Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-01 / 31. szám

név kincse a kegyes szívnek, menedéke a bűnösnek, e névnek — óh polgártársak — zengjetek dicséneket ör­vendő szívvel minden házban. GYURÁTZ F. (Vége köv.) BEL F Ö I. I >. Jegyzökönyve az alsó-nógrádi ág. liitv. evang. papi testület 1875-ik évi május 25-éa Béren, Simkó Gusztáv banki lelkész s érdemült alespercs ur el­nöklete alatt tartott 9-dik értekezletének. Jelenvoltak: Wladár János főesperes, sámsonházi, Wladár Viktor esp. pénztárnok, szügyi, Plachy Sámuel körlelkész, lucini, Simkó Frigyes alsó-bodonyi, Wladár Miksa sziráki, Vallentinyí Sámuel dengelegi, Szlujka Mihály béri, Gaál Mihály agárdi, Putz Lajos surányi lel­készek és Sárkány Dezső sziráki segédlelkész. 1. Ez alkalommal elnök érdemült alesperes Simkó Gusztáv ur következő beszéddel nyitja meg az értekez­letet : Nagytiszteletti értekezlet! Az alsó-nógrádi papi tes­tület ma már Isten jóvoltából a 9-ik értekezletét tartja. Nem akarom túlbecsülni mindazt, mit ezen idő alatt ér­tekezletünk tett, nyújtott, létrehozott. Tudom, hogy azon egyházi tér, melyen munkálkodunk, csak szerény, csen­des, zajtalan működést jelölt ki számunkra ; tudom, hogy egyházunk örök Fejedelmének országa háttérbe szorul ott, hol a földi országnak túlzó szeretete és keresése ural­kodik és elfoglalja a sziveket. Nem is Kívánunk valami rohanó ár és zápor lenni, mely rombol és szaggat, in­kább ama csendes jótékony eső akarunk lenni, mely üdi­tőleg és termékenyítőleg hull alá egyházunk szent föld­jére. Ez értelemben talán nem is volt egészen meddő működésünk. Mindamellett, hogy több, szorosan a gya­korlati lelkészet körébe vágó kérdést itt közösen, test­vériesen megvitattunk anélkül, hogy ez jegyzőkönyvünk tárgyát képezte volna, — értekezletünk a szellemi mun ! kálkodásra ébresztette és buzdította az egyes tagokat^ j ugy, hogy nem mult cl eddig összejövetelünk valami érte­kezés felolvasása és bemutatása nélkül, s ezek közül né­hány sajtó utján közzé is tétetett az értekezletnek költ­ségén vagy helyeslése mellett. De ami érdeme van érte­kezletünknek, kétségen kivül abban áll, hogy e téren úgyszólván mi voltunk a kezdeményezők, az úttörők. Most már megalakultak a legtöbb esperességben a papi értekezletek ugy egyházunkban, mint a helvét hit­vallású testvéregyházban is. A mi viszont arról tanúsko­dik, hogy valamint a társadalomban az egyes erők a közös célok sikeresebb kivitelére és létesítésére csoporto­sulnak és egyesülnek: ugy nekünk is szükségünk van értekezletekre, szükségünk van csoportosulásra és egye­sülésre, hogy eszméinket közösen kicserélve, annál sike- ! resebben mozdíthassuk elő egyházunk javát és felvirág­zását. A mai kor tagadhatatlanul nem kedvező az egy­házi, a vallásos élet ébresztésére és emelésére. De mi­nél inkább előtérbe lép a materialismus, és indifferentis­mus, hogy mint a tövis, a gyom elfojtsa a magot, az igét, az egyház, a vallás iránti ragaszkodást, buzgóságot és áldozatkészséget, annál sűrűbben, hivebben, kitartób­ban kell sorakoznunk nekünk lelkészeknek, kik erre hivatva vagyunk, azon zászló körül, melynek vezére nem lehet más, mint a mi Urunk és Mesterünk a Jé­zus Krisztus. De van még nézetem szerint egy más szempont is, melynél fogva szükségesnek tartom a lelkészek értekezle­tét. Azon szellemi harc, mely a sajtó utján megindult az orthodox és a modern theologia pártolói között, való­színű, sőt előre látható, nem fogja érintetlenül hagyni magát a nép zömét sem, mert az észnek, a szabad gondolkozásnak hiába akarnánk emelni korlátokat, gátakat, vámsorompókat. Azon e g y h á z, m e 1 y a hivek közösségé n alapszik, az észnek, a szabad gondolkozásnak folya­mát el nem zárhatja v a t i c a n i syllabusok és encyklikák által. Fia evangyeliumi protestáns egyházunk az ő sarka­latos elvét, a józan haladást és előretörekvést valaha megtagadná, önmagához lenne hűtelen. Nekünk halad­nunk kell a kor szellemével és tudományával, nekünk terjesztenünk kell a világosságot, Istennek országát és annak igazságát. Es kérdem ismét, akár az egyház által reánk bí­zott állásnál, akár a tudományi, miveltségi előkészületnél fogva nem-e mi lelkészek vagyunk első sorban hivatva arra, hogy a haladásnak pártolói és előmozdító legyünk ? Sorakozzunk tehát, hogy a józan haladás vezérleté­nek zászlója ne kerüljön avatatlan kezekbe, sorakozzunk, hogy építhessünk, azon pozitív alapon, mely ismét nem lehet más, mint az Evangyeliumnak alapja a Jézus Krisztus. Ezeket előrebocsátva s a conferentia tagjait szívé­lyesen üdvözölve, az értekezletet ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Elnök urat az összegyűlt értekezleti tagok szívélye­sen megéljenezvén, annak fenti megnyitó beszédét egész terjedelmében, jegyzőkönyvileg megörökíteni határozzák. 2. Bejelentetvén Zelenka Dániel vanyarci lelkész s érdemült főesperes ur f. évi március 6-án történt gyászos és váratlan halála, áldásos emléke, mint értekezletünk ki­váló tudományu tagjáé, jegyzőkönyvileg ezennel megörö­kíttetik. 3. Terray Gyula salgó- tarjáni lelkész ur, esperes­ségünkből még mult évben eltávozván, megszűnt lenni értekezletünk tagja. Tudomásul szolgál. 4. Gaál Mihály agárdi lelkész ur, magát értekezle­tünk tagjának személyesen kijelenti: megéljcnsztetik s az értekezlet rendes tagjául ezennel fölvétetik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom