Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

imra több helyt elismeréssel hivatkozik, a szenttörténelmi korra vonatkozó nézeteimet, melyek az ihletés kérdését is megoldják, figyelmére jobban nem méltatta, és fejtegetése keretébe akár helybehagyólag, akár cáfolva föl nem vette. BALLAGI MÓR. (Vége köv.) Buddha mint a Krisztus előfutója. (Folytatás.) 2. Buddha tana. Minden egyik világvallás keletkezésekor nem egyéb vallási reformnál, a mely nem annyira a hittanon eszközöl javításokat, mint inkább az egész belső embert formálja át egy jobb lét-té. Ez áll a Buddhismusról is nagy mértékben. Nem fölvilágosodást, de megváltást és kiengesztelést hozott az emberinemnek. Az indus nép porba volt tiporva a kegyetlen világi és egyházi despotismus által, maga közt meghasonolva az áthághatlan kasztrendszer következtében, méltóságából kivetkőzve a lélek vándorlásba vetett hiténél fogva, mely a jelent mindenben a múlttól tette függővé, és ujabb kinteljes létformáknak nyitotta meg végetlen útját; végre meg volt nyomorítva a vigaszt nem adható bálványimádás és ezerféle hagyomány által, melyeknek betűszerinti teljesítésétől függött a lélek üdve. Igy lett az indusnak egész élete, a jelen és jövendő elviselhetlen teherré, mely alól semmi, még a halál sem tudta fölszabaditani. Jóllehett itt is, mint a zsidóság kebelében az essenismus, saddueeismus és az alexandriai bölcsésziskola, képződött oppositio az askesis, a sankhja - bölcselet követésében a bramah hierarchia és szertartási törvény ellenében; de ezen oppositio csak részszerint való volt, és az elbádgyatt népet nem táplálta, mire pedig legfőbb szüksége volt. Csak akkor gyógyult ki a nép ezen szenvedő bajából, midőn a Szakja-k családjából származott remete föllépett. Mint bölcs néptanító lép föl, nem ujabb hitformulával, hanem a gyakorlati megváltás tanával. Mind a két, egyaránt régi és kiirthatlan néphittételt t. i. a világ rosz- és a lélekvándorlásról, meghagyta érintetlenül. Ujabb bálvány- vagy istenitiszteletet nem hozott be, meghagyta a brahma-isteneket békében helyeken, pusztán statisták voltak előtte, a mennyiben ignoralta őket, nem emberfölötti isteni lényeknek, de emberileg erkölcsös hatalmaknak kellene folyton a hatalmat vinniok. Legkevésbé jutott eszébe, hogy saját személyét az imádás tárgyává tegye, sőt kezdetben halála után is csak tisztelettel illeték. Ehez mérten még az imában is az isteneknek segítségül hívását kiküszöbölte, és e helyett hitvallási formulák, a kötelességet megszabó parancsolatok emlékelése, áldások és kívánsággal egybekötött fogadások elmondása találtak helyet. Hasonlókép elesett a sakramentum, helyébe lépett a gyónás. Buddha egész határozottságai elvetette a V é d á k szent könyvének eddig fönálló csalhatatlan tekintélyét, és a divatos vallási törvényeket, hagyományokat pótolta egy ujabb, egyszerű evangeliommal. Mindazokhoz, kik megfáradtak és megterheltettek, kivétel nélkül szólott az ő megváltási igéje. Mindeneknek hirdette a szabadulást a világrosz alul, különösen a végnélküli újra születés által hirdette a részesülést az üdvben, mely utóbbit a brahmanok csak a 3 felsőbb néposztályra terjesztettek ki. Es ezen megváltást, boldogságot, szerinte, nem külső vallásos cselekvények gyakorlása által, nem is áldozat- és külső bánattal éri el az ember • hanem egyes egyedül önmegtagadással járó erényes gyakorlat, sziv és élet tisztaságában, nevezetesen, ha a biint kiirtjuk, érzelmeiuket megszenteljük, jótakarunk és jót cselekeszünk, embertársainkat szeretjük, és áldozatra készeknek mutatjuk magunkat. Es e parancsolatokat még a legalsóbb fokú ember is megeselckedheti. Az én törvényem — mondá — a kegyelem törvénye mindenek számára. A rabszolga és a herceg közt, a mi a testet illeti, nincs különbség. A leghitványabb testben lakhatik a legszebb lélek. Csak azon oknál fogva kell a testet becsülni, mert a lélek sátora. Az erénynek semmi köze a kaszttal, melyben élünk. Kiváltkép az alsóbb osztályhoz, az alacsony rangúak- és szegényekhez fordult. Gyakran prédikálta: nehéz a gazdagnak az igaz utat megtalálni. Egy szép monda azt beszéli róla, hogy mig egyszer egy szegény alamizsnára szánt bögréjét egy marék virággal megtöltötte, addig a gazdagok 10,000 vékával sem tudták megtölteni. Tanítványainak is legfőkép azt kötötte szívökre, hogy a megvetettek és elvettetetteket vegyék föl. Még a női nemet is, mely különben önállótlan volt, az egyházi hivatalra alkalmazta, azonban föllépésének csak 25-dik évében. Az ő legkedvencebb tanítványa, A n a n d a egyszer megszólít egy leányt a legalantíbb osztályból, a Tschandál a-ból, hogy vizet adjon neki. Nekem nem szabad hozzád közelítenem, nehogy tisztátalanná tegyelek, válaszol a leány. Nővérem ! felel A n a n d a, én nem kérdezősködöm a te kasztod után, sem nem tudakolom a te családodat, kérlek, adj innom. Igy megnyeri a leányzót és a mester a választottak sorába fölveszi. De nemcsak a szegényeket és elhagyottakat vezeti igy emberi szeretetet lehellő hirdetése által a megváltás útjára hanem a bűnösöket és gonosztevőket is. Megtért brahmanok beismerték, hogy 12 évig folytatott bűnbánat nem szerez annyi békét, mint a Buddha által hirdetett igazságok. Az által, hogy az emberek közt az egyenlőséget hirdette, az elviselhetlen brahma igát széttörte és mindegyik vállaira ugyanazon terhet, mely könnyű és gyönyörűséges, az ő törvényének terhét rakta. És miként az ő hirdetett tanának tartalma, ugy az ő tanítási módszere is eddig hallatlan volt, megragadó, lebilincselő, népszerű minden izében és a szó legnemesebb értelmében. Beszédei részint beszélgetésekből állottak, részint hosszabb