Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-05 / 36. szám

szariaduuk a terhes munkától, s azután elesünk a fáradalmas munka égi jutalmától. Hol rejlik e leverő körülménynek oka? Részben ott, hogy a theologiai tanfolyam alatt nem mindenütt fektetnek kellő súlyt a cura pastoralis nagy fontosságára, részben egyesek büszkeségében rejlik; sokkal alantabb állónak tartja sok lelkész a népet, mintsem ahoz leereszkedni, tekintélyük csorbulása s megsértése nélkül megengedhetőnek vélnék; pedig ha valakit fel akarunk magunkhoz emelni — s váljon mi más a mi feladatunk, mint a népet erkölcsi, vallási, szellemi tekintetben felemelni? — bizony le kell nekünk ahoz ereszkednünk, s ha az isteni megváltó isteni tekintélye nem szenvedett a bűnösök tóritgetóse s magához hivogatása által csorbát, nekünk sincs okunk legkevósbbó is félteni tekintélyünket, s ha egyik-másik politikai párt részére hiveket szerezni oly sok lelkész nem tartja hivatalos állásával egybefórhetetlennek, s mint ezt biztosan tudom, nem tartják tekintélyükön alólinak egyes híveiket magukhoz beidézve vagy utánok járva téritgetni, miért nem téritik inkább az erkölcsi sülyedés s bün pártján levőket a megváltó Krisztus pártjára? Legyen végül még szabad azon nehéz kérdést is feltennem: mi e téren a teendőnk? Meg kell kezdenünk, vagy a ki már eddig is gyakorolta, az folytassa hivei ilynemű gondozását. De, hogy miként.? arra nézve felette bajos, mondhatnám lehetetlen, határozott szabályokat felállítani, itt az adott viszo nyok jelölik ki a követendő utat, módot. Mint a nevelés terén általában, úgy itt is teljes lehetetlenség minden körülmények közt, s mindenkire egyformán alkalmazható oly részletes szabályokat felállítani, melyeket az illető nevelőnek, vagy lelkésznek egyszerűen csak alkalmazni kelljen. A gyülekezet vallásos és erkölcsi életének minősége, miveltségi foka, természeti hajlamai, foglalkozása az egyesek jellemsajátságai, gyengéi, sőt még életkora szerint is kell módosulni a lelkészi gondozás alkalmazásának; a különböző, sajátságos alkalmak különböző és sajátságos eljárást is tesznek szükségessé. Hogy minő legyen fellépése. bánásmódja, hol alkalmazzon teljes szigort, hol legyen gyengéd, szelid; liol lépjen fel feddőleg, hol pedig kórőleg, hol hivatkozzék az illetőnek becsületórzésére, hol támadja meg egész erólylyel s kérlelhetlen szigorral a bűnöst; mikor vesse mérlegbe lelkészi tekintélyének egész súlyát, — mindezt az illető egyének jellemsajátságai, s az adott körülmények határozzák meg, s erre a természeti adomány, rátermettség, helyes tapintat, eszóly mellett, csak hosszabb tapasztalás, gyakorlat, s tanulmány képesiti a lelkészt. Nagyban nehezíti a lelkészi gondozás alkalmazását a lelkész ifjúsága, a kezdő vagy uj lelkésznek a gyülekezet viszonyaival való ismeretlensége; e téren alkalmazható különösen a közmondás, „a jó pap is holtig tanul." A mely lelkész híveit igazán, őszintén szereti, azok lelki üdveért munkálkodni, fáradni kedves kötelességének ismeri, s fontos, komoly hivatásának teljes tiszta tudatával bir, annak nem kell a lelkipásztori gondozás alkalmazásánál követendő eszközök miatt kétségbe esni; fog az jönni magától; alkalom pedig lesz reá elég. Hisz, Istennek legyen hála, a legtöbb gyülekezetben van még egy olyan rósz, mely a lelkészt olyan őszinte jóakarójának tekinti, kivel baját közölni, s ki előtt szivét feltárni még leginkább meri, s kiről méltán hiszi, hogy bizodalmával viszszaélni nem fog. A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a velünk hivatalosan érintkező vagy egyóbütt négyszemközt találkozó sok hallgatónk az első „hogy van" kérdésünkre azonnal kész előttünk szivét feltárni, s lelkét nyomó fájdalmában tanácsunkat, vigaszunkat kérni; aki Pál apostollal intésekint „pókla a jó cselekedetekben, a tudományban épséget és méltóságot mutat, tiszta igét fedhetetlent hirdet, a ki a híveknek példa a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban" az ne féljen; annak még „fiatalságát sem fogja senki megutálni;" az bátran „intheti a vén embert mint atyját, az ifjakat mint atyafiait. * Itt legfölebb csak általánosságban azt ajánlhatjuk, hogy a lelkész a gondjára bizott gyülekezetet lélektani tanulmány tárgyává tegye; annak szokásait, természeti sajátságait, jellemét lelki hiányait, fogyatkozásait törekedjék minél jobban megismerni; vegye például az üdvözítő s apostolok eljárását; igyekezzék a mennyire csak lehet a lelkésztársai által követendő utak és módokkal megismerkedni; gazdagítsa tapasztalatait a gyakorlati lelkószketlés terén, jelesekül ismert egyének életrajzainak olvasása által, ragadjon meg minden alkalmat, mely által hivei lelkére nemesitőleg hathat. Mi protestáns lelkészek, kiket külfény s tekintély nem vesz körül, kik külhatalommal, nagy va-54*