Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

vagy rövidebb egyházi beszédek alakját vették föl, a melyeket tartani szokott vagy a házaknál, vagy a szabadban, de volt eset rá, hogy utcán és piacokon is. Es mindannyiszor nem az Írástudók nyelvén, a szt. S a n sc r i t nyelven, hanem a nép szokásos nyelvén a pali nyelven szólott. Mindaz pedig a mit mondott, egyszerű? érthető, fölfogható volt, miután az. erkölcsi igazságokat rendszerint concret eset által megvilágította, és legfőkép népszerűvé tette az által, hogy az elbeszélések gazdagságában, a példák- és hasonlatokban kifogyhatatlan volt. Tovább haladva, közelebbről akarjuk szemügyre venni Buddha ethikai alaptanait, a midőn a dogmaticai és metaphysicai oldalt egészen mellékeljük. A Buddhismus alapgondolata oda megy ki, a mit Bundha halálakor mondott végszava tartalmaz: Minden összetett, azaz, minden megsemmisül egy örökké változó körforgásban. Ennélfogva nincs isteni egyed sem, Brahma, a ki világgá lenne, és a kibe a világ újra vissza térne. Sokkal inkább, minden a mi ered, semmiből kél, a semmibe n létezik és semmivé lesz, röviden : minden semmis. Ezen semmiség, a mi maga a lét is, az alaprosz, mely az élőlények számára ugy jelenik meg, mint születés, betegség, öregkor és halál. A megváltás a világban levő eme rosz alól csak az által megy végbe, ha az érziség kioltatik, vagy is az úgynevezett Nirvána által. Az újra születés is csak akkor szűnik meg, ha a teljes fölszabadulás által a lét minden kötelékéből a lélek ki szabadult, ha a létszerelméről való teljes lemondás bekövetkezett. Ha a lélek ez által a teljes tökéletességre jutott, N i r v á n a-ba jut, kialszik, mint egy mécs, melynek nincs olaja. Nirvána ugyanis azt jelenti: kialudva lenni, és a legfőbb jónak összesége. A lelki béke eme legfőbb javát pedig mindenki megszerezheti. Buddha már első beszédjében fölállította az úgynevezett 4 lelki vagy magasztos igazságot, nevezetesen : a fájdalmas rosz megvan ; megvan, mert a kívánság az újra születésnél végnélkül megujul ; meg kell és meg lehet semmisíteni; a megsemmisítés az által történik, hogy megváltatunk, vagyis legyőzünk minden kívánságot. Itt azonban egy kissé pontosabban kell magunkat tájékoznunk. Ugyanis a buddha systema a következőket tanítja: Minden lét ugy merül föl és mint egy vizb iborék szétpattanik, és a lét folytonos forgása, változása a San sara, azon alaprosz, mely szenvedés- és fájdalommal van egybekötve. A létnek ezen folytonos fájdalomtól kisért vándorlása pedig nemcsak a jelen életre szorítkozik, hanem az élet megszámlálhatlan utaira, melyeket az élő lelkeknek megtenniük kell, mért az eredetszerint való bün, a Klé9a, szüntelen tovább terjed. Nevezetesen, mutatkozik mindenekelőtt, mint kedv és k i v á n s á g, melyek a kielégítés után való törekvésben az élethez tapadó szeretetet nemzik, és ezen velünk született ösztön, szeretni a létet, még a halál után is ; ujabb létre ösztönöz. Ezen a léthez való tapadással szorosan egybefügg a jutalom és büntetés; ők határozzák mint sors az újra szülöttek irányát, a menyiben minden egyik lét alatt véghez vitt cselekvények a bekövetkező lélekvándorlásra a magok sajátlagos alakjokat nyomják. A vándorlás alatt a lélek nem tartja meg előbbi létét, a halálban kialszik, és csak a morális actiok maradnak meg, melyek magvát képezik egy ujabb lélekállománynak, és vagy pokoli, vagy állati teremtmény vagy ember és istenné fejlődnek, a mint a jutalom vagy büntetés illetőleg az érdem és a bün túlnyomó. Igy a megváltás végcélja, hogy a kívánságot és a bünt gyökerestől kiirtsuk, a gonosz cselekedetek nemző erejét meggyöngítsük és ezáltal a létet kimerítsük, a föltámadást pedig ujabb nyomorú't létre megakadályozzuk, szóval a végcél, hogy a S a n s á r a-ból a N i r v á n a-b a jussunk. N i rv a n a a teljes, határozott megszabadulás; halál, melyre ujabb fájdalmas és nyomorteljes születés nem következik; a fájdalmat nem hozó semmi; a nép előtt : az örök ; nyugalom és boldogság. Mi azt mondanók : Az emberi fájdalmas lét a világ fejlődés következménye, mely csak akkor szűnik meg az emberre nézve, midőn a lélek a I testől elválik. Az a további kérdés még : A buddhismusban hogyan tesz ennek eleget az ember, vagyis, a megváltásban miként részesül? Az által, hogy Buddha az áldozat és vezekléssel egybekötött bráhma-féle külső szolgálat helyébe az egyszerű morált helyezte könnyen betölthető kötelességekkel együtt; ugy szinte az ember elkölcsi törekvését a puszta Külső törvény cselekvésből az erkölcsös érzés és élet belső sphaerájába tette át. Egy és ugyanaz volt a lelki élet, a melyre Buddha mindeneket egyformán elhívott. A mit övéitől megkövetel, abból állott, hogy tanában higyjenek és akarattal bírjanak lemondani a világról. Mégis természetszerűleg az ő köve-I tői közt is kifejlődött ama különbség, a mely van egyházi és világi között. Az egyháziaknak tisztök lett volna a végcélt közvetlenül keresni, a világiaknak, magokat eme törekvésre előkésziteni, Azokat, kik közösen klastromokban éltek és a tartományban helyről-helyre jártak, C r á m a n a-k-nak hívták, mi annyit tesz, mint érzékeit megfékező, öntartóztató, vagy Bhicu, azaz koldus, és kötelességökben állott a közönségesen kötelező előirt szabályokon kivül, a szegénység- és szüziességre tett fogadásokat szentül megtartani Mégis bármely időben kiléphettek a rendből. A laicusoknak, kik Upásaka-k neveztettek, kötelességökben állott, a „menedékről szóló 3 miotát" átvenni az 5 nagyobb és a 10 közönséges parancsolatokat megtartani. A hitvallás mely a menedékről szóló formulákat tartalmazza, a következőleg hangzik : „Menedéket keresek Buddhánál, a lelki tan és lelki egyesülésre." Az 5 nagyobb tilalom : nem szabad semmi élőt megölni, nem szabad lopni, semmi részegitő itallal élni, a szemérem ellen véteni, és hazudni. A 10 általános parancsolat, mely magában foglalja az előbbi 5 tilalmat is — a következőkre terjed ki; nevezetesen az öldöklésre, a lopásra,