Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

már, tehát csak a bevégezésre, melyre hihető, hogy elég ,,szabadelvű/' s mert ez ügyben épen a múlt­kori „fiasco" után, valamit tenni már csak an­nál inkább is kötelesség, nehogy a nemzet előtt alaposnak tűnjék fel a sajtó utján jelzett ezen aggodalom: „nálunk hiányzik a bátorság és akarat, pedig a házassági'igyi törvények absurditásai nálunk tűrhetetlenek, s bárki vegye kezébe a gazdát ép most (március) cserélő ministeri tárcákat, — e kérdés végleges megoldását kell hogy első szigorú köteles­ségének tekintse." *) Hogy melyik alakban lenne legcélszerűbb a pol­gári házasságot nálunk befogadni? e kérdésre, — ha az állam magát a házasságügyet akaij a sza­bályozni, — egyéb felelet aligha adható, hanem ha az, hogy: más eszközzel mint a kötelező pol­gári házassággal, célt alig érhet. Az első jo­gászgyülés már 1870. sept. 30-án megtette erre vonatkozólag az első lépést azon általán ismert indítványban : „a magyar jogászgyülés a polgári házasság tárgyában határozatilag nyilvánitja: A házasságai jog jeleu állapota hazánkban — a valláskülönbség sze­rinti szótszaggatottsága ós az állami törvényhozás ki­zárása folytán — jogilag tarthatatlan." ,,A kötelező polgári házasság behozatalával valamint az állami ós társadalmi viszonyokon nem alapuló, tehát a vallás külöinbségéből is származó házassági akadályok teljes mellőzésével lehet egyedül házassági jogunk oly rendezését létesíteni, mely a jog követelményeinek eleget tesz."*) A facultativ (tetszésszerinti) polgári házas­ság, nálunk teljes lehetetlenség. Az ellenérvelők el­len szabad legyen Lőw azon szavaival felelnünk, me­lyeket az első jogászgyülés alkalmával mondott el: ,,a facultativ polgári házasság, nálunk nem állhat fön, mert nem élünk oly viszonyok közt, minők (pl.) Angliában léteznek. Ha nálunk megakarnék honosí­tani a facultativ házasságot, akkor szükséges volna, hogy az államhatalom, — tehát a parlament ós ki­rály — épen úgy rendelkezzék az egyházi há­zasságokról, mint a polgári házasságok­ról. Tehát a parlamentnek kellene törvényt alkotni a katholikusok, zsidók, protestánsok stb. egyházi há­zasságairól ós külön azon házasságokról, melyek a világi hatóságok előtt köttetnek." *) Ez által pedig nem politikai reform, hanem valóságos egyházi chaos létesítését munkálnók. Egyébiránt nyugodtan vagyunk a jövő iránt. A törvényhozás belátva a házasságügy jelen forma sze­rinti tarthatatlanságát: a „szabadelvű" párt és „szabadelvü" kormány — miként fentebb már kifejeztük, — nem fog késhetni a törvénnyel, hogy a korszüksóg jogos követelményének eleget tegyen. Ha az állam a házasságügy reformját majd sze­rencsésen megoldhatta, hisszük, hogy: ezt, talán már meg is előzve, — a benyújtott vélemény és ja­vaslat alapelveinek megfelelőleg, — létesíteni fogja a vallásszabadságot, hogy a „javaslat" „tör­vény" erőre emelkedvén, — jogot adjon a magyar állampolgárának is, az amerikaival igy szólhatni : „legyen az török, zsidó, pápista vagy akárki más, ón becsülöm az embert, ki lelkiismeretét követi, míg ez neki azt sugallja, hogy az Isten neki meg­megongedi azon úton járnia, melyen van."*) Ha a törvényhozás a régóta sürgetett óhajtás méltatásával, a már benyújtott törvényjavaslatot le­tárgyalja, s az állam és egyház végelkülönitésót tör­vénynyó téve, a „szabad egyház szabad államban', elvi kérdését megoldotta: a felekezeti pressio hatal­mát vesztvén, nyugodtan nézhet hazánk az egyéb megoldandó reformkérdések elébe. És ha mégis fel­emelné fejét Róma, ós a hozzá szőtt klérus titkos érdeke ; nem mondhatnánk rólok egyebet, mint a mit Napoleon mondott a Bourbonokról: „semmit sem ta­nultak, ós semmit sem felejtettek!" BARAKONYI KRISTÓF. *) Nemzeti Hirlap. 1875. 49. szám. *) Löw T. Polg. házasság 5. *) Ugyanitt 35. *) Horváth M. Williams R. 1. 93,

Next

/
Oldalképek
Tartalom