Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-24 / 4. szám

Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet, líU^SIIzetéí«si clij t Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt,Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban_ Hirdetések díja : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdjj külön 30 kr. A lelkészi fizetés módja, mint a pap tekintélyének csökkentője Nem tudok a betegre nézve veszedelmesebb állapotot, mint mikor orvosai külön szempontból indulva ki, egyik igy, másik amúgy hiszi meggyógyitni; egyik a betegséget gyógyítja, nem kutatván az okot, a másik a betegség okát fürkészi s ha megtalálta, ennek eltávolításával eszközli a gyökeres gyógyítást. Bizonyára ez utóbbinak eljárása helyeslendő. Nekünk protestánsoknak is van betegünk, s ez maga a protestantismus, melynek teljesen csak az eszméjében van egészség, s minden intézmény, mely ez eszme fentartására az idő folyamában előállíttatott, többé vagy kevésbé beteg, ott állunk körülte, s ki egy, ki más gyógyszert ajánl. Alulírott az 1873-ikévfolyama alatt egypár cikkben sok oly dolgot megpendített, melyek akkor pro et contra viszbang nélkül elenyésztek. Gondoltam magamban : én álmodom ? vagy mások alusznak?De imelassan kezdenek sikerülni, s a szellőztetésnek kitétetni ugyanazon dolgok némelyike. Hogy többet ne említsek, szóltam én akkor tüzetesen a prot. pap tekintélyének sülyedése okairól is. Igyekeztem tárgyilagos lenni, szorosan ovakodván a szenvedélyesség s személyeskedés visszataszító hangját hallatni, tudván azt, hogy ez ép oly kevéssé lesz méltányolva, mint midőn valaki az egyoldalúság gyengeségével akar hatni. Egy hírlapi cikknek nem lehet föladata az, hogy valamely eszme fentartására szolgáló intézményt bíráljon, mert hisz ezt sok esetben csak könyvekben lehet elérni, különösen a protestantismus intéz [Lényének bírálata könyvekre terjedne, hanem feladata csak az, hogy az intézmény egyik vagy másik alkatrészét tüntesse fel célja- működése s eredményében. E cikk is ily célból íratott. A protestantismus egyik intézménye az igehirdető osztály felállítása, e nélkül nem élhetne, tehát absolut szükségit. Ez osztály fentartása tehát vita tárgya se lehet. Nem lehet hát, hogy ez osztály iránt közönyös legyen az egyház. Meg kell ezt hallgatni, ügyét érdeklő figyelemmel kisérni, s ami gyengeség, hiba a világ, vagy egyesek által neki szokott betuda'ni : megvizsgálandó, valyon e hiba, gyengeség oka benne keresendő-e, vagy a rendszerben ? Itt eszembe jut e lapok t. szerkesztőjének a kath. papokat ért vádakra tett azon igaz megjegyzése, hogy a hibának, erőszakoskodásnak, emberi gyarlóságból lett megesésn k, néma kath. papok annyira okai mii.t a rendszer, melyben neveltettek, mely átlengi a katholicizmust, s mely mint Laokont a kígyó körülfonja. Ezt az eljárást tartanám én igazságosnak akkor is, midőn a prot. papokat bíráljuk s azok tekintélyének csökkenése okát nem a rendszerben is, hanem csak önmagukban állítjuk lenni. Megengedem, sőt tudom, hogy ha egy pap Nagypénteken a Böszörményi-cul túszt viszi a szószékre s puskával fenyegeti a földjét elszántó szomszédot, sarkantyút penget az urvacsora-osztáskor, biz ez levon a papi tekintélyből, de erről semmit se tudnak a tizedik s huszadik vármegyében, pedig itt is azt halljuk, hogy csökken a papi tekintély, s igaz is. Hát ennek mi az oka? De tovább megyek s azt mondom, hogy az egyes papok hibái, gyengeségei elszigetelten állanak, s mégis az egész ország papsága tekintélyének csökkenése tény. Itt már mélyebben kell lenni az oknak s ugy is van. Azt állítom, hogy az egyház szervezetében, tehát a rendszerben, is van oka e bajnak, s nost minden egyebet mellőzve, még azt is, ami a modern államszervezet következménye volt és lesz, miről szóltam én is, más is, hatóságok is de sikertelenül, most azonban, e lapok mult évi 46-ik számában is feljajdulást hallok miatta (lesz még 7