Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. R negyeiéire Szettel elő, előfizetést megújítására kéretnek föl. Levél a pusztából! Eri is az apostolok seregéhez tartoztam egykoron. Lelkem a boldog gyermek- és ifjúkorban Libánon cédrusai között andalgott, a jerikói völgy s a sároni sikság rózsái között kereste a virágot, mely soha el nem hervad, a mézet, mely megédesíti az élet minden keserűségeit, s megenyhíti még a halál fájdalmait is. Együtt énekeltem örömónekeket a bethlehemi pásztorokkal Urunk bölcsője felett; együtt könyeztem a szent asszonyokkal Megváltónk keresztje alatt. Majd meghallám s megfogadám az Ur amaz utasítását: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket." Elmentem ón is, ha nem „mind e szóles világra* is, de legalább az isteni gondviselés által kijelölt szerény körbe, ós hirdettem lelkem egész melegével a názáreti Jézus evangeliomát, hirdettem azon erős meggyőződéssel, hogy ez az a jel, a mely alatt az emberiség jobb ügyének győzni lehet, s győzni kell ; ez azon égi jel, égi világosság, mely kijelölte az emberiség fejlődése, haladása, művelődése és boldogulása előtt az utat nemcsak a közelebb lefolyt pár ezer évre, de a következő évezredekre nézve is. A gondviselés most más kört jelölt ki számomra. Távol a világ különféle küzdelmeitől, csendesen, visszavonultan, senkit n^m háborgatva, s senkitől nem háborgattatva — hogy úgy mondjam Jókai „senki szigetén* élek; — de azért lelkem vissza-visszatér szerelme első tárgyához, vagyis jobban mondva, nem tud attól most sem egy percre is elszakadni. De hogy is tudna! Hiszen minden .fűszálban, minden csipkebokorban felismerem a Mózes Jehováját; a sziklákat hasogató mennydörgésben, avagy az alig érezhető csendes neszben felismerem az emberek romlottsága miatt elkeseredett Illyést, s az őt csillapító Urat. Ha olvasok egy-egy szeretetházról, árvaegylet alapításáról: ott látom a sorok között a názáreti Jézus szelid humánus alakját, s olvasom akaratlanul is a sorok között: „jöjjetek el én Atyámnak áldottai! mert éhező voltam, ós ennem adtatok, mezítelen voltam ós felruháztatok." Életem lefelé ballagó napja azon mezőre szórja ma is legörömestebb sugarait, melynek virágaiban felfelé haladtában oly sokat s oly édesen gyönyörködött. Ezen előbeszéd mentsen ki a t. Szerkesztő ur előtt, ha pusztai magányomban tollat fogok, s igénytelen soraim számára lapja valamelyik zugában egy kis helyet kérek. Megjegyezvén móg, hogy mi pusztai emberek egészen más életet élünk, mint önök fővárosiak. Önöknek talán a reggeli sem esik jól, ha az az napi lapokat is azzal együtt nem kapják, mi pedig örvendünk, ha napok múlva kapjuk, ós móg akkor is várunk, a míg időnk szakad, hogy elolvashassuk. Az egyházi lapokat pedig, melyekhez egy nem épen közel lakó lelkész úr szívességéből jutok csak hetek múlva, midőn már néha négy-öt szám is összegyüremszik, olvashatom. A napokban estem át egy ily expedition. Végig olvastam az önök lapjának 4—5 utóbbi számát, végig a debreceníket is; ós ekkor elgondolkodtam az ellentétes elvek harca felett. Miért a testvérharc ? gondolám mindenekelőtt. Hiszen az egész magyar prot. egyház oly kicsi, míg ellenben a hátramar adottsága oly nagy, a tenniva-63