Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

olvastam egészen más lett. Nem az 8 harangj okról, ha­nem a mienkről is, s a régi századok harangjairól, szó­val a harangok történetéről ir. Elolvastam ; mert nagyon szeretem az ilyeneket olvasni, a mikor valami régi dolog vagy tárgy viszon­tagságos életéről valaki történetet ir. Elolvastam azért is: hátha lesz benne olyan, a mit eddig nem tudtam. Es csakugyan találtam is benne olyat, a mit vagy nem tud­tam, vagy másként tudok. Az elolvasás után kedvem jött nekem is előszedni adataimat részint a fejből, részint a könyvekhői; és (nt. szerkesztő ur engedelméből) Török ur harangjai mellé csengettyűket állitani; nem azért, hogy az övéi hang­ját elnyomja, nem, hanem csak a harmónia kedvéért. En ugyanis hiányosnak találtam Török ur harang­jainak összhangzatát; s ezért, kiegészitőtil, egy kis csen­gettyűt önték melléjök, vigyázván, hogy hangja ne le­gyen rikitó. A harangok keletkezéséről kevés biztos adatunk van, hogy Paulin nolaí püspök találta volna fel, ma már a költemények közzé tartozik. De én még e mellett azt is kétségbe vonom, hogy a szószoros értelmében vett harangot a nyugoti nép találta volna fel. Mert a nyugoti, de leginkább a latin nép a kézi hangszere­ket, muzsikákat szerette, inkább a mint ez most is ta­pasztalható. De tovább menve, maga a harang elnevezése sem határozott argumentum a mellett: hogy a latinok közt, még pedig Campaniában Nola városában találtatott fel. Mert: c a m p a n a, campanum nem harangot jelent egyedül, hanem nagyobb ércedényt, érctálat, érclapot; sőt campana ércből készült római súly­mértéket is jelent Sz. Izidor „Orgin L. 16. c. 25 ezen mondatában : Campana a regione Italiae nomen accepit, ubi primum ejus usus repertus est, a campana többek állitása szerint római suly mérték, no Iának nevezték pedig a kisebb ércedényeket. És igy nagyon hihető, sőt természetes, hogy a harang sem Campana tartománytól, sem Nola várostól nem neveztetik campananak vagy nolának; hanem egyedül és kizárólag az anyagtól, a melyből készíttetik. Es igy, ha ez áll és igaz, elvethetjük azon semmi ál­tal határozottan nem igazolt eddigi állítást: hogy Paulin nolai püspök campania tartományban találta fel a ha­rangot. Az a kérdés most már : hol találtatott fel tehát ? En megkisértem kimondani azt, miután sokak nézetét fentebb megdöntöttem, — hogy a harang első eredeti helye Anglia. Meglehet, hogy tévedek, de se baj ! ere­dete nincs világosan, határozottan kimutatva sehol, s ha én az Angoloknak tulajdonitom — senki hajamba nem kaphat, valamint én sem fogok hajba kapni azzal, ki ve­lem ellenkezőleg azt állítja, hogy, de igen is Campaniá­ban találták fel. Azonban nézzük, terjeszkedjünk ki egy kissé, hát ha lesz alapja állításomnak. Nagy Gergely a 8-dik században nyugoton még csak csengettyűket emlit, harangokról sehol sem szól; pedig ha lett volna, említés nélkül bizonyosan nem hagyja. Es | mig ő hallgat róla, addig fel van jegyezve az : hogy Bo­nifacius Angliából a 8-ik században Németországba hasz­nálat végett harangot hozatott. De hát hogy találták ezt az angolok, hogy készí­tettek ők harangot? Így! Az Angol nép hajózó nép a legrégibb időktől fogva, hajóikkal már a legrégibb szá­zadokban bebarangolták a földközi tengert, kereskedést ! űztek Itáliával, Görögországgal, s nagyon hihető, hogy i egy angol megvett Itáliában egy csengettyűt, s addig studirozta otthon a dolgot, míg a 2—3 fontos csengetty­tytiből 20—30 mázsás harang lett. Az igaz, hogy állitásom ellen régi kéziratok szól­nak : de kérdés megtarthatók-e azok is, mint hitelesek ? Scoglius Horatius Nolában, mondja, hogy lett hasz­nálatba véve először a harang (libr. X. hist. ecclesiast.); de a használat idejét 865-re teszi, s felhozva állításának bizonyítására: hogy Ursus a Venetek vezére Görögor­szágba, Mihály fejedelemnek innen küldött harangot. Csakhogy ez se bizonyíték a mellett, hogy itt ta­láltatott fel, hogy itt lett volna eredete, mert ez a 9-ik században történt, az előbbi században pedig már Angliá­ban használatban volt, a mint ezt Valc „Compendium Antiquitatum ecclesiastiearum" (1733) címii munkájá­ban említi. De hát az elnevezés miért volt soká latin ? Ha Angliában léteztek először harangok, miért nem az angol neve terjedt el ? Szerintem ez nagyon természetes. Ugyauis a latinok­nál meg volt az érc neve (acs campanum), miért csi­náltak volna ők újat, nem is értek rá; mért több gond­juk volt a tartomány megerősítésére, az alkotmány meg­szilárdítására, minthogy egy uj tárgyra a minek az anyagtól már neve volt --újat keressenek; hanem Boni­facius már rá ért uj nevet adni, mert az ő idejében nem csak campananak, hanem cloccának is nevezték (Bonif. epist. 1. X). Ez saját nézetem a harangok eredetéről. Nem Itá­lia tehát, hanem Anglia a harang eredetének hazája. Érctányért verhettek előbb Campaniaban, de cukorsüveg alakú érc harangot Anglia kongatott hamarabb. Ez egyéni nézet. Azért nagyon szeretném, ha más is hozzá szólna, s meglehet, az a másik, más forma adatok nyomán, s gondolkozás után más eredményre jönne. Közönséges tárgy! mondani fogják sokan, de sze­rintem nem az. Ha egy darab kövön látszó karcolások­nak kikutatására, elolvashatására éveket tölt sok régész ; ha valamely ókori emléknek hány éves fenállása, s mi­kori készítésével annyi ész foglalkozik ; — miéit ne ke­resnők, s kereshetnok mi annak eredetét, eredetének ide­jét, ami minket isten dicsőítésére szólit , ami min­ket mulandóságunkra emlékeztet, ami hangjával vagy örömre buzdít vagy könyekre fakaszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom