Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-26 / 39. szám

kául Jézus a maga szeretetét liozza fel, s ezzel iró éppen mellettem bizonyit. Midőn tovább a magára hagyatott s az önzéssel erős harcot vivó észről beszél s bizonyítékul felhozza a Gal. 5., 17. összetéveszti az észt a lélekkel, a részt az egésszel; ha észről akar beszélni s bizonyitni, sokkal szerencsésebben idézheti vala Rom. 7., 23., 25. Ej, ej megint a hatos ~s végre nihilismusba átmehető" stb. Kérem, mig részemről nem tapasztalta, addigaz én rovásomra ne használja fel a lehetőséget. Hát nem látja K. L. ur, hogy mi alapot vetettem a tökélyre törekvésben, olvassa meg még egyszer, s ha elfogult nem akar lenni, meggyőződhetik, hogy evangyeliomi az alap, de nem mellőzhetem el én is azon szóhalmazt, midőn mondja : „Erre van ő hivatva istentől kiválólag neki ajándékozott tehetségeknél fogva, ez hozza mozgásba a benne létező nemes . erőket, ez munkálja" Stb. Kérdheti az ember ezekre : mi az a ni mozgásba hozza ? stb. itt már valóban a cél a tökély eszköznek van feltüntetve, s nem is lehet kiokosodni, hogy mit akar, mert szerinte a tökélyesülés hozza elő az igaz miveltséget; fogalomzavar az egész, inkább mondhatta volna, hogy az igaz miveltség eszközli a tökélyt. A gazda nélküli számolásra ügyeljen nagyobb gonddal, s ha felteszi azt, hogy a haladás alatt nem a gőz -és villanyerő nagy vívmányait értem, tekintsen mélyebben a dologba s meggyőződhetik, hogy nem az ész hideg számításán van felállítva a tökélyre való törekvés, hanem a Jézus elvei s élet-példája szerint; az ész alkotása, haladása a sziv nemes érzelmeire való tekintet nélkül, nem is haladás, s aztán azt se állítsa az észről, hogy a sziv melegén nőtt virágok élete vagy halála neki mindegy ; ha vannak erre példák, azok csak eltérések az emberi igaz valódi érzelemtől; e tárgyra vonatkozólag csak annyit mondok most is, hogy az emberben az érzést és okosságot külön választani akarni, nem egyéb, mint az embert megsemmisíteni , sziv és ész együtt alkotják az embert. Az isteni ige által szabályozott lelkiismeret gazdaságához csak annyit szólunk, hogy az igen tul vitt hasonlat. En a lelkiismeretet az emberben a vallásos hit alapjának tekintem, mint a melyben van a legtisztább isteni kijelentés, következőleg, hogy az észt szabad gazdálkodásra bocsátanám az ember tényeiben, haladásában, csak elfogultság mondhatja rólam, de nem tudom mire céloz a fekete pontok törlésével. Jézus a szegelet kő, reá és tanításaira építünk, s minthogy nem távoztunk el tőle, nem is kell visszatérni hozzá, mert tudjuk, hogy ő tegnap és ma ugyanaz volt, mindörökké is ugyanaz leszen. Sid. 14., 8. Feleletemet ezennel be végzem azon kijelentéssel, hogy tisztelem az ellennézetüek véleményét még akkor is, ha okokkal sem tudnám meggyőzni. Küzdjünk, reméljünk, meghozza az idő a mi jó. De a Krisztus mint fiu előljáró az ő házában, kinek háza mi vagyunk, ha ama birodalmat és a mi dicsekedésünknek reménységét mindvégig erősen megtartjuk. Sid. 3., 6. KISANTAL SÁMUEL, ' Jh' ZbrW C^ Könyvismertetés. Az evangeliumi csodák, tekintettel az ó- és uj-testavnentumi összes csodákra. Történelmi bírálati tanulmány. Irta Símén Domokos, a bibliamagyarázat rendes tanára. Kolozsvárt. Kiadja Stein János. 1875. 164 l. Ara 1 frt. Simén Domokos, mint iró, ritka tünemény hazai tudományos irodalmunk mezején, nemcsak férfias nyíltságánál fogva, melylyel a vallás ne- nyul-hozzám természetű kérdéseit szőnyegre hozza, hanem különösen azon tiszta derii miatt, mely minden előadásán elömlik, és azt eszközli, hogy műveit élvezettel olvassa még az is, ki nézeteiben nem teljesen osztozik. Már mindjárt az a nyugodt hang, melyen gondolatait ejteni szokta, jótékonyan hat az olvasóra, mert arról biztosítja, hogy oly iróval van dolga, ki nem a maga, hanem az igazság diadalát keresi. Erősbödik kedvező véleményünk, midőn az előadás átlátszó világosságát és az egyes kifejezéseknek minden kétértelműséget kizáró határozottságát tapasztaljuk, mely irói tulajdonoknak épen ellenkezőjét észlelhetni azoknál, kik mai gondolatkörünkbe be nem illeszthető eszmék mellett kardoskodván, ezt oly nyelven teszik, mely szürkületi félvilágosságával a dolgoknak kísértetiesen alakuló körvonalait mutatja inkább, mint azok igazi alakját. A valódi tudományos szellem abban is nyilatkozik Simén Domokosnál, hogy kerülve az általánosságokat egyes részletek kimerítő feldolgozásával kiván járulni a tudomány gazdagításához, melyet mivel, jól tudván azt, hogy csak .részletkutatások alapján építhető fel egész biztossággal valamely tudomány teljes rendszere. S. D. tehát miután néhány évvel ezelőtt feldolgozta a trinitas kérdését, most a csodákról irt egy terjedelmes monographiát, melyben a dogmatikának ez alapvető kérdését következő négy szakaszban tárgyalja : 1) A csodák fogalma s e fogalom történelme • 2) A csodák megfejtése ; 3) A bibliai iratok és csodaelbeszélesek keletkezése; 4) Az egyes csodák magyarázata. Az első szakaszban a csodák fogalmát tárgyalván, megmondja először, mit értenek közönségesen csoda alatt, s aztán kimutatja a közönséges értelemben vett csoda ke-