Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

NECROLOG I. Ardéy János alsó-zemplénmegyei Karádi református lelkész, folyó évi augusztus 29-én, épen papi lakja alatt a Tiszába fúlt. Alig két éves rendes lelkész, fiatal 26 éves, mivelt, jeles pap, közkedvességü embert, és el kellett veszteni az ekklézsiának, mely kimondhatlanul szerette, lisztelte. Elvesztették lelkész társai, elvesztették barátai, a kik felette igen sokan valának. Utolsó napján is életének ifjú barátok látogatták meg Tolcsváról, hol ezelőtt közkedvességü papi helytartó volt, és azoknak szórakozást szerzendő, csónakázni ment velők a Tiszára. Egyik ott a borju-szögi átmetszésnél, mely még sem vezette el a Tiszát a helység alul, s maholnap utánna ful papja után templom és paplak, fürdést inditványozott az átmetszés tiszta vizében, mire a pap mondá én itt nem fürdöm, esmeretlen előttem a hely, nem szeretném, hogy pap nélkül maradna Karád, hanem evezzünk oda, a hol én szoktam fördeni. Oda eveztek a Parochia közelébe, s fördöttek, egyik ifjú jó uszó lévén át és vissza úszta a Tiszát, mire azt mondá Ardéy, no én is megmutatom mennyire vittem az úszás mesterségét, pedig nem tanult úszni soha, nem is tudott. A szélről lépegetett beljebb, s elkezdett úszni a Tisza folyása ellenében. Csakhamar észrevette a jó uszó ifjú, hogy nehezen habuckol, s szemei dtilyedtek, szól neki, hát tiszteletes ur nem bir úszni, csak fejével intett nemet. Az iiju utánna ugrott, hiszen alig volt egy ölnyi távolban a csekély széltől, s oly figyelmes és vigyázó volt a becsületes pap, hogy nem ő fogta meg amannak kezét, hanem nyújtotta a magáét, hogy az fogja meg. Sokszor történt, hogy a veszélyben forgó szerencsétlen megragadván a mentő kezet, magával ragadta a szabaditót, s oda vesztek együtt: meg is fogta, s húzta annálfogva kifelé, de kisiklott kezéből s azzal alá merült. Még egyszer felvetette magát, felemelte egyik kezét, de többé nem volt bátorsága az ifjúnak segítségre úszni, mert mint egy öt ölnyire levitte a Tisza. Még két iíju volt velők, a kik a Tisza szélén játszódtak, s ha a jó uszó, figyelmezteti ezeket, hogy álljanak mellé s kezeiket kézbe adják, s ugy fogja meg a jó uszó a pap kezét, csak egyetlen gyöngéd rántásra megmentetett volna a drága élet. Oh bárcsak ne látogatták volna meg soha e gyermek-barátok. Szerencsétlen papjukat rémülve keresték hívei a Tiszában, siratták mind, és kifogván, september 1-én tették kora sírjába. Édes szülei már előbb elhaltak, mostoha anyja lakott vele együtt, neje nem volt még, csupán egy testvére van t. Buda Sándorné asszony. Sz. HIRDETÉS. Legujalil) l Épen most jelent meg kiadásomban: ggrHalotti Egyházi Beszédek.^® Irta Dx*. Heiszlei* József, dombrádi ref. lelkész. Ára a 16 ivnyi legdiszesb kiállítású kötetaek 1 frt, 60 kr. Budapest, 1875. szeptemb. 15. Fetrik Géza, könyvkereskedése. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Dl*. Ballag) Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Nyomatott: Deutsch M.-féle művészeti intézet Budapest, Bálvány-itca 9. sz. a.