Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

kedés zsidóvá, ugy a keresztség keresztyénné teszi az embert. A keresztség elrendelése, mely kétségkivül az evangelium legutolsó szövegezéséhez tartozik, Máténál is (28, 19.) szoros összefüggésben áll a pogányok átalános megtérítésének parancsával. Hogy a keresztség e jelentősége, mely a dolog természete szerint eleinte csak a pogány keresztyéneknél lehetett meg, miként fogadtatott el a zsidók által is, mutatják a pseudo-kelemenféle homiliák, melyek a kereíztséget isten által csak a pogány ág levetkezésére rendelt eszköznek mondják ugyan; de a bűnök bocsánatának és a jövő boldogság elnyerésének mulhatlan föltételéül tekintik. A körülmetélkedést tehát önként feladták, mihelyt az üdvösség elnyerhetésének egy más, általok is elismert utja tárult fel. A pogánykeresztyéneknél ilyenkép a keresztség a körülmetélkedés helyettesitője lett; a zsidó keresztyéneknek azonban, m nt született zsidóknak nem volt szükségök ily helyettesitőre ; de minél kevesebb volt később azoknak száma, kik mint született zsidók léptek a keresztyénségbe, a keresztség anná/ átalánosabb formája lett a keresztyén hitnek, még pedig azon jelentőségben, melyben a zsidóknál a körülmetélkedés állott. A körülmetélkedés feletti vitában tört meg, tehát először a zsidó szellem föltétlen hatalma, és hogy ha ezután is voltak még zsidó keresztyének, kik a maguk részéről nemcsak a törvény feltétlen érvényét követelték meg, hanem azon pogány keresztyénekkel sem akartak semmi közösséget, kik a törvényt nem azon a módon tisztelték, mint ők, mégis ez csak a szigorúbb rész volt melylyel más szelídebben gondolkozó rész állott szembe, kik a pogányokhoz nem intéztei? efélö követeléseket, s azokat keresztyén testvéreknek ismerték el. Azonban a zsidó keresztyének ezen osztálya sem engedheté el egészen a pogány keresztyéneknek a törvény iránti tekintetet. Hogy a törvény alól teljesen feloldva legyenek, el kellett fogadniok: legalább azon határozatokat, melyeket az apostolok cselekedeteinek szerzője egy állítólagos apostoli zsinat végzéseiként emlit fel, mely végzések azonban az apostolok által, a mint az már rég be van bizonyítva, ily módon nem hozathattak, hanem csak a gyakorlat által szentesitett minimum volt ez, mit a zsidó keresztyének a pogány keresztyénektől a törvényből megköveteltek. Azon feltételek ezek, melyek alatt az izraeliták a kapu proselytáit (proselytas portae) maguk közé fogadták. Ebből látható, hogy a zsidó keresztyének a törvény álláspontján maradtak ugyan, és hogy a pogány keresztyénekhez való viszonyukat azon mértékhez szabták, mely a törvény értelmében a zsidók és pogáuyok közötti közösséget lehetővé tette ; a legnagyobb engedményt azonban, mit a zsidó keresztyének a pogány keresztyéneknek tehettek, mégis megtették, és a mennyiben a pogány keresztyének a feltételeket megtartották, a két fél között, kik közé a köiülmetélkedés kérdése akkor válaszfalat látszott emelni, az egyességnek többé semmi sem állott útjában. A mint eként elenyészett a zsidó keresztyének megbotránkozása, mihelyt a pogány keresztyénekben a kapu proselytáit láthatták, hasonlóan történt ez más esetekben is, midőn a két fél közötti vallásos viszony kifejezésére a zsidó keresztyének felfogásához találó formát kellett keresni. Sőt miután a zsidóságon kivül s attól egészen függetlenül egy uj keresztyén világ állott elő, melynek létezése valóság, és több5 meg nem letté nem tehető tény volt, magát az egész pál-féle universalirimust elfogadták volna készséggel, ha csak a szerzője nem Pál, hanem Péter lett volna. Mert mi egyéb az, mint a pál-féle universalismusnak Péterre való átruházása, hogy ha az ál-klementin iratokban a tulajdonképeni pogány apostolnak Péter mint pogány apostol mondatik, kinek feladata azon népekhez utazűi kik sok istent imádnak, és hirdetni nekik, hogy csak egy az isten, ki az eget, földet és mindazt mi benne van teremtette, hogy az iránta érzett szeretet által üdvözülhessenek. Ugyanazon munkakört, melyben Pál apostol a népeket beutazta, hogy evangéliumát hirdesse, a pseudoklementinák szerint Péter tölti be, és ő is, mint a pogány apostol városról városra, országból országba vezető útját végre csak Rómában fejezheti be. Péter apostol pogány missiója, midőn ellenfelét Simon mágust nyomban követi, hogy hamis tudományát megcáíolja s tőle a népeket az igaz próféta tudományára téritse, visszaható tevékenység jellegét ölti ugyan magára, s legközelebb csak azt akarja jóvá tenni, mit a hamis próféta előtte elrontott ; ez azonban csak a külső forma, mely alatt a pogány apostol müve és érdeme a zsidó keresztyénség apostolára volt átruházandó. A dolog egészen inyök szerint van, tudván, hogy elmúlt az idő, melyben a pogányokhoz oly követeléseket intézhetnének, melyek által rájok nézve a messiás országába való bejuthatást lehetetlenné, vagy felette nehézzé tehetnék, a pogányok megtérése oly tény, melynek valóságához ellenvetés nem fér, tehát el kell azt ismerniök, csak azt nem szabad bevallani, hogy a megtérés egy a zsidó keresztyén apostolok tekintélye által el nem ismert apostol müve. Hogy tehát azt, a mit az apostol leveleiből ismert ellenfelek nézete és gyakorlata szerint a pogányok jogosult megtérésének mulhatlan feltételeként követelte ne csak az idő kívánalmaihoz szabják, hanem magát az igazi pogány apostolt is az útból félre tegyék és elfeledtessék, hogy még neve se menjen át az utókorra, egy más egyéniséget csúsztatnak helyébe, ki közös gyűlölet és utálat tárgya, oly tévtanitó nevét, kinek legyőzése által a törvényes apostol viszi véghez azt, mit állítólag a törvénytelen cselekedett volna. Ama keserű és ellenséges gyűlölet, melylyel a pseudo-klementin iratok a Pál apostol ellen emelt gyűlöletes gyanúsításokat oly időben elevenítik fel és fokozzák, midőn a keresztyén világ legnagyobb része már rég meghaladta ezen ellentétet, csak azon érdekből magyarázható meg, mely az apostol nevet az emlékezetből örökre ki akarja törölni. Ezzel meg volna állapítva a főnézpont, melyből a történelmileg fejlődő keresztyénség lényegesen különböző, d-; lényegesen összetartozó elemeinek benső viszonyát felfogni kell; közelebbi feladatunk nem lehet egyéb, mint az, hogy az apostoli korszakhoz legközelebb álló canonicus iratokat vonjuk e nézpont alá és vizsgáljuk, hogy a köz-