Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-08 / 32. szám

vés napok múlva ugy érzém, mintha a világosság egy áradata hatotta volna át szívem legbenső mélyét, mely lelkemről a homályt, a halál setétségét eloszlatá. Oh, ez egy kedves holdsugár volt az utálatos bűnök borongó fellegein áttörve. Nagy megkönnyebbülést, kimondhatatlan vigaszt érzék ekkor. Azt is érzém most, hogy jó ízűen ehettem és ihattam. Nyugalmat leltem ágyamban, és üdülést barátaim társaságában. Mert biztositlak benneteket, miszerint volt egy idő életemben, midőn örömről, jó kedv, vidámság s majdnem mindenféle szórakozásról lemondtam már. A világ setétnek látszott előttem, mivel setétséggel volt telve önszivem, és ha nem nyilatkoztatja vala ki épen ezen időben az én jóságos és könyörülő Istenem a megváltás e nagy evangeliomát, t. i. az imát, ugy én nem tudom, hogy ma hol volnék. Nem látnátok Bombaiban e szószékről hozzátok beszélni. Az ima volt reám nézve a váltság kezdete, ez vezérlett és gyámolított az igazság keresésébe, ez hozott érintkezésbe theologiai munkákkal és kegyes férfiakkal, ez által nyujtá nekem ugyanazon Isten, ki eddig elvezérlett, a szellemi haladásra nézve oly szükséges segédeszközöket. Felhasználtam mindezeket, s alázattal haladtam tovább a szellemi gyarapodásban, a kegyelemben és tisztaságban. Testvérek, a mit saját esetemben igaznak találtam, arról állítom, hogy igaz minden más ember esetében is. Biztositlak benneteket, hogy az imádság az, melyet a vallásos élet kezdetének, s az Istenországa kulcsának kell tekinteni. Ha ezt bírjátok, ugy kezetekben az eszköz feltárni az isteni kegyelem kincseit. Boldogító ismeret után kívánkoztok ? Jöjjetek és imádkozzatok. Akarjátok a kétséget eloszlatva látni? Jöjjetek és imádkozzatok. Meg akartok szabadulni egy gyengeségtől ? Jöjjetek és imádkozzatok. Erőre van szükségtek? Jöjjetek és imádkozzatok. Felakartok hagyni a bűnnel s szentség után kivánkoztok ? Jöjjetek és imádkozzatok. Egy utasítást adtam mindazon igazságkutatónak, kik hozzám fordultak, bárki keressen nálam tanácsot, e feleletet fogja nyerni : „Szüntelen imádkozzatok", mint már hajdan mondatott. Nem arra akarlak én bennetek felhívni, hogy gazdagságért, dicsőségért, anyagi jólétért vagy mulandó élőnyökért imádkozzatok. En az ily tannak ellensége vagyok. En az imádságot egyedül lelki áldásért, lelkiismeretért, lelki hatalom és szentségért ajánlom. E három dologért imádkozzatok. Ha nem akarjátok szavamat bizalommal és hittel fogadni, ugy menjetek haza, tegyetek kísérletet, és ha negyedik nap ugy találjátok, hogy tapasztalástok állításomat meghazudtolja, ugy mindent, a mit mondottam, viszavonok. Épen oly kevéssé vagytok jogosítva azt mondani, hogy a cukor keserű, mielőtt azt megízleltétek, mint az imának hatását tagadni, mielőtt annak áldását személyesen tapasztaltátok. Higyjétek el, hogy minden ima a lelki jókért komoly őszinteséggel elmondva, meghallgatást talál az irgalmas Istennél. Igen szép mondás, s az erkölcsi világnak egyik törvénye ; époly változhatlan, mint a természet törvénye: „Kérjétek és megadatik, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik. Mert a ki kér az nyer, és a ki keres az talál, és a ki zörget annak megnyittatik." Es egy igen fontos biztosítása az Isten kegyelmének, s öntapasztalástok is el fogja mondani, mennyire teljesül az egyes esetben. Azonban, hogy elnyerjétek, a mit kívántok, szükség, hogy őszinteséggel s teljes szívetekből imádkozzatok. „A kéznek összekulcsolása még nem ima, a szó még nem kívánság", a valódi imádság a szívnek éhezése és szomjuliozása. Habár nem nyilatkozik is szavakban, ha nem ügyel is a külső formákra, mégis nem kevésbé hatályos, hogy ha a szívnek igaz óhajtása. A beszéd nem képezi a lényeget, hanem csak kifejezésére és nyilvánítására szolgál az imának, mely lényegében szellemi, s titkon hallgattatik meg Istentől. Ne csapongjanak szerte gondolataitok, ne engedjétek, hogy bennetek küzdő és ellenkező hajlamok harca gyúljon fel; ha a szív imádkozik, szükség, hogy minden gondolatai, érzelmei és kivánatai, az Istennel való csendes egyesülés harmóniájává olvadjanak, s csak azután nyerhetitek el az áldást, melyet kívántatok. Továbbá ne ingadozzék imádságtok határozatlan általánosságok közt. Ne tapadjatok a külső kegyesség örökösön emlegetett, már közönségessé vált szólásmodorához : „Isten légy irgalmas nekem! Uram ments meg engemet a bűntől!" Ellenkezőleg, a ti imádságtok mindég különös szükségleteknek, melyek kielégítésre várnak ; különös bűnöknek, melyeketkiirtani kell ; különös adományoknak, melyekre sziikségtek van, — legyen előterjesztése. Az üres szavakat azonban keriilnetek, s egyéni szükségeiteket mélyen kell éreznetek, mielőtt Istenhez imádkoztok. Valljátok meg nyíltan bűneiteket előtte, ne leplezzétek sima, de határozatlan szavak köpenyével, tegyétek kezeiteket jellem, tek egyes foltjaira, melyeket kitörülni kívántok, tárjátok fel ama főorvos előtt a különös betegséget, a melytől szabadulni óhajtotok, s ő megorvosol benneteket. Mindenekelőtt barátaim, emlékezzetek meg arról, mit épen most az őszinteségről mondottam. Szükség, hogy őszintén és komolyan fáradozzatok azon, miszerint a bűnről letegyetek, tiszták és szentek legyetek. Ha még él szivetekben egy-egy titkos vágy bűneitekben s kárhozatos kéjelgéseitekben megmaradni, ugy imádságtok puszta guny és tettetés lesz, s bizonnyal meghallgatás nélkül tér hozzátok vissza. Ennek felvilágosítására fel fogom olvasni előttetek Shakespeare Hamlettjéből a királynak magánbeszédjét a harmadik felvonásban, miután ez igen élénk és megható módon megmutatja, hogy ki a bűntől való megválás igaz óhajtása nélkül, könyörög Istenhez bocsánatért, imája nyomtalan hangzik el a légben. Oh, rut az én bűnöm, s az égre bűzlik ! Az eredendő átok ül azon: Vérgyilkolás ! — Könyörögni nem tudok; S bár lenne hozzá kedv, mint akarat van, Vétkem legyőzi a hév szándokot; És mint kinek két sürgős dolga van, Itt állva veszteg, hogy melyikbe fogjak, Mind kettőt el hagyom. Mit! volna bár Ez átkozott kéz kétszer ennyi vastag A bátya-vértől: nincs elég eső Az üdv egében, hogy fehérre mossa Mint a fehér hó ? Mért van irgalom, Ha nem, hogy a bűnt rontsa meg csupán? S mi az imádság két malasztja, mint Felfogni a bukót, és a bukottnak Kegyelmet nyerni ? Fel tehát, szemem ! A vétek elmúlt. Oh! de mily könyörgés Szolgál javamra, helyzetem szerént? „Bocsásd meg undok gyilkosságomat!" Az nem lehet; hisz most is birtokomban Mind az, miért a vétket elkövettem : Koronám, saját dicsvágyom, és királyném,