Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Hartmann philosophiájának gyenge oldala még az is, hogy az emberek egymáshozi viszonyára igen kétértelmű magyarázatnak nyit tért. O ugyan azt álíitja, hogy a felebaráti szeretet kötelmének mély alapját képezi azon tan, hogy minden egy. Ennek értelmében szerinte minden egyes a másikban önmagát ismeri fel, s ebből azon következtetést nyeri, hogy minden a mi az övé az másé is. Jó ; de aztán másrészről, hogyan fegyverzi le Hartmann azon követelőt, ki a tételt megforditva, igy szól egy másik egyénhez : mindaz a mi a tied, az enyém is, mert te én bennem látod magadat, mint én te benned ? Igy bár akaratlanul is, a' communismus malmára hajtja a vizet, melytől pedig iszonyodva fordul el. Megbocsáthatlan hibája végül Hartmann elméletének a kétségbeesés az emberiség sorsának javithatása iránt. Sötét lemondása gyilkolja az erőt s kedvet a földi nyomor enyhítését célzó munkára ; vallása, hite egyedül az élet, akarat, öntudat megsemmisülésének óhajtásában öszpontosul. Ily irány ellen mindig tiltakozni fog a magasztos eszmékért még lelkesülő, s szebb jövőért még munkálni kész része az emberiségnek. * •s A keresztyénséget ostromló philosopliok eltagadhatlanul sok követőkre találnak. A támadást a ker. vallás ellen többé nemcsak ismert nevii tudósok szűkebb köre vivja ; ott folyik már a harc a közélet terén is. Es mint a vizbe dobott kő nyomán támadt hullámgyürük minél nagyobb körre terjednek, annál nagyobbak lesznek, a vallás rombolás elve is a tudósok által hangoztatva, ott a nép körében fakaszt egyre vésztjóslóbb mozgalmakat. A s#cialismus mindig merészebben emelgeti fejét, s ép a legmiveltebb államokban, és ennek mozgalmaiban a materialismus fanatisniusa őrjöng a keresztyénség, s általában a vallás ellen. A tulajdonjog egyik fő támaszát a vallásban találja, mint általában minden emberi intézmény utolsó alapja a népek vallási nézetem nyugoszik; a socialismus pedig épen a tulajdonnak jogosultságát tagadja, s hogy követelését igazolhassa, harcot izen a vallásnak. Marx Károly, a nemzetközi munkáspárt vezére, a tőkéről értekezve nyi ltan hirdeti, hogy a magánvagyon gyűjtés igazságtalan és veszedelmes. Ugyanez hangoztatja, hogy a vallás ópium a népre nézve, s követőinek jelszava: „nem kell vallás, mert ez elbutítja a szelleminet!" Az „allience de la democratie socialiste" pogrammjában az első pont: „Az allience atbeisticusnak nyilvánítja magát • ő az istenitisztelet félrevetését, a hit helyébe a tudomány, az isteni igazság helyébe az emberit akarja." A „Fürther Wochenblatt" egy social demokr. lap igy szól: „A socialismus az atheismus gyermeke, és bevezetés egy nagy atheisticus cultur korszakba." *) Egy '•) Die Internationale, ilir Wesen und ihre Bestrebungei?. Leipzig. 1872. nr. 51. másik social. orgánum szerint: „Az utolsó theistával megszabadul az utolsó rabszolga is, és a jövendő az atheismusé fog lenni, miután csak benne található fel az emberiség üdve, m ly a maga jogait egy téveszméért, oly soká tékozolta." Egy szenvedélyes socialista, Douay, röpiratában hévvel ostromolja a hitet istenben, halhatatlanságban, szabadságban. A halhatatlanság bitét a polgárság (bourgeosie) vallásának nevezi, mellyel az kedves énjét akarja biztosságba helyezni. „Kérdjük meg — mondja ő —a a proletárt: miért kívánhatnád te az örökkévalóságot ? Tán, hogy a boldogok egében henyélhess ? De bisz nem ez volt dolgod a földön ! Célod itt mindig csupán munka, megjutalmazva élvezettel, s élvezet megérdemelve becsületes munkával. Az égben s pokolban nincs munka; egyetlen vallás sem szólt még egy szót sem túlvilági munkáról. Talán, hogy kedveseidet újra láthasd ? Hisz alig ismerted a földön a valódi családi életet; reád nézve több keserű, mint édes volt benne . . . Miért kivánhatnád az örökkévalóságot? Ha ugyanazon igazság uralkodik ott, mint itt, ugy szépen megköszönöd . . . Nem előbb, mint majd ha a halhatlanság hite mindeneknél megdőlt, fogja mindenki a tényleges életet igazán használni, kötelmeit teljesen betölteni, s valódi üdvét élvezni." **') Igy hordozza szét mind nagyobb körben a socialismus vallásirtó fegyvereit. Es be kell ismernünk, hogy a vallás elhanyatlásának következményei a társadalomra végzet teljesek. Ha általános lesz azon nézet, mely az ember célját pusztán a föld rögéhez köti, ha az öröklét tagadásával megingattatik a hit az erkölcsi törvények örök igazságában, ha a szegények milliói a vallással együtt el; vesztik egy szebb jövendő biztató reményét is, akkor már többé nem követelhető a néptől tisztelet a fenj álló jogi viszonyok iránt, sőt el kell készülve lennünk reá, hogy a vallásban elrablott jövőjéért a társadalmi rend teljes feldulásával fog rémes boszut állani. Az atheismus declarálása egy sötét szellemet, melynek aztán semmi tekintély parancsolni nem tud, az önző szenvedélyt lázitja fel, s ennek minden korlátot leromboló harcaiban a törvényre, a haladás eddigi vivmányaira csak egy mélységes sir vár. (Vége köv.) Egy kis csengettyű a harangok mellé. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 34 sz.-ban Török József ceglédi ev. lelkész neve alatt a harangokról egy rövid értekezés jelent meg. Legelőször a mint a cimet s az aláirt nevet megpillantottam, azt gondoltam : hogy Török ur, a nem régen egyházunkba ajándékozás után érkezett harangról akar szólani, s ezután a közönséget hason áldoszatkészségre buzdítani; de a mint el-**) A 13. C des Wissens für die Denkenden, Leipzig. 1875. 16. 1.