Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

lalt fel, röviden, de szokása szerint csipős elmésséggel, a mint következik: „Azt mondja Bitzius — irja a többi közt Dobos, — hogy körülöttünk a világ megujult és mi alig vettük észre." Ki ujitotta meg? Bátran dicsekszem vele, hogy mi. Megujitotta nem a tudomány, hanem az a lélek, mely az egyetemes keresztyén papság által élesztve a társaság alsóbb rétegeiben, az ujabb időkben lángjával boritá el a társaséletet, az államok nagyszerű régi palotájának tetejét. És ha mi le nem hordjuk vala folytonosan a kanócokat, ha mi nem fujjuk a mély katlanok tüzét, az absolut fegyveres hatalom tűzoltó inasaival bizonnyal ráborítja a vizes ponyvát és kioltja. Ha a tudomány volt az erő, mely megujitá a világot, azt a tudományt mi inportáltuk, mi vezettük le az alsóbb rétegekbe akkor, amikor a tudomány csak a ponyván és a ponyvairodalom rongyai között leskelődött. Azt mondani, hogy a világ megújulását épen mi nem vettük és nem vesszük észre, ez csak annyi, mint ha azt állitaná a svájci tehenész, hogy Teli maga se tudta, hogy a partra ugrott stb. stb. * Varga László, csurgói ref. gymnasiumi tanár, f. hó 3-kán, élte 29-dik évében elhunyt. Béke legyen porain ! * Az „Evangy. Prot. Lap" szerkesztője nagyon érzékeny ember lehet, legalább ezt kell következtetnünk azon elegicus hangon irt közleményéről, melyben e rovat vezetőjét az „intéznők" szóra tett megjegyzése miatt hajmeresztő attentatummal vádolja saját becses személyisége ellen. Felebaráti kötelességet vél tehát e sorok irója teljesiteni, midőn Balogh ur remegését megszüntetendő, teljes szivből kiván neki minél több tisztességet és jó egészséget. Legyen nyugodt, — bárha szemünkre veti is a kicsiny eskesedést — mi soha sem fogjuk őt a józan ész Ítélőszéke előtt szógyártási idétlenségei miatt vádolni; hanem ha már pörölnünk kell vele, halommal állnak rendelkezésünkre az idétlen elvek, melyek ama komoly Ítélőszék előtt biztosítják győzelmünket. * Ertesités. A nagy-kőrösi egyházkerületi ref. tanítóképző intézetben az őszi tanitóképesitési vizsgálatok f. é. szeptember hó 20-án s következő napjain fognak megtartatni. A jelentkezők kérvényeiket, melyekhez keresztelő levél, tanulmányaikról és eddig folytatott életükről, valamint erkölcsi maguk viseletéről szóló bizonyítvány csatolandó, nagytiszt. Filó Lajos úrhoz, mint a vizsgáló bizottság elnökéhez, szeptember hó 10-éig küldjék be. Nagy-Kőrösön, 1875. aug. 10. Az igazgatóság. IRODALOM. Q A Pédery-félö olvastató- és számoltató gép leírása egy külön kis füzetben megjelent. Az említett gépet, melynek ára 10 frt., a „népnevelők pesti egyletének" paedagogiai szakosztálya célszerűnek és jónak találta, s az egyes szakemberek által is előnyösen biráltatott az meg. Kapható Rigler József Ede budapesti papir-kereskedésében Kecskeméti-utca 11—12. sz. a. A gép leírását tartalmazó füzet kívánatra bárkinek ingyen küldetik meg. * A tudomány- és műegyetemi Olvasókör Érkönyve megjelent. Tartalmát a tisztviselők jelentései képezik, melyekből örömmel győződhetik meg az iljuság művelődésének barátja az egylet gyors fejlődéséről. A tagok száma 828 volt, míg tavaly csak 305. Az ifjúság köz- és társas szellemére, valamint művelődésére jótékonyan hatottak a kör által rendezett felolvasások, estélyek és kirándulások. A pénztári bevétel 4194 frt. 29 kr., a kiadás 3253 frt. 71 kr. volt, a pénztári maradék tehát 940 frt. 58 kr. A körbe járt napi- és időszaki lapok száma 203, tehát 55-el több, mint a mult évben ; ezek közül 86 fővárosi, 87 vidéki és 29 külföldi. A könyvtár 5733 kötetből áll. NECROLOG. Ifj. Coquerel Atkanase. f julius 24. A politikai lapok még a mult hónapban hozták a gyászhírt, hogy Coquerel Athanase meghalt; de minthogy 80 éves Coquerelről szóltak, kit tudomásom szerint már évekkel ezelőtt vesztettünk el, nem mertünk azok után indulni és bevártuk Coquerel István lapjának a „Renaissance-"nak hozzánk érkezését, hogy biztost írhassunk. Fájdalom , a hír valósodott. Ifj. Coquerel Athanase, Páris egyik nagyhírű lelkésze, elébb a „Lien", később a „Nouvelle Revue de Theologie" szerkesztője, és a franciaországi szabad protestáns irány leglelkesebb vezérférfia nincs többé. Férfikora legszebb virágában (56 éves volt), sokoldalú szellemi munka közepett ragadta ki a halál az élők közül. Hires atyja nyomdokiba lépve még fiatal ember volt, mikor 1848-ban Paschoud Martin mellett helyettes lelkész (suffraganeus) lett Párisban. E munkakörben működött ő mint lelkipásztor és iró, mind két irányban a jók tiszteletét kiérdemelve, midőn 1864-ben Renan „Jézus élete" híres könyvéről írt elismerő bírálata miatt Guizot instigatiójára hivatalától elmozdíttatott. Ez esemény, melylyel Guizot, maga egyébként fényes nevét fekete betűkkel jegyezte be a francia protestantismus történelmébe, első alapját vetette meg azon siralmas szakadásnak, mely a francia protestánsokat ma két táborra osztja. Coquerel nagyszámú hívektől követve külön egyházat alapított, mely szabad egyház néven Párisban ma annyi hívet számlál, mint a megmaradt orthodox egyház. A francia napi sajtó egyformán magasztalólag szól a boldogultnak papi, polgári és irói működéséről. Mint pap fáradhatlan volt szent kötelességei teljesítéseben, mint polgár rendíthetetlen híve volt a respublikának, melynek elvei mellett bátorsága volt a Commune rémuralma alatt is nyiltan síkra szállani. Mint iró nemcsak remek egyházi beszédekkel, hanem önálló tudományos müvekkel is megörökítette nevét. Nevezetesebb művei e következők : 1. Des beaux-arts en Italie au point de vue religieux. 1857. 2. Précis de l'histoire de l'Église reformée de Paris. 1862. 3. Le Catholicisme et le Protestantisme. 1864. 4. Pourquoi la Francé n'est elle pas protestante ? 1866. 5. Histoire du Credo. 1868. 6. Libres études, religion, critique, histoire etc. 1868. 7. Jean Calas et sa famille, etude historique etc. 1869. 8. Des premiéres transformations historiques du Christianisme. 1869.