Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

vetés büntetésével fenyegetőzni, nem akarják belátni, hogy ez eljárás eredménye : öngyilkosság ! Avagy nem üdvhozóbb lenne- e a korszellemet követni, az elsőségre törekvő dicsvágy ördögét keblünkben legyőzni, s egyesült erővel sorakozni prot. egyházunk Miltiades< inek vezénylete alá, s a felemelt zászlót körülövezve, haladni a krisztusi tökéletesedés pályáján. Ez lenne az „eudoxia" , mások kedvező véleménye felőlünk, inig így a mostani helyzetünkben kifejlett meghasonlás gúnymosolyt s gyűlölt ellenszenvet eredményez! Az egy célra törekvés kedvező sikerét nem más, mint a szétforgácsolt erők tömörítése eszközölheti behatóan. Ez oly axióma, melyet ellenérvekkel legyőzni bajos. Leplezetlen őszinteséggel kell bevallanunk, hogy e jelen korszak, a vallás és erkölcsiség aláhanyatlásának szomorú korszaka, a katkolíkusokat a kor ezen áramlatától korántsem védi meg a szeplőtlen fogantatás és csalhatatlanság szentesitett dogmája, mint szintén a protestánsokat sem az autonomikus jog élvezete. Tudjuk, volt idő, midőn a hitetlenség, az erkölcstelenséggel párosulva, nagyobb mérvben fertőztették meg a társadalmi életet. A görögök gondatlan könnyelműsége s éldelet utáni vágya, nemde Pericles idejében atheisticus és az erkölcsiséggel ellenkező tudományt szült ? A rómaiak Epicurusi tana, a francia lorradalmi időszak története, mind, mind mételyezett epochák valának. Azonban az ily gyászos idő mindig szült közbenjárót Isten és ember kőzött, ki csodás ébresztője lőn az erénynek, ki az imádás tárgyát képező arany borjut, s a testiség tüzét élesztő junói szobrot lerontá, s helyére újból felállitá a könnyelmüleg ledöntött és sárba tiport hit s kegyesség erkölcsi talapzaton nyugovó szent oltárát, mely körül összecsoportositá ismét a hivők gyülekezetének nagy többségét. Az anyagiasság bűnébe aljasult világnak ma is ily megváltóra van szüksége. Egyébiránt igen csalatkoznánk, ha elhitetnők magunkkal, hogy csodás látványosság vagy erőszakolt confessiók által felelevenittethétik a régi vallásosság tüze. A vallás, a hit eszméje velünk született s eredeti, csak fejlesztésre van szüksége; de a józan ész felfogásával ellenkezőleg fejlesztjük ezt, ha a vallásos szellemtől elvonjuk a szükséges táplálékot, ha korlátozni kívánjuk a lelkiismeret szabadságát, ha octroyálni akarjuk hitelveinket: az ily ferde iránytól a mai müveit elem már hideg, megvető undorral fordul el. „Minden kornak van istene, minden korúak vannak vétkei s erényei." Ha a mai világot a minden oldalról tapasztalható közönyös lágy melegség, vagy hideg semmittevés nyomasztó rideg légköréből kivonni, s szellemi hévségre, vallásos meleg buzgalomra fokozni óhajtjuk: irányadó elvünk más nem lehet, mint a tunya tespedést felrázó, s a sötétség homályát szétoszlató világosság terjesztése. A régi fundamentomon megállva a Krisztus evangyél íomi zászlóját kitűzni, s józan nevelés korszerű oktatás által megnyerni a lelkeket ismét isten országának ! Nem különválva, nem pártokra szakadva, hanem a mai koiban annyira hangzatossá vált „Viribus unitis" jelszó nyomán vállvetve, közakarattal munkálni azt, a mi jó és üdvhozó !. . . Nem kell- e azonban önmagunk előtt pirulnunk, midőn az Úrban testvérei egymásnak, mint ugyanazon egy hitnek és reménységnek öiökösei, rontjuk meg egyetnemértésünk által egymást, s hintjük a visszavonás könnyen tenyésző magvait, kíméletes kézzel tépjük szét a béke áldott olajágát, s nem tartjuk figyelembe a nagy költő emez intő szavát: „Nemzeti nagy létünk gyász temetője Mohács. Haj, ezt visszavonás okozá mind, s a durva irigység!" Hogy egyházunk belbékéjét jövőre biztosítva láthassuk, kell, hogy a közigazgatás, az önkormányzati jog alapján egyenlősítve szerveztessék, erre nézve megkívántatnék az elidősült egyházi törvényeknek (canon) újjáalakítása, s egyöntetüsitése, nenogy egy részt a G e 1 e i, másikat a b ud a i, harmadikat az erdélyi kötelezzen ; úgyde ennek végrehajtása zsinattartást igényel, melytől a mostani kor egyházi férfiainak többsége iszonyodik, kivitele tehát marad egyetértőbb időszakra. Hogy a vallás és erkölcsi élet hovatovább fejltsztessék, erre nézve szükséges lenne az ezt célzó javaslatok s koreszmék közös megvitatása, a jó, hasznos és üdvös elvek érvényre emeltetésének eszközlése; ily célból alakult is egy társaság „protestáns egylet" cim alatt, hat, munkál, halad pályáján előre! Úgyde működése hasznáról nem szólok, nehogy a „pro domo tua" vádjával illettessem, hanem inkább áttérek ama szinte egyházunk javát munkáló 3-ik tényező testület, a couvenfc ügyére. Alighogy megpendittetett a convent létesítésének eszméje, alighogy megkísérlő alakítása első lépését, azonnal nyomába állott a themistoklesi féltékenység s visszazökkentő ez ügyet is régi kerekvágásába. Egy apának, vagyis inkább egy dajkáló anyának 4 szülöttje, nem tűrve a patriarchális viszonyból származható fölényt, mindenik a hon két nagy folyója által 4 részre szakított saját földbirtokán elkülönítve gazdálkodik és sokszor egymás megrontásával. Ugy látszik hasztalan is talán már a testvéri sziveket egy befűző húrok öszhangoztatásával bíbelődni? műértő mesterek által tétettek meg a kísérletek, de hasztalan ! mert bebizonyult : hogy az egyik húr nagyon is régi és avult, a másik vadonnat uj, nem illenek össze. Vajha az 1875-ik óv elő állítaná azon mestert, ki ezen disharmonicus húrokat a kor kívánalma szerint hangolhatná, s az újévben öszhangzatos működése által ref. egyházunk érdekében e u d o x i á t keltene minden irányban !! Ez önzetlen szívből fakadt újévi hü kivánatom. Peterdi Károly. barabási ref. pap.