Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

lója oly sok. Miért az erőket szétforgácsolni, sőt egymás ellen fordítani ? Mennyivel szebb, üdvösebb volna, összetett vállakkal, egyesített erővel egy közös cél felé működni? Oly szép az atyafiaknak békességben való együttlakozása! De hát miért is nincs egység, békesség? gondolkodám tovább; — ki volt a bárány, ki a farkas? Quis nobis aquam turbulentam fecit? Ki gátolja a testvérek kibékülésót? Békéltető elmélkedéseim között majdnem ugy jártam, mint Newton—ha ugyanő volt — az órára esett almával. Kezembe kerül mintegy véletlenül mind az „Evangyeliomi Prot. Lap"-nak minda „Protest. Egyh. és Isk. Lap"-nak 34. száma, az egyik aug. 20, a másik aug. 22-ikóről, tehát majdnem egy ugyanazon napról keltezve. Az egyik vezércikkében tekintet vettetik a „biblia teremtéstanra", a másik vezércikkében szó van „az emberről, mint a természetben sajátszerű helyet foglaló, de mégis ebből kiváló egyéniségről." Két egymással rokon thema. Átolvasám még egyszer. A prot. egyházi lap vezércikkében olvasom: „Nem célja a felderített igazságok ellen harcra kelni a felvilágosodott, józan, és igaztalanul háttérbe szőritől t theologiának . . . hiszen maga a józan theologiai vizsgálódás gyújtotta meg a reformátio korszakában a felvilágosodás fáklyáját, s emancipálta az okosságot, nyiigző kötelékeiből. Miként lehetne tehát gyilkosa szülöttjének, a józan felvilágosodásnak ?" Majd tovább igy szól: „Ha a természettudományok haladása az embert az idők végetlen távolában tünteti is fel fölgömbünkön, a „kezdet" szón, melyen szent okmányunk kezdődik, tul nem teheti magát, midőn az örök szellemerő a láthatatlanságból láthatót hozott létre. Azon felül a Mózes szerinti okmány csak onnan indul ki, hol a mythoszszal megkezdett történettudomány kezdetét veszi stb." És ezzel szemben im az evangeliomi protest. lapban mit találunk! Szóljanak maguk a leirt s világ elé bocsátott sorok. „A mi a bibliai teremtéstan részleteit illeti — mondja az Evang. lap — azok is még mindig védhetők, ennek igazolására mutatványul csak egy pár pontot említek fel ezúttal. Egyik nehézség a teremtés bibliai leírásában a világosság létezése az első korszaktol fogva, holott a nap és a csillagok csak a negyedikben tűnnek fel. öodet neucháteli tanár „Bibliai tanulmányai-" ban kimutatja a legilletékesebb tudósok nyomán, ' hogy földünk a teremtés első korszakában : körrel volt körülvéve, melyen a nap sugarai át nem hathattak s delejes világosság terült el a föld körül, mely elégséges vala az első korú növényzetnek, olyszerü világosság vala ez, mint az északi fény. A föld első korszakában sokkal nagyobb mennyiségben képződött a delejes fény, az elemek tüzes állapotban valának, s magas hőmórsék uralga mindenütt, s a világosság-tünetek fénykörrel vonták be a földgömböt. Be van bizonyítva, hogy a halvány színezetű, szokatlan nagyságú harasztfólék, melyek alkották az első korszaki erdőséget, e folytonos fénytünetek hatása alatt fejlődhettek. Csak mikor az ezersziníi uj növény-világ előállt, akkor s azáltal bizonyul be a napsugarak hatása, ez vala aztán a teremtés törté netének 4-ik napján. Ha hát a tudomány és kijelentés kiegyeztetóse néha nehéznek látszik, ne felejtsük el, hogy a nagy feladatok megoldására századok kellenek s magának a szentírásnak teljes megértése több nemzedékek műve." Békéltető vágyaim s ábrándjaim ez utóbbi sorok újból elolvasása után eltűntek. Nem emberek, elvek harca ez. Amott a vezércikkíró tekintettel s móltánylattal van nemcsak a XYI-ik század nagy természettudósainak, egy Kopernik, Galilei, Keplernek tudományos felfedezéseire, de figyelemmel kiséri s számba veszi azon tudományos harcokat is, melyeket a legújabb kor korszakalkotó tudósai Lamark, Lyell, Darvin folytatnak. Emez pedig védelmezhetcnek találja a Mózes-féle négyez r éves teremtéstannak még részleteit is ; s tudományosnak látszó érvekkel akarja bebizonyítani, hogy mielőtt nap, hold, s csillagok lettek volna, már lehetett e mi földünkön világosság, lehetett nappal ós éjszaka. Szomorúan tettem le a lapot. Sajtó, vasút, telegraf, protestántismus, felvilágosodás, — mind nem ér semmit. Az a föld, melyen ilyen dolgokat írnak s terjesztenek ugy látszik ,,sürű gőzkörrel van körülvéve, melyen a modern felvilágosultság napjának sugarai még át nem hathattak" s olyasféle világosság terül el azon föld körül, mely elégséges az első korú növényzetnek, akarom mondani műveltségnek, mely nem egyéb csak „nagyobb mennyiségben képződött delejes fény." Hiszen ma már, ki napkeltekor Pesten vasútra ül, jóval naplemente előtt Debrecenben lehet, a telegraf segítségével pedig az eszmét, mely az egyik percben itt vagy amott született, a másik percben már közölni lehet, honnét mégis e felettébb nagy távolértem, de látom, tapasztalom. 8 látom