Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

emléközetes dolgot mondott itt Patakon az magam házánál. Honnan ment végére nem tudom. Azt jelenti, hogy Legátus Hollandicus nem szinte volna mindenben Nagyságodnak jó akarója az Portán ugy is vagyon. Azt je_ lenti, hogy ez ideig Ordines Belgii meg kellett volna Nagyságodnak az felel találtatni, és azok által kellett volna bedugni az száját a mely meg is lehetett volna: só't ha szükségesnek Ítélné Nagyságod, ezután is nem árt, annak meg lenni. Nagyságodnak keresztyén vallásának liire nagy azoknál az embereknél, csak az deákok taníttatása által is, kik az Nagyságod költségével bujdosnak Belgiumban tudom csak az religióra való tekintetből is sokat fognak cselekedni. Azt az embert Strassburg corrumpálta én ugy véleködöm felőle Valerius uramnak esztendeje ezennel eltelik, ha Nagyságod kegyelmes jó akaratja járulna hozzá én továbbra is megmarasztalnám. Mert az szerént az mód szerint az Akadémiákban tanulnak az Professorok nem haszontalan tanitó. Ha lehetségös Benyei uramat sokáig ne tartóztassa Erdélyben bocsássa ki Nagyságod, hogy mennél hamarább ű kegyelmét is állathassam be. Mi ide ki kegyelmes uram tűrhető békességgel vagyunk, csak hogy az sok török hír miatt háborgunk elménkben. Mindazonáltal mind az közönségös békeségért, mind az Nagyságod csendes megmaradásáért az ur Istent imádni meg nem szününk, hogy az mely Isten életet adott, adjon fegyvert, is az mi magistratusunknsk elegödendőt, melylyel minket oltalmazhasson. Legyen ur isten Nagyságoddal és az Nagyságod kedvesivei. írtam Sáros-Patakon 13. Augusti Anno 1637. Nagyságodnak alázatossan szolgáló káplánja STEPHANUS TOLNAUS p. e. p. Illustrissimo Principi ac Domino Domino Georgio Rákóczi, deigratia Regni Transylvaniae Principi, partium Regni Hungáriáé Domino, siculorum Comiti, et singulari Ecclesiae Orthodoxae Protectori, Dno et Patrono meo Semper Clementissimo. (L. S.) (Eredeti a m. kir. kamarai levéltárból.) XXVI. Az ur isten ő felsége minden üdvösséges jókkal áldja meg kegyelmedet. 13 die praesentis irt levelét kegyelmednek elvöttük ; im mind az conventiót, mind az másikat subseriptiónk s pecsétünk alatt megküldtük; praefeetus uramnál, Idényeinél vagyon, és három nap alatt ki is bocsátjuk. Valeriust kegyelmed megmaraszsza ha látja hasznát ott lakozásának, az német ember, ki bejött Bényeivel, emleget valamit, de hitel kellene hozzá, az portán penig abban eddig mi hírünkkel bizony semmi sem volt, az bizony dolog az belgák oratora a kivel nagy ellenkezés volt már 11 esztendőtől fogva, de észben veszi még magát, mert igen ' vén ember is, nem is viszi messze. Mi istennek hála békével vagyunk, mostan is istenben vagyon bizodalmunk I ezután is ő felsége gondot visel reánk. Akarván gyermekünknek lelkére is gondot viselni, az ur istennek szent engedelméből velünk együtt az tegnapi napon megcommunicálának, Szombaton penig az hitlenek vallásáról s fundomentomáról az professorok tanitó rendek előtt (kiről kegyelmed Bényeitől is érthet) s micsoda disputátiójok vagy examenjek vala nyomtatva is rövid nap kiküldjük kegyelmednek. Adja isten élhessenek isteneknek s hazájoknak s nemzeteknek s magoknak az világon jó hírek terjedésére, jövendőben idvességekre. Ámen. Dátum Albae Juliae 17 augusti anus 1637. G. RAKOCY, m. p. K ü 1 c i m : (a fej edeimi titkár irása): Reverendo domino Stephano Tolnai ecclesiae Sárospatakinae, concionatori primario ect. Fideli nobis sincere dilecto. (Az egész levél I. Rákócy Gy. kezével.) (Eredetije a. m. k. kamarai levéltárban.) (Folyt, köv.) Külföldi egyház és iskola. Gal aug. 5-an. Mi készt, mi indit az útra? Mi adja kezembe alig hogy letevém, ismét és ismét a vándorbotot: nem ismeretlen már a tisztelt közönség előtt. Célom nem kevesebb, feladatom nem csekélyebb, mint az ur gabonájának szétszórt kalászait kévékbe kötözni, vagy tüzetesebben szólva mint az oláh néptengerből gyöngyöket halászni, a magyar hazának. Ily gyöngyöket remélnék én a galaci honfitársak gyermekeiben is; hol a magyar lelkek általában véve 2—3 ezerre bátran tehetők, s az egyetlen magyar iskolában az egyházunkéban, csak 21 növendéket láttam — a papiroson tudniillik — és azok között is csak hármat magyart. E szerint a missiónak egyik legfőbb célja, épen a hazai nyelvnek ápolása van elhanyagolva. Református hitfeleink,maga a gondnok is, kénytelenek román iskolába járatni gyermekeiket. Augustus 8-án istenitisztelet volt hirdetve a híveknek, mit meg is tartottam ; de nagy részök „a templom küszöbét sem kívánja látni" — még a „tiszteletes" tanitó szent falaik közt, illetőleg a kávéházakban űzi bokros teendőit. Nyíltan ki merem mondani, hogy részemről a sokszor elfogult és elámított népszavát nem Brennus kardjának nézem. S épen azért főleg az iskolatanitókat — bár nem sok örömét arattam még az életben — a hol lehet mindenütt pártolom. De a tények kérlelhetlen logikájából az jő ki, hogy a sokat emlegetett Celder is elszomorodnék, ha látná, kinek a számára épite itt lakot. S a moldva oláhországi missio e merész úttörője iránt — eltekintve tévedéseitől — lehetetlen kegyeletre nem