Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-26 / 39. szám

PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Kik negyeim fizettek elő, előfizetésük megújítására kéretnek föl. Az orthodoxia anathemáiról. A reformátió történetének azok a legsötétebb pontjai, hol a hitujitók a Jézus szeretetéről megfeledkezvén, a türelmetlenség szellemétől vezéreltetve, kíméletlenül elitélték mindazokat, kik velők egy vagy más hitbeli dologban egy véleményben nem voltak. Ezek az elitélések nem állottak csak kemény szavakban, hanem oly véres tettekben is, melyek még most is méltó fájdalommal töltik be minden protestáns ember szivét. Azon máglya, a melyen Calvin i s t á k Ser vétet megégették, mert az egyház sz. háromságával nem tudott egyet érteni, azon vérpad, melyen Lutheránusok Crellet kivégezték, mert a sz. vacsorára nózve eltérő nézetet vallott, — két intő példa gyanánt szolgáljon a protestánsoknak, hogy ne kárhoztassák egymást különféle nézeteik miatt, és ne felejtsék a bölcs Solon intését: Ne quid nimis. Talleyrand a Bourbonokról mondotta: ils n'ont rien appris, ni rien oublié, ők semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, Ezek a szavak, fájdalom, a protestánsok kárhoztatásaira még ma is illenek. Ha nem is máglya ós vérpad segítségével — mert ahhoz nincsen hatalmuk, — de annál gyakrabban kemény ítéletekben taszítja el egyik protestáns ember a másikat, és kizárja őt az egyházból, mert nem esküszik ugyanazon betűre. A legszomoritóbb példákat látunk e tekintetben. Franciaországban, mint tudjuk, a zsinat többsége oly határozatokat hozott, melyeket a szabadelvű kisebbség el nem fogadhatott a nélkül, hogy ne érezte volna magát sértve lelkiismeretében. A szabadelvűek külön válni és az egyházi javakból a megfelelő részt bírni akarták. Mig a kormány habozik és néha ugy látszik a szabadelvűeket támogatja, máskor megint a zsinat tekintélyét fenntartani akarja, addig az igazhitű többség miudenféle pressio utján kívánja hitvallását a szabadelvűekre oktroyálni. Az utóbbiak ugyanis, orthodox lelkészt nem fogadván el és a szabadelvűtől a beiktatás megtagadtatván, rendesen minden istenitisztelet és functió nélkül maradnak. Nekik nem hirdeti senki az isten igéjét, kisdedei nem kereszteltetnek, halottai egyházilag nem temettetnek. Általában annyit szenvednek, mint valaha a Huguenották XIY. Lajos lovasaitól. És, amint a lapok tudósítanak, igen valószínű, hogy mint valaha az államhatalomtól, ugy most az orthodoxiától, tehát saját egyházuk embereitől kónyszeritetve, elhagyandják szülőföldjüket ós inkább vándorbottal bujdosókká lesznek, mintsem hogy leMismeretöket sértsék. Németországban körülbelől annyi anathemával sújtatnak a liberális protestánsok az orthodoxoktól, mint a szabadelvű katholikusok a római pápától. Hannover ában p, o. Grittermann hivatalától megfosztatott, mert mint a prot. egylet tagja Jézus testi mennybemenetelét, a szeméi yes ördögöt és a poklot nem hitte, hanem az utóbbi helyére a rosz lelkiismeretet helyezte. Weüsthoff, egyházi felügyelő ós a zsinat tagja a Consistorium által szintén méltatlannak ítóltettetett hivatalára „mert gyakran elmaradt az istenitisztelettől ós a sz. vacsorával nem élt".