Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

ha a munka megváltva van s az egyház folyó árért szántatja, akkor vetőszántás elején egy hold szántása 3—4 frt, ezt követeli a pap, de azt mondják, hogy várjunk még, majd oloóbb lesz, kíméljük a pénztárt. Várnak szántás vetés utoljáig, ekkor 2—3 frt egy hold szántatása, ekkor elvettetik a tiszteletes uramét is november 19-én! Határozott összegért megváltatni nem jó, mert a munka ára évről évre drágul. A patronusi terhek telekkönyveztessenek be még ma a patrónus birtokára, sőt ha lehet, még oly telkekre is, a hol telektől ís fizetés jár. Szólok még a kiviteli módról, mert hát előbb jól meg kell hányni vetni ez ügy legkisebb részletét is, azonkívül azt is, hogy nehéz időt élünk, rosz .csillagok járnak. Előttünk van a ipesti traetus példaadása. Az kimondotta, hogy papot az 12C0 frtnál kevesebbet fizető egyház nem kap. Bizony megvallom, sokad magammal megdöbbentem e határozatra s féltem az eredménytől. Azonban hála Istennek ! csalódtam. Tehát a lelkészi állomás üresedésben levő alkalmakor kell ezt keresztül vinni. A jó hadvezér ellenfelétől is tanul, csak nű nem akarunk ellenfelünktől tanulni, még ha velünk egy táborban, egy célért, egy zászló alatt harcol is. íme a róm. katholicizmus a maga szempontjából még a dogmán h hogy javit. Csak az 50 es években tette kötelezővé a szeplőtlen fogantatás dogmáját s nem várt kút évtizedig, proclamálta a cs.Jatkozhatlansági dogma kötelező voltát. Mi pedig a hitvallások javításának pártfogóit, harcosait kiközösítésre ítélni indítványozzuk. Még a félszázad előtt élt dogmák apacitások türelmével sem bírunk. A debreceni tanár mondá a náia tiszteletét tevő sárospataki theologusnak, hogy ő ttól fó', miszerint B. sárospataki tanár a vallást kiforgatja sarkaiból. A sárospataki diák megmondá ezt az ő öreg tanárának, s az azt felelte: ha én kiforgatom, fordítsa A. vissza. Aróm.kath. csodával határos dolgokat mivel szervezett, egységes közigazgatásával s mi aze téren újítókat is vallásfelforgatóknak mondjuk, mintha bizony öröktől fogva nem uj ós ujabb njilatkozási alakokat öltött volna fel minden eszme. A róm. katb. mily fénynyel övedzi a papok életét, s mi e téren is stagnáljunk? Már ha kincsekkel felérő fizetést nem adhatunk papjainknak, legalább azt a keveset amit adhatunk, adjuk ugy, hogy ne legyen az még keserűbb, ne legyen pirító, ne legyen átkos. Tanuljunk ebben a kathol cizmustól, mely ahol csak tehette s teheti, kiviszi, hogy a papi fizetés módja ne legyen a papi tekintély csökkentője. Szabó Póté r, pirosi ref. lelkész. Egy pásztori levél alkalmából.*) Sok a baj, sok a panasz ! Panaszkodnak a lelkészi hivatal iránti tisztelet hanyatlásáról; panaszkodnak arról, hogy fizetésüket nem tudják a híveken megvenui. E kettős panasz egyik okát én ugyanazon egy forrásban találom, miként találják mások is elegen. E forrás a lelkészi fizetés egyik kútfője, illetőleg egyik módozata. A mi a tisztelet hanyatlását illeti, az egyik idealistikus, a másik realistikus módon, az egyik a levegőben héjázva, a másik a földön poroszkálva keresi az orvosságot, mondják egymásról az e tárgyhoz szóló felek. Én egyátalában nem örö nest szólok e tárgyhoz ; de ha már szólok, legyen szabad kinyilatkoztatnom, hogy az igazságot itt is a közép uton keresem. Téved szerintem az, ki a levegőben járva véli a tiszteletet megszerezhetni, mert a mai világ sokkal anyagiasb, semhogy föltétlen tisztelettel tudna szellemimádóvá lenni. De téved az is, ki a földön poroszkálva keresi a tiszteletet, mert az igazi tisztelet sokkal szellemiebb, semhogy földi eszközökkel megszerezhető lenne. Egyátalában olyanformán vagyunk mi a tisztelettel, mínt sok más tárgygyal. Midőn keressük, nem találjuk, midőn semmi szükségünk rá, minduntalan utunkba akad. Vannak emberek, kik mindent áldoznak a népszerűségért és mégsem nyerhetik meg : vannak ismét, akikre az teher, és még sem tudják lerázni magukról. Ebből világos azon nézetem, hogy itt szabályokat állítani föl, melyek követése tiszteltté tenné az embert, szinte lehetetlen. De világos az is, hogy szellemi és anyagi fölény az, mely a szellemet és anyagot imádók előtt tiszteletet parancsol. A papok szellemi fölénye, ha csak valami kanonikusnak vehető vétségben nem szenvednek, az úgynevezett néppel szemben annyira kétségtelen, hogy arról szólanom fölösleges. Anyagi fölényük azonban már sokkal kérdésesebb. *) Ne ütközzenek meg t. olvasóink, ba az egymásután következő két cikkben majdnem teljesen ugyanazon tartalommal találkoznak. A két cikk iröi két külünböző vidéken laknak, két különböző felekezethez tartoznak, egymást taláu soha sem látták és igy e két cikk nem talán előleges összebeszélés, hanem az egyházunk iutézkedései körül felmerülő hiányok külön-külön megfigyelése következtében keletkezett; következőleg ezek annál nagyobb nyomatékkal figyelmeztetnek bennünket, rogy az e cikkekben feltüntetett hajdani gyarló szokást, mely a lelkészi tiszteletes állas tekintélyét kétségkivül tetemesen csökkenti, siessünk megszüntetni, és még ha az anyagi javadalmazás tekintetében némileg talán hátrányosnak mutatkoznék is ezen szokás mn

gs züníetése, mégis iparkodjunk ezt mihamarabb egyházi, vagy megyei vagy egyházkerületi intézkedések által kiküszöbölni, és lelkipásztorainkat a Prózai értelemben vett pásztorok kategóriájából kiemelni. Szert.