kor szellemének angyala által minden tekintetben fel van háborítva; hogy egyházunkban lüktet ismét az életér; s ha a terv, a jóakarat sokszor csak ilyenül maradt és marad is, de azért a mozgás érezhető. A lelkészképezdók a 48 előttiekhez viszonyítva innen és tul a Királyhágón átalakitvák ; a lelkészek anyagi helyze! tének javítása, de egyszersmind a lelkipásztori hi-i vatalnak modern fogalma, működési köre napirenden ; lelkészi özvegy- árvT

a gyámintózetek legtöbb helyütt létesítve; egyház kormáuyzatunk az uralkodó modern elvek szellemében átalakítva; népiskoláink sok helyütt legalább virágzásnak indulva, felsőbb tanodáink egyik ága épen a legújabb időkben újjászervezve s fokozott tanerőkkel ellátva, egyes egyházaink anyagilag tetemesen emelkedve, egyházmegyei, iskolai könyvtárak létesülve. Valóban oly jól esik csendes elmélkedéseim között azokra a bár szerény körű, de mégis életre, tevékenységre mutató mozgalmakra reágondolnom, melyek hazai egyházunk majd egyik, majd másik részéből jeleztetnek. Azon lelkészórtekezletek p. o. melyek az ujabb időkben tartattak, ha talán látszólag keveset eredményeztek is, de a korábbi évtizedekre viszszagondolva, mily nagy nyereményül tekinthetők. 'Évenként csak egyszer-kétszer is egy-egy vidék lelkószkara összejő, hogy tisztán vallási, egyházi, iskolai, lelkipásztori ügyekkel kérdésekkel, foglalkozzék, haszontalan politizálás avagy még üresebb idő-i töltés helyett elmélkedjék, s beszélgessen oly dolgokról, melyek hivatásába vágnak. Ezelőtt két évtizeddel meg sovárogva vártuk azt az időt, a midőn magyar protest. egyházunk ügyei számára ha csak egy közlöny is létrejöhetne; s ím ma — bár az idők anyagilag évek óta a lehető leggonoszabbak — külön párt lapok s füzetek léteznek s ujabbak vannak tervben, születő félbeo. Meglehet, hogy" Önöknek néha talán fáj, midőn e megszaporodott közönyök egy némelyike a helyett, hogy legjobb erejét a közös édesanya istápolására, az egyház java előmozdítására fordítaná, — azt Önök ellen irányozza, Önök ellen, kik jó s balsorsban Oly nemesül küzdöttek azon egyház jogai sjólló-