Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-01 / 31. szám
név kincse a kegyes szívnek, menedéke a bűnösnek, e névnek — óh polgártársak — zengjetek dicséneket örvendő szívvel minden házban. GYURÁTZ F. (Vége köv.) BEL F Ö I. I >. Jegyzökönyve az alsó-nógrádi ág. liitv. evang. papi testület 1875-ik évi május 25-éa Béren, Simkó Gusztáv banki lelkész s érdemült alespercs ur elnöklete alatt tartott 9-dik értekezletének. Jelenvoltak: Wladár János főesperes, sámsonházi, Wladár Viktor esp. pénztárnok, szügyi, Plachy Sámuel körlelkész, lucini, Simkó Frigyes alsó-bodonyi, Wladár Miksa sziráki, Vallentinyí Sámuel dengelegi, Szlujka Mihály béri, Gaál Mihály agárdi, Putz Lajos surányi lelkészek és Sárkány Dezső sziráki segédlelkész. 1. Ez alkalommal elnök érdemült alesperes Simkó Gusztáv ur következő beszéddel nyitja meg az értekezletet : Nagytiszteletti értekezlet! Az alsó-nógrádi papi testület ma már Isten jóvoltából a 9-ik értekezletét tartja. Nem akarom túlbecsülni mindazt, mit ezen idő alatt értekezletünk tett, nyújtott, létrehozott. Tudom, hogy azon egyházi tér, melyen munkálkodunk, csak szerény, csendes, zajtalan működést jelölt ki számunkra ; tudom, hogy egyházunk örök Fejedelmének országa háttérbe szorul ott, hol a földi országnak túlzó szeretete és keresése uralkodik és elfoglalja a sziveket. Nem is Kívánunk valami rohanó ár és zápor lenni, mely rombol és szaggat, inkább ama csendes jótékony eső akarunk lenni, mely üditőleg és termékenyítőleg hull alá egyházunk szent földjére. Ez értelemben talán nem is volt egészen meddő működésünk. Mindamellett, hogy több, szorosan a gyakorlati lelkészet körébe vágó kérdést itt közösen, testvériesen megvitattunk anélkül, hogy ez jegyzőkönyvünk tárgyát képezte volna, — értekezletünk a szellemi mun ! kálkodásra ébresztette és buzdította az egyes tagokat^ j ugy, hogy nem mult cl eddig összejövetelünk valami értekezés felolvasása és bemutatása nélkül, s ezek közül néhány sajtó utján közzé is tétetett az értekezletnek költségén vagy helyeslése mellett. De ami érdeme van értekezletünknek, kétségen kivül abban áll, hogy e téren úgyszólván mi voltunk a kezdeményezők, az úttörők. Most már megalakultak a legtöbb esperességben a papi értekezletek ugy egyházunkban, mint a helvét hitvallású testvéregyházban is. A mi viszont arról tanúskodik, hogy valamint a társadalomban az egyes erők a közös célok sikeresebb kivitelére és létesítésére csoportosulnak és egyesülnek: ugy nekünk is szükségünk van értekezletekre, szükségünk van csoportosulásra és egyesülésre, hogy eszméinket közösen kicserélve, annál sike- ! resebben mozdíthassuk elő egyházunk javát és felvirágzását. A mai kor tagadhatatlanul nem kedvező az egyházi, a vallásos élet ébresztésére és emelésére. De minél inkább előtérbe lép a materialismus, és indifferentismus, hogy mint a tövis, a gyom elfojtsa a magot, az igét, az egyház, a vallás iránti ragaszkodást, buzgóságot és áldozatkészséget, annál sűrűbben, hivebben, kitartóbban kell sorakoznunk nekünk lelkészeknek, kik erre hivatva vagyunk, azon zászló körül, melynek vezére nem lehet más, mint a mi Urunk és Mesterünk a Jézus Krisztus. De van még nézetem szerint egy más szempont is, melynél fogva szükségesnek tartom a lelkészek értekezletét. Azon szellemi harc, mely a sajtó utján megindult az orthodox és a modern theologia pártolói között, valószínű, sőt előre látható, nem fogja érintetlenül hagyni magát a nép zömét sem, mert az észnek, a szabad gondolkozásnak hiába akarnánk emelni korlátokat, gátakat, vámsorompókat. Azon e g y h á z, m e 1 y a hivek közösségé n alapszik, az észnek, a szabad gondolkozásnak folyamát el nem zárhatja v a t i c a n i syllabusok és encyklikák által. Fia evangyeliumi protestáns egyházunk az ő sarkalatos elvét, a józan haladást és előretörekvést valaha megtagadná, önmagához lenne hűtelen. Nekünk haladnunk kell a kor szellemével és tudományával, nekünk terjesztenünk kell a világosságot, Istennek országát és annak igazságát. Es kérdem ismét, akár az egyház által reánk bízott állásnál, akár a tudományi, miveltségi előkészületnél fogva nem-e mi lelkészek vagyunk első sorban hivatva arra, hogy a haladásnak pártolói és előmozdító legyünk ? Sorakozzunk tehát, hogy a józan haladás vezérletének zászlója ne kerüljön avatatlan kezekbe, sorakozzunk, hogy építhessünk, azon pozitív alapon, mely ismét nem lehet más, mint az Evangyeliumnak alapja a Jézus Krisztus. Ezeket előrebocsátva s a conferentia tagjait szívélyesen üdvözölve, az értekezletet ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Elnök urat az összegyűlt értekezleti tagok szívélyesen megéljenezvén, annak fenti megnyitó beszédét egész terjedelmében, jegyzőkönyvileg megörökíteni határozzák. 2. Bejelentetvén Zelenka Dániel vanyarci lelkész s érdemült főesperes ur f. évi március 6-án történt gyászos és váratlan halála, áldásos emléke, mint értekezletünk kiváló tudományu tagjáé, jegyzőkönyvileg ezennel megörökíttetik. 3. Terray Gyula salgó- tarjáni lelkész ur, esperességünkből még mult évben eltávozván, megszűnt lenni értekezletünk tagja. Tudomásul szolgál. 4. Gaál Mihály agárdi lelkész ur, magát értekezletünk tagjának személyesen kijelenti: megéljcnsztetik s az értekezlet rendes tagjául ezennel fölvétetik,