Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

Az ev. egyház lelkésze poroszországi, a berlini Ober-Kirchen-Rath védszárnya alatt. Mihelyt ezt emlitó, tudtam, kivel állok szemben. Mintha Kurzot, Hengstenberget láttam volna személyében. Lássuk a praktikus téren kivívott borostyánait s a bárkát, az Ararát hegyére vezérlő prudentiáját. Megütközve értesültem, hogy jegyzőkönyvbe vétette, mikép „egyházukat kizárólag porosz lutheránus községnek tekintik" — dacára, hogy imaházok közerővel épült, s református hitfeleink 4—5 és 10 aranyával adakoztak reá, sőt az 1860-ban meghalt Keller Vince Nándor, mint állítják, 100 aranyat hagyott, a luth. és reformátusok közösen épitendő templomára. Még feltűnőbb volt előttem a sajátságos kegyelet, melynélfogva az egyháznak igazhitű apostola, még a holtakat is classifikálni akarja s a részvétre, szánalomra méltó vízbefúltak és öngyilkosokat a temető árkába temeti. Egy köztiszteletben álló atyánkfia Zsigmond László ki több évig hű gondnoka s fáradhatlan Nehémiása volt az építkező községnek, törött szívvel s könyező szemekkel vezetett a temetőbe, melynek árokszélén a többi holtaktól egészen elkülönözve, gyöngéden szeretett fia sírjára mutatott, ki beteges testtel és gyönge elmével 18 éves korában vetett véget életének. A Hochwürdiger Herr Pastor, temetésén sem jelent meg. S a szerencsétlen iíju koporsóját körül özönlött gyászsereg előtt a háznál egy emberséges kovács, és a sírnál egy izraelita igyekezett enyhíteni a vérző szívek fájdalmát, végezve azt, amit a tisztelendő ur méltóságán alólinak tartott. Tirguzsil, jul. 23-án. Csütörtökön útban valék vissza Pitest féle, s a waggonban győződtem meg, hogy Tirguzsilbe is méltó lesz beköszönteni. Kiszálltam e szerint Filiáson, s délelőtti 10 órától esti 7 óráig, a falusi Hő tel előtt és forró nap sütötte kukoricafoldön, nem a legirigyletesebb élmények közt várakozva, végre valahára megérkezett a diligence ; s egész éjjeli gyors menet után reggel 5 órakor hajtott velünk Tirguzsilbe. Szintén regényes fekvésű román kis városka, erdők és híres bortermő szőlőhegyek koszorúzzák, a vulkáni hegy szorostól mintegy 6 óra járásra. Kebelében tiz magyar család él. A németek többen vannak, és a magyarokkal egy közös temetőjük van. Meglepő barátság- és szivélyességgel fogadott e városban Hübner Gusztáv, porosz származású ev. atyafi, de családja Vízaknáról tősgyökeres református magyar. Nemkülönben Müller Mihály sopronyi születés, vallására nézve katholikus honfitársunk. Összegyűjtve az ottani hitfelek s honfitársakat Gusztáv ur édes anyjának tágas hajlékában, isteni tiszte let s úrvacsora kiszolgáltatással buzditám e félre eső s iparűző családokat, hogy ha valahol, főleg ez idegen földön szükség van összetartásra s valláserkölcsi életre. Itt is volna mintegy 20—25 iskolába való gyermek. Helyiséggel a magyarok és németek az iskolát és a tanitót ellátDák, s fizetése a tandíjból 70—80 frankra könnyen fölmelietne. Mielőtt a tirguzsili testvéreket oda hagytam volna, kivittek a város közelében viruló sírkertbe, mely lugassal, fákkal s virágokkal ékesítve, s a sirok végén megnyesett utakkal ellátva, egy rendezett gyülekezetnek is díszére válhatnék. Ide járnak magyar testvéreink és a német atyafiak vasárnaponként. Jelenleg a temetőnek 40 napoleon alapja van, melyből a temető jókarban tartása s a temető őre fizettetik. Egy későbbi viszontlátás édes reményében váltunk el egymástól. Gusztáv ur saját kocsiján vitetett el Turnu-Szeverinbe, honnan kilenc napi távollét után siettem vissza Pitestre, hogy itteni iskolánkat szervezve és rendbe hozva, megujult erővel induljak Moldova felé. TOMKA KÁROLY. KÜLÖNFÉLÉK. • Tanodai értesítés. A szigeti helv. hitv. lyceum részéről közhírré tétetik, hogy az 1875/6. iskolai évre nézve ugy a jogakadémiában, mint a középtanodai osztályokban, a beiratások szeptember hó 1-ső napján kezdetnek meg s tartanak 7-dikéig. Az év a sz. lélek segítségül hívásával azon hó 8-kán nyittatik meg, s a tanítások 9-kén veszik kezdetűket. Erről az illető szülők, tanulók s átalában a közönség ezennel értesíttetnek. Sziget, 1875. auguszt. 4. Az igazgatóság. * Értesítés a szigeti jogakadémia ügyében. A nm. vallás- és közoktatási miniszter ur által kiadott s ő felsége által helybenhagyott Szabályrendelet értelmében a szigeti jogakadémia már az 1874|5. évben a négy éves tanfolyam szerint rendeztetvén; mivel az átmeneti intézkedés folytán a mult évi 3-ad éves joghallgatók a nm. miniszter ur 1875. évi 34169. sz. rendelete folytán pályavégzettekül tekintettek, s igy azok az akadémiát véglegesen elhagyták: a jövő 1875)6. iskolai év oly módon fog megnyittatni, hogy csak 1., II. és III. éves joghallgatók számára nyittatnak meg az előadások. E körülményről azzal a hozzáadással értesíttetnek az illető szülők és tanulók, hogy a beiratások szeptember hó 1-ső napjától 12-dikig fognak eszközöltetni, mely napok letelte után az előadások azonnal kezdetűket veszik. Felhivatnak egyszersmind azok, a kik a jogi tudományokat magán uton óhajtják tanulmányozni s a vizsgálatokat ez akadémiában tenni le, hogy ez érdemben a tiszántúli ft. püspöki hivatalhoz cimzendő folyamodványaikat a jogakadémia igazgatóságához a tanév kezdetéig nyújtsák be, mert elkésett folyamodványok tekintetbe nem fognak vétetni. Kelt Szigeten, 1875. auguszt. 4. Az igazgatóság. * Dobos János, öreg barátunktól levelet vettünk, melyben nagy örömünkre többek közt igy szól: „Élethalál harc a vallástalan tudomány ellen, ha kell, még nem vagyok egészen decrepitus". Ez alkalommal Bitziusnak lapunk 31. számában közlött beszédének egy passusa ellen szó-