Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-29 / 35. szám

/ Évkönyvben közölve van az egyházbért íizető tagok névsora. * Az Aradrid. Taniíóegyl. Közlönyének 4-dik száma megjelent. Tartalma : Nagygyűlésünk. Ismerve az irigység káros befolyását a társadalmi életre, miként járjon el a tanitó, hogy a gyermekeknél is nyilvánuló eme roszra való hajlamnak, már az iskolában eleje vétessék? (Dicsérettel kitüntetett pályamű.) Birálata az emiitett pályaműnek, Györgyössy Rudolftól. Dolgoztassék ki irányeszmékben a számtannak módszertani kezelése az elemi iskolákban, figyelemmel az uj mértékre és eltekintve a miniszteri tantervtől. (Dicsérettel kitüntetett pályamű.) Birálata e dolgozatnak, M á d a y M á t y á st ó 1. Egyleti működés. Vegyes. — Népirodalmi melléklet: Árva Gergely históriája. (50 frtot nyert pályamű.) Irta Ember G y ö r gy. 52 lap. NECROLOGOK. •••BnBBBnHBBBH Széki gróf Teleki Sándor emlékezete Sz 1829. decenib. 11. f 1875. august. 3. Minél nagyobb hódítást tesz korunkban, a társadalom minden rétegében a rideg materialismus, s az ezzel karöltve járó vallás és egyház iránti közönyösség : annál kiválóbb elismerésünk s tiszteletünkre méltók azok, kik az árralúszás kényelmes, de nem mindig bölcs mestersége helyett, szemközt mernek állani az uralkodó koreszmékkel s divatos előítéletekkel; azok, a kiknek erős meggyőződésük, hogy a társadalmat a sülyedéstől, csak a vallás-erkölcsi élet folytonos ébrentartása s megújítása által lehet megmenteni. Tisztelet az ilyeneknek, bármily szerény helyet foglaljanak is el a társadalomban, de még nagyobb tisztelet akkor, ha kitűnő helyen állva, Salamonnak ezen symbolumát teszik sajátjukká: „minden bölcseség kezdete az Urnák félelme." Tisztelet nekik, ha e jelmondathoz híven igyekeznek hatni, alkotni azon körben, melyet számukra a gondviselés kijelölt. Minél többet tesznek e részben, annál méltóbban környezi őket kortársaik elismerése és hálája ; de egyszersmind anná) érzékenyebb a fájdalom, annál nagyobb a veszteség is, ha az ilyen, hivatásukat fölfogott jeleseket életük delén kimúlni látjuk. Épen ilyen érzékeny veszteség érte közelebbről a hazai protestantismust széki gróf Teleki Sándor halála által. Hadd foglaljanak helyet a „Prot. Egyházi és Isk. Lap" hasábjain, — egy vázlatos életrajz keretébe állítva —- elhunyt jelesünknek az egyházi élet terén szerzett érdemei méltánylatául ez igénytelen sorok. Származását vett e a dicsőült, néhai széki gróf Teleki Sámuel és király fiai báró Jeszenák Ludovika boldog emlékezetű szüléitől 1829. decemb. 11-kén, abból a Teleki családból, mely keletkezése óta, innen és túl a Királyhágón, annyi nagyot, annyi jeleset nevelt a hazának és az egyháznak ; abból a Teleki családból, melynek nevében egyesítve van a családi erények, a haza, a trón és a reformált egyház iránti hűség symboluma. Áldott jó szüléi őrszemei előtt végezte a boldogult, néhai Károlyi István nevelő, tapintatos vezérlete alatt tanulmányait, a gyömrői családi kastélyban. Tanulmányai végeztével, tapasztalata öregbítése végett a külföldön hoszszasabb ideig utazva tért vissza a hazába. Szomorú időszak volt ez rá nézve, mert külföldről haza jőve, atyjának csak sírhalmát találta; de szomorú, nemcsak úgy mint fiúra, hanem mint hazafira is, mert az akkori viszonyok között alig volt működési tere a tettvágyó fiatal embernek. Volt a ónban mégis egy szerény bár, de hivatására nézve szent, hatásában áldott kis kör, melyben egy buzgó protestáns iljú nagy haszonnal forgolódhatott. Egy kis kör, melynek teendői, a boldogult hajlamaival, szüléitől örökölt őszinte vallásos lelkületével annyira megegyeztek. Az egyházi tér volt ez, melyen első szereplését a vyömrői egyház főgondnokságával kezdte meg 1858-ban, mely idő óta, a gyömrői egyházi épületek jókarba hozatalára százakat áldozott; ezenkívül az egyház részére 420, az iskolára 210 frt, alapítványt tett; a lelkészi fizetéshez 300 frtra tehető évenkénti javadalmazással, az egyházi takarékmagtár s a községi iskola felállításához jelentékeny áldozatokkal járult. De működése nem volt csupán egy helyhez kötve, kiterjedt az szélesebb körre is. A forradalom utáni időszakban, a magyar protestáns egyházi ügyek fölötti nyilvános eszmecsere, az 1858-ban uj életre keltett „Prot. Egyházi és Iskolai Lap"-ban indult meg. A boldogult volt az, ki e lapot, keletkezése óta, 7 példányban járatta szegényebb lelkészek s tanítók részére ; ő volt az, ki mindjárt ezen lap első évi folyamában „Szózat protestáns főbbjeinkhez" című cikkében, az egyházi ügynek buzgó, áldozatkész fölkarolására serkentett. Fölhívása nem lőn kiáltó szó a pusztában. Pár hétre rá ifjú báró Vay Miklós tettel felelt gróf Teleki szózatára, s tíz évre kötelezte magát birtokától holdanként egy krajezárt (évenkint 66 pfrtot) fizetni egyházi közcélokra. Ki örült jobban, mint a boldogult, midőn „Szózat"-ának sikerét látta. „Soha örömestebb tollat nem ragadtam, mint jelenben", irja „Viszhang ifjú báró Yay Miklóshoz" című cikkében, — „nem akarok én azon vezér dicsőségében osztozni, ki harcosait lelkesítvén, midőn a sikra kell kiszállani, maga háttérbe vonul, nem ! Elvem előbb tenni, aztán szólani, nehogy a mondottakért pirulni kénytelen legyek" —- s fekvő birtoka után évenkint 150 frtot ajánl az egyházi clomestikára tíz évi kötelezettséggel. A mag el volt vetve, csak termő talaj s kedvező idő kell vala hozzá, hogy terebélyes élőfává nőjjön. Egymást érték az önkéntes ajánlatok. Gazdag főurak, kisebb birtokosok, egy szerű földmivesek, mesteremberek, szegény lelkészek s tanítók, nemes versenyre keltek az egyház felvirágzására célzó önkéntes ajánlataikkal. Hol állana ma egyházunk anyagi s szellemi jóléte, ha a szépen megindult buzgal-