Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

Jegyzet: Ha a nő volt tanitó, s az meghal, a férj nem kap nyugdijat, s a gyermekek, míg a férj él, szintén nem tarthatnak nyugdíjra igényt. A most alkalmazásban levő tanítókra a következő határozatok bírnak érvény nyel: a) az 55 évi életkoron alól levőkre a hozzájárulás kötelező a fentebb előadott fokozatok szerint ; a maximalis nyugdij 250 frt 40 évi szolgálat után — 10 évi szolgálatra ennek 40 száztólija, özvegyi nyugdij 84 frt. árvák mint fentebb. b) az 55-ik évi életkoron felül levőkre a hozzájárulás facultativ; ezek általában 100 frt nyugdijt kapnak, ha legalább 10 évig szolgáltak; özvegyi gyámpénz (ez egy esetben nem évi nyugdij) egyszer-mindenkorra 100 forint (árvák) mint föntebb. Jegyzet: Mindkét legutóbbi osztályra a szolgálati dő 1870-től számíttatik; a nyugdíjba lépés tehát csak 1880-ban kezdődhetik, de az 1876-ban elhaltak özvegyei és árvái már kapnak nyugdijat. Az itt elősorolt hozzájárulást a föntebb elősorolt osztályzatok mindegyikére a törvény kötelezőleg mondaná ki; a miniszter csak azon községeket (mint például Budapest főváros stb.), testületeket stb. mentheti fel, a kik legalább az emiitett mérvben gondoskodnak tanítóik nyugdíjazásáról. A nyugdijat az állam biztosítja az összes tanítóknak. Kivonat a nyíregyházi ev. iskolatanács 1875-ik évi jan. lió 7-én tartott ülésének jegyzökönyvéből. Jelenti az elnökség, hogy a szabolcsmegyei és hajdukerületi tanfelügyelő megküldte az 1872 —3-ik évről szóló elnöki jelentést, melyben a nyíregyházai ág. ev. egyház elemi iskola-ügyeire vonatkozó oly téves adatok foglaltatnak, melyek az egyháztanács figyelmét ki nem kerülhetvén, az ügy érdemleges tárgyalása az iskolatanácshoz tétetett át. Az iskolatanács nem vonja kétségbe a tanfelügyelőnek államadta felügyeleti jogát, de nem hagyhatja megjegyzés nélkül a jelentésnek különösen azon észrevételeit, melyek tanítóinak egynémelyikére vonatkoznak. Tudva azt, hogy a tanfelügyelő ur a téli vizsgák alatt látogatta meg iskoláinkat, a mikor még a különböző időben jelentkező tanulókkal teljes eredményt felmutatni lehetetlen vagy legalább is igen nehéz feladat ; tudva azt, hogy a tanfelügyelő ur a tót nyelvet nem érti, pedig a tanítványok egy nagy részéhez intézett kérdések tót nyelvben intéztettek, és hogy elnöki jelentésében oly férfiak rovatnak meg, kiknek eredménydús működését nem csak egyházunk községe, de az egész egyházmegye és kerület is ismeri és méltányolja; továbbá hogy az esperesség elé ugyancsak 2873-ik évben terjesztett, tanügyi viszonyainkat feltüntető jelentés sok tekintetben ellenkezőjét állítja annak, amit a tanfelügyelő ur mond jelentéseinek részleteiben: az iskolatanács ragaszkodik az egyházmegye elé terjesztett ama jelentéséhez, mely is szószerint következőképen hangzik : „A nyíregyházi városi iskolákban a tanitók általán, és dacára az uralkodó hólyagos himlő és váltóláz miatti nagy mérvű mulasztásoknak, dicséretes, sőt minden tekintetben jobb előhaladást tanúsítottak, minek egyik oka a tanodáknak 3 tanosztály és 3 tanerővel szaporításában rejlik. Kitűntek : Szénfy Gyula, Pazár István, *) Mráz Károly és Rúzsa Endre. A magyar nyelv tanítása mellett meglepő eredményt felmutatott Pazár István a Kobilicz-féle alapítványból 20 frttal jutalmaztatott. A mennyiben pedig a nyilvánosság utján lett ismertetve a némely jobb tanítóinkra nézve lesújtó tanfelügyelői jelentés, isko!atanácsunk hasonlóan ez utat választja, hogy elégtételt szerezzen azoknak, kik megérdemlik és ez okból e jegyzőkönyvi határozatot az elnökség által a sajtó utján közzétenni rendeli. Jegyzette Martinyi József tanár s isk. jegyző. Közli megbízásból az elnökség nevében: Farbaky József, egyházrendi elnök. *) Kinek osztálya p. o. a tanfelügyelői jelentésben a IV-dik classisba, a „rosz iskolák" közé van sorozva, Közlő. Könyvismertetés. A Protestáns Polemika kézikönyve. Irta Dr. Hase Károly, jénai theol. tanár. A harmadik németkiadás után fordította Hegedűs János, nagy-enyedi theol. tanár. Revideálta Makkai Domokos, nagyenyedi tanár. Első kötet. Az Egyház. Budapest, 1874. Kiadja a magyarországi protestánsegylet. Az ős keresztyénség történelme. Irta Dr. Baur Ferdinánd Chrisztián. A harmadik német kiadás után fordították Dósa Dénes, szászvárosi tanár és Jeskó Lajos, pécsi lelkész. Budapest, 1874. Kiadja a magyarországi protestánsegylet. (Yége.) Nem kevésbé szerencsés választást tett az egylet nézetem szerint a fentcímzett munkák utóbbikának kiadásával. Ismerjük reformátorainknak, s háromszáz éven keresztül az összes protestáns egyháznak az őskeresztyénségre vonatkozó nézeteit, melyeknek is a veleje az volt, hogy a keresztyénség ugy ós akkor volt legtisztább legtökéletesebb, a mint s a midőn az Krisztus ós apostolai által megalapittatott; vagyis protestáns elődeink a keresztyénség eszményképeként a két-három első század keresztyénségét tekintették, és a midőn a nagy munkát megkezdették, céljuk az volt, hogy a keresztyénséget reformálj á k, azaz ősi alakjára visszavigyék, hógy a három első század keresztyénségát a mennyire csak lehető viszszavarázsolják. Ily nézetek s ily cél vezérlék az apákat egészen az ujabb időkig. Mióta azonban a hegeli bölcsészet, és ezzel együtt azon Hegel által kimondott s kimutatott elv elterjedett,