Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

tokod Izráel fiai között. 5. Móz. 10, 9. 21. A Lévi fiainak pedig ime adtam minden tizedet Izraelben birtokul szolgála­tukért, melyet tesznek: a gyülekezet sátora körül va­ló szolgálatukért. 22. Hogy ne járuljanak többé az Izráel fiai a gyü­lekezet sátorához, vonván magukra halálos bünt. 23. Hanem végezzék a leviták a gyülekezet sátora körül a szolgálatot, és ök vi­seljék amazok vétkét ; örök rendelés legyen az nemze­dékről nemzedékre de Iz­rael fiai között ne bírja­nak örökséggel. 24. Mert Izráel fiainak tizedét, melyet f'ölözetképen szednek Jehovának, azt ad­tam a levitáknak öröksé­gül , és azért mondtam ne­kik, hogy az Izráel fiai között ne bírjanak örök­séggel. 25. És szóla Jehova Mó­zeshez, mondván : 26. A levitáknak szólj és mondj meg nekik : Mi­kor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, melyet örökség gyanánt adtam nektek, sza­kitsatok belőle fölözetet Je­hovának, tizedet a tizedből. 27. Mert a fölözet rátok nézve ugy tekinthető, mint a gabona a szérűről és mint a bőség a sajtóból. 28. Tehát ti is szakítsa­tok fölözetet Jehovának minden tizedeitekből, me­lyeket szedtek Izráel fiaitól, és adjatok abból Jehovának való fölözetet, az Áron pap­nak. 29. Minden adományai­tokból szakítsatok Jehová­nak való fölözetet, minden­részed és a' te örökséged az Izráel' fijai között. 21. A' Lévi' fijainak pe­dig ímé adtam minden ti­zedet Izraelben örökségül, az ő szolgálat] okért, me­lyet ők cselekesznek az ő szolgálatj okban a' Gyüleke­zetnek sátorában. t 22. Es ne járuljanak ez­után az Izráel fijai a' gyü­lekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek és meg ne haljanak. 23. De a' Léviták tsele­kedjék a' Gyülekezet sáto­rának munkáját, és ők vi­seljék az ő bűnöket: örök­kévaló végzés legyen a' ti utánnatok valóknál, hogy cvZt Izráel' fijai között ne bírjanak örökséget: 24. Mert az Izráel' fijai­nak dézmájokat, mellyeket visznek az urnák ajándé­kul, adtam a' Lévitáknak örökségül : Annakokáért vé­geztem ő felőlük, hogy az Izráel' fijai között, ne bír­janak örökséget. / r 25. Es szóla ar Ur Mó­zesnek, mondván: 26. A' Lévitáknak szólj, és mond meg nékik : Mikor ar Izráel' fijaitól dézmát vesztek, mellyet adtam nék­tek azoktól, néktek örökség­tekre, akkor adjatok azok­ból ajándékot az Úrnak a' dézmából dézmát. 27. És az a' ti ajándé­kotok tulajdoníttatik nék­tek, mint a' gabona a' szé­rűről, és mint a' teljes saj­tóból a' bor. 28. A' képen vigyetek ti is ajándékot az Urnák minden dézmátokból, mely­lyet vesztek az Izráel' fijai­tól és adjatok abból aján­dékot az Urnák, az Áron Papnak. 29. Minden ti ajándé­kaitokból vigyetek az Úr­nak áldozatot, mindennek a' kőnek legjavából szentelt részt. 30. És mond meg nekik: Mikor annak legjavát ki­szakítjátok, a többi a levi­tákra nézve ugy tekinthe­tő, mint a szérű és a sajtó jövedelme. 31. Megehetitek azt min­den helyen, ti és házatok népe, mert jutalmatok nek­tek az a gyülekezet sáto­rában való szolgálatotok­ért. r 32. Es nem vontok bűnt magatokra, ha annak legja­vát különszakitjátok, és nem fogjátok megszentségtelení­teni, amit Izráel fiai szentel­tek, és nem haltok meg. véréből, és azokból meg­szenteltetett részt. 30. Mond meg annakfe­lette nékik : Mikor annak a' javát vijénditek az Ur­nák, tulajdoníttatik a' Lé­vitáknak, mintha az ő szé­rűjükről és sajtójokból ad­nák. 31. Megegyétek pedig ti azt minden helyen, a' ti há­zatok' népével egybe : mert jutalmatok néktek a' Gyü­lekezet' sátorában való szol­gálatotokért. 32. És nem lésztek bű­nösök a' miatt, ha annak a' javából adtok ajándékot: és e' képen az Izráel' fíja­nak megszentelt állatit meg nem undokitjátok, és meg­nem haltok. M BALLAGI MÓR. A keresztyénség modern ellenségei. (Folytatás.) Nézzünk tovább. Strauss gúnyolva veti szemére a keresztyénségnek, hogy nem méltatja kellő figyelemre e világot. A keresztyén előtt: „Semmi abból, mi itt az emberi tevékenység céljául kínálkozik, nem bir valódi értékkel, minden törekvés azután hiu, s csak gátolja a mennyországra való rendeltetést" . . . „Már maga a földi javak megszerzése, sőt azoknak birtoklása is a gonosz­tól van" . . . „A keresztyénség a szegénység és koldus­ság valóságos cultusában osztozik a buddhaismussal." *) Jézusnál, „a polit. békés erényekről, a honszeretet, pol­gári életre valóságról nem találunk egyetlen szót sem." Még a családi kötelék értéke is igen leszállittatik Jé­zusnak a családi élettől visszavonuló példája által. Strauss vádja, mintha a ker. vallás a földi javak szerzését s birtoklását kárhoztatná, csak felületesség szülte alaptalan állítás. A kei-, világnézet szerint lelkünk hal­hatatlan; a síron tul egy uj élet folytatása vár, melyre itt előkészülünk. Tekintettel erre célunk nem lehet egye­dül a földi gyönyör. Másrészről azonban az élet a többi javakkal együtt isten áldása, melyet kötelességünk meg­becsülni, s mint a boldogulás tényezőit ugy használni. Vallásunk értelmében is elismerjük, hogy „jó mi nékünk szemeinkkel látnunk a napot." Tegyük fel most már a kérdést: valyon Strauss iránya alkalmasb-e, pusztán e földhöz tapadt hajlamaival az emberiség erkölcsi nemes­bítésére, vagy pedig a keresztyénség halhatatlanságról ») Der a. u. n. Glaube 62—63. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom