Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

Nagyságod énnekem. El is végeződik kegyelmes uram az dolog, legyen Nagyságod securus. Ide ki teljességessen el­rémültek az emberek az török miatt, az Isten tudja nU leszen az vége. Tartsa meg az ur Isten Nagyságodat és éltesse az keresztyénségnek javára. Ex Patak. 27. die Junii Anno 1637. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPHANUS TOLNAEUS, p. e. p. Kívül: Ad manus illustrissimi domini Principis domini domini mei clementissimi. (L. S.) (Eredetije a m. kir. kamarai levéltárból.) (Folyt, köv.) Külföldi egyház és iskola. K r a j o v a, jul. 18-án 1875. E folyó év julius hava 17-én — csakis néhány nappal előbb érkezvén útiköltségem — útnak indultam Krajova felé. Pitestről a délelőtti vonattal indulva, esti 7 órakor már Krajova falai közt leltem magamat. S miután a ko­vács- és a szijjártó-mesterek: vagy magyarok vagy né­metek az egész Romániában, betértem az első szijj ártó boltjába, melyre útközben találtam. Egy jó arcú nő ült a szerszámok között : román, de beszélt németül sot ma­gyarul is. Kérdém, nem tudná-e a reformátusok kö­zül, valamelyiknek lakását ? O nem, de a férjem — úgymond — Bánátból való s jól ismeri őket. Bevártam míg a férj alig tizenöt perc múlva a városból előkerült s krajovai magyar hitfeleink oszlopemberéhez, Nagy Sándor atyánkfiához személyesen elvezetett. Rövid üdvözlő szavaink és kedélyes párbeszédünk eredménye az lett, hogy másnap az ág. evang. testvérek szép stylu imaházában, megzendült a magyar ének, és nem csekély számú honfitársunk örömére magyar nyelven az isten igéje. Magamat is lelkesített a közöröm s szives fogadta­tás. Igaz, mint a tapasztalás kezdi éreztetni velem, e köz­örömnek sokaknál nem a legutolsó oka, hogy szerfölött el vannak kapatva csakis a készet pártolni. S ugy látszik a missionáriust hajhásznak vagy pénzhordárnak vélik, nem pedig a kinek legfőbb hivatása, a siilt galambra várókat önérzetre ébreszteni. Azonban miként ezt istenitisztelet után Nagy Sándor atyánkfiának házánál kijelentettem, a hol hitfeleink lelkesebb tagjai, felszólításunkra egybegyü­lekeztek : ne várják azt krajovai, sem bár hova való honfitársaink is, hogy én most már mindent fogok nekik teremteni. Nélkülök én nem tehetek semmit. S az a mél­tóságos igazgató tanács, mely engem ide bocsátott, szinte nem fövényre fogja építeni házát. Ama szikla pedig, melyre építeni akar, a hívek hiterős lelke. S ha Ma­gyarországon a szegény falusi nép is, bár napszámmal és verejtékével keresi kenyerét, képes az egyházat s az iskolát fentartani, sőt'nem ritkán virágzásba hozni: kül­földi hazánkfiai mint pénzkereső emberek, legdrágább ügyöket ne tekintsék összedugott kézzel. Minthogy tehát Krajovára oly tanitót szeretnének, a ki a missió pénztá­rából nyerne segélyt: jegyzőkönyvileg is meghagytam Krajován, tegyenek magok is a mennyit tehetnek s ne várják be, míg hozzájok ismét kirándulok, hanem a meg­állapodást küldjék minél előbb pitesti állómásomra, hogy én az illető felsőbbség elibe készséggel főlterjeszthessem és melegen ajánlhassam. A krajovaiak két elöljárója, különösen Nagy Sán­dor ur, készséggel felajánlkozván a próba megtételére, segélje őket a mindenható, hogy a szép kezdet, mely megszűnt, s mely Celder ur idejéből csak a papiroson maradt, újra feléledjen és a krajovai egyháznak e második állapotja, mint Salamon templomáé dicsőbb legyen az elsőnél. Turnu-Szeve rin, jul. 21-én. Krajo várói Turnu-Szeverinbe ismét gőzerő röpített. Fultonnak e dicső találmánya valóban nem kis hálára kötelezheti a mai kor utazóit, bár az apostoli sorsból fő­leg itt Romániában, így is elég osztályrészt vehetünk a harmadik helyen. Éjszakára értem a városba. Másnap hitfeleink fölkeresésével s kihallgatásával foglalkoztam. Szer­dán, azaz jul. 21-én, miután a vasárnapot bevárnom hosszas lett volna s mi több, hitfeleink és honfitársaink nem kis része gyári munkás lévén, hogy nappali munká­jokban hátramaradást ne szenvedjenek, estve nyolc óra­kor szintén az ev. imaházban tartottam istenitiszteletet s uri szent vacsorát oszték, és egy polgári házasságban élő if-Ju párt eskettem. A kis imaház tömve volt, s mint utólag értesültem? az uri szent vacsorában katholikus honfitársaink is bu­zogva vettek részt. Sokan fájlalták, ,hogy későn érte­sültek a dologról, s óhajtva kérik és várják ismét meg­jelenésemet. Ezt bár megígértem, de hogy mikor tehetem, nem tudom, miután oly távoli helyekre évnegyedenként egy­szer is nagy feladat az utazás ; de meg miután állandó református család, különben is alig van több mint öt. E szerint, fájdalom, Severus császár tornyánál Tiu­nu-Szeverinben, sem egyházunk sem iskolánk. A r. katholikus iskola két tanitót bír s mind a kettő német. Míg a magyar gyermekekről, a kik mint­egy 30—35-en vannak, az egyedül üdvezitő egyház jónak lát nem gondoskodni, csak ha temetni kell őket. Adná isten, hogy a magyar kormány, különösen a közoktatási miniszter ur, bár a hazában is méltán és sokfelől igénybe vett kegyelmes tárcája, kiterjeszkednék valahogy, ily külföldi csemetéinkre is ! Ide és több he­lyekre is magyar tanitó kell, a ki egy köziskolában ok­tassa gyermekeinket. Mert, hogy ha a magyar kormány vagy a magyar nemzetiség egyes védangyalaitól nem lesz gyámolitva ez ügy, s erdélyi főhatóságunk, miként legújabban hivatalosan értesít, nem rendelkezhetik többel 300 és hat forintnál: akkor minden missiói működésűnk haszontalan. Ép azokat nem menti meg, a kik a mentő kezeket leg-6zívrehatóbban kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom