Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

miszerint valamint a természeti, ugy a szellemi világ körében is minden alá van vettetve a fokonként való fejlődésnek, s első megjelenésében magán viseli minden intézmény a kezdetlegesség, a durványi állapot nyomait, mely állapotból csak idővel, hosszú fejlődési processuson át emelkedik a tökéletesség magasb és magasb fokára: az idő óta kérdés és kétely támadt némelyek lelkében az iránt, hogy hát avagy a keresztyénség kivételt képez-e ezen igaznak bebizonyult általános elv alól; hogy avagy képzelhető-e, miszerint azon mag, melyet Krisztus elhintet;, lett légyen bár az a mag a lehető legtökéletesebb, s a magvető valódi isteni küldött, mindjárt kicsirádzása percében a teljes kifejlettség s tökéletesedés tetőpontját érte el, s hogy ennek következtében a keresztyénség évezredekre terjedő életének csak az lenne a hivatása, hogy magát reíormálja=visszaalakitsa vagy visszafejleszsze oda, a hol ez előtt 1700- 1800 évvel állott. E felmerült kérdések s kételyek azután arra indítottak némelyeket, hogy a kétely eme szemüvegén keresztül vegyék komoly s elfogulatlan vizsgálódás alá a keresztyénség ős történelmét, s magából a sz. írásból s egyéb történelmi művekből vett adatok világánál feltüntessék a keresztyénséget ugy a mint ez az első évtizedek- s századokban megjelent; felmutassák a magot elsó csirájában, a kisdedet póljájában. Ezen férfiak között az elsőség kétségkívül Baurt, az uj tübingai iskola ez alapitóját illeti, ki hosszú munkás életének le jobb erejét a keresztyénség első századait borító másfélezer éves homály eloszlatására szentelte, s örök becsű művében, különösen pedig a fentcimzettben egészen uj világot derített ezen szent őskorra, és a theologiai tudományok történelmében egy uj korszak kezdőjévé lett. Következőleg a ki a legujabbkori theologiai műveket meg akarja érteni, legyenek azon müvek modern vigy orthodox irányzatúak, annak Baur müveit s főbb nézeteit ismerni kell. Ámde magyar irodalmunk mezeje épen e tekintetben teljesen kopár, egypár egyháztörténelmi munka, s a közelebbi években létrejött Renan- s Strauszirodalom mindössze is az, mely a Baur szelleme által élesztett kohójába az eszméknek némi bepillantást enged. Most pedig im itt a magyar közönség előtt a munka, mely teljesen feltárja előttünk e nagy tanulaaányozó ide vonatkozó kutatásainak összes eredményét, s bevezeti az olvasót az uj kor dogmatikus harcainak egyik fő góccába. Tekintve továbbá hazai egyházunknak legközelebbi theologiai mozgalmait, érdekes munka ez egy más szempontból is. A mérsékelt szabad theologiai iránynyal szemben ugyanis, hogyan, hogyan nem, (mert ismerve a magyar nemzetnek, laikusoknak és agyháziaknak gondolkodásmódját, alig lehet érteni) egy orthodox párt kezdi magát kinőni, melynek tagjai a minden korbeli orthodoxokkal köz szenvedélyességgel ós türelmetlenséggel küzd, vagy legalább kiabál minden olyasmi ellen, a mi a reformnak, a józan haladásnak bélyegét magán viseli. S tagadhatlan, hogy ezeknek egy része, távol minden mellékes vagy önző céloktól, s talán személyes boszutól, küzd tisztán azon jámbor . óhiszeműségben, hogy ő a vallást felforgatni akarók ellenében s az ős tiszta keresztyénség mellett harcol. Küzd azzal az őszinte fanatismussal, a minővel p. o. az efézusi latrok zsinatján a sketisi barátok küzdöttek a tudományos s szabad szellemű antiochiai theologusok ellen, és valamint ezen barátok fustélyokkal akarák Flavíánt a monofyzitaságrészére kapacitálni, svak lelkesedéssel orditozák, hogy a Krisztus kettős természetét tanitó hitbajnokok daraboltassanak kétfelé, mert ők is kétfelé vágták tanaik által Krisztust: ugy a mi igazhivőink között is akadnának, kik csupa igazhivői buzgóságból készek volnának még fustélyokkal és kettős csövű fegyverekkel is a szerintöki ős tiszta keresztyénségnek védelmére kelni. Jó emberek, honnét ismeritek az ős keresztyénséget ? Azok az évtizedekkel korábban készült néhány ívre terjedő füzetek, melyek alig pár évi theologusi tanpályátok alatt kalauzotokul szolgáltak, e tekintetben gyenge tájékozást nyújtanak; bővebb utmutatást pedig a magyar irodalomban hiában kerestetek. Honnét a nagy zélus ? Mielőtt az általad istenteleneknek tartott egyének s párt felett ítélnél, olvasd meg legalább Baurnak ezen munkáját ; és lásd meg, hogy az ujabb tudomány már hol jár, mely téren kutat, minő kérdésekkel, eszmékkel foglalkozik. Olvasd meg, hogy a keresziyénségben már legkezdetben is mily elemek küzdöttek, miuő harcok folytak, a mig az az elfogult zsidó particularismus burkaiból kibontakozhatott, s az egyetemes a kath. egyház alapjai lerakattak; hogy majd a zsidóság, majd a pogányság, majd a népvallások, majd a bölcsészet minő hatást gyakoroltak a keresztyénség csirájára, a mig az az ellentétes hatások alatt csak némileg is kifejlődött, megerősödött. Lásd és olvasd meg, hogy azok az ős hitvallások, melyekre te most oly vakon esküszöl, mily előzmények után s mily körülmények között állapíttattak meg Láss és olvass még sok egyebet, mielőtt ítéletet mondanál a tiedtől eltérő nézetüek törekvése és jelleme felett. Ezzel azonban távolról sem akorom azt mondani, hogy talán e könyv megcáfolhatlan, s habozás nélkül elfogadandó igazságot tartalmaz. Nem, sőt a fentebb említett hegeli elvből következik, hogy miután ezen könyv egy egészen uj irány vezérkönyve, n.ár csak ennélfogva is magán viseli a kezdetlegesség bélyegét, és ezen hánynak is még nagyon sokat kell fejlődni, higgadni, tisztulni De minden lehető gyengeségei mellett is az a nagy érdeme megvan, hogy egy uj világot tár fel előttünk, és mégismerkedtet bennünket a legújabb kor theologiai irodalmában hánytorgatott, ostromolt avagy védett eszmékkel. A fentebb elmondottaknak némi kis részben való megvilágosítására ide igtatjuk a könyvből egyik fejezetének töredékét, mely töredék egyszersmind tanúságot szolgáltat arra nézve is, hogy a t. fordítók mily gonddal, buzgalommal, fordítói ügyességgel jártak el a mű magyarosításában ; pedig Baur müvei épen nem könnyű irályuak, néhol nagyon is tömöttek, de annál magvasabbak, s ebből kimagyarázandó, ha néhol nehezebben döcögő pasussokra is találand az olvasó. I)e e nehéz töretűnek látszó diók ne rettentsék vissza, fáradságáért a benne foglalt magvakban