Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-01 / 31. szám

logusokat illeti, hanem mindazokat, kiktől u. n. klassikai képzés követeltetik Kétségtelen, az Ítélet az új iyplvek előnyére fog kiütni azon a napon, midőn majd ezek nemcsak a praktikus használat miatt taníttatnak, hanem tudományosan adatnak elő, és igy az általános szellem-képzésre ép azt a szolgálatot teszik, melyet a holt nyelvek. Súlyt fektet szóló különösen arra is, hogy a theologusok képzésénél azoknak későbbi praktikus működésére kellene több tekintettel ós figyelemmel lenni, mint az eddig törtónt. Azoknak, kik ennek ellenében a tudomáuyt, mint öncélt állítják oda, azoknak azt feleli, hogy ő úgy van ezen tudományossággal, mint mostani papi ornatusunkkal. Ezt is elvből viseljük, és mégis utolsó maradványa egy már rég eltűnt viseletnek. Különben óvakodjunk ifjaink túlterheltetésótől. „üechte Leute bleiben Specialisten. " A mi nekünk papoknak szükséges, az nem a tudás, hanem az é rtelem. Tudománya van a világnak elég, csakhogy mindenik a maga tudományára néz, s a másét kicsinybe veszi. Mi azonban értsünk mindeneket megérteni, és a szétágazó vagy egymás ellen harcoló erőket egyesíteni és közös célra irányozni. Ezzel meg van adva a felelet a bizottság azon kérdésére is: miként fogja fel a lelkész hivatalát általánosságban? Előttem értekező — mond szóló — a lelkészt a gyülekezetben működő szolgának, vagyis Krisztus szolgájának, ós hivatalát keresztyén gyülekezeti hivatalnak nevezi. Én a lelkészt másként szeretném nevezni, t. i. a békés gyülekezeti szellem ápolójának. Önök közül uraim többen tábori lelkészek s zászlóaljokkal gyakran utaztak. E/, csak egy zászlóalj; de még ís tapasztalhatták, mily nehéz csak egy zászlóaljat is menetében • együvé tartani. Ha az előőrséggel voltak, észrevehették, mint felejtó ez el, hogy csak a zászlóalj kedvéért van, hogy annak útját biztosítsa és ép azért nem szabad azt oly messze elhagyni. Ha az utósereggel mentek, láthatták, mily sok vesződsége volt ennek az el-elmaradókkal, kik folyton vagy ravaszsággal vagy erőszakkal kihúzták magokat az egészből s nyugodni vagy az élelmi kocsikra felmászni akartak Es maga a zászlóalj ! Mily nagy volt benne a hajlam, sorait felbontani, rendezetlen összevisszaságban menni tovább. íme uraim, az önök gyülekezetei, mind ilyen zászlóaljak, és önök hivatva vannak mindenütt és mindenkor, hol elől, hol hátúi yenni és az egészet összetartani. Legyenek önök gyülekezetükben az elsőkkel, a gazdagok és előkelőkkel, de legyenek és maradjanak köztök a demokraták is. Álljanak ellent az egyesek, az előkelőbbek minden separatistikus törekvéseinek; adják tudtokra, hogy ők nem magukért, hanem az egészért vannak. De a csüggedők és hátramaradókra is legyen gondjuk, buzdítsák, ösztönözzék őket és támogassák, egykoron majd köszönetet mondanak érette. Gondoljanak továbbá azon magasztos hivatásra is, melylyel prot. papházaink birtak, bírnak ós bírni fognak. Mint a halak a csendes tó sima tükre alatt , mint a házi állatok békében játszanak a házi lakók lábainál : ugy a prot. papház nyújtson biztos révpartot minden, az élet nagy tengerén hajótörést szenvedettnek ; nyújtson egy semleges helyet, hol a vendégszeretet egyszerű fedele alatt és a nemes humanitás asztalánál pietista ós atheista, aristokrata ós kommunista találkozva egymásnak kezet nyújtsanak. A központi bizottság utasításának következő pontjánál: a lelkész állása a közhasznú intézmények ós szabad vállalatokkal, szemben szóló sok szép tért jelez, hol a lelkész üdvösen működhetik gyülekezete javára. Kiemeli különösen, hogy igyekezzék is aztán biztosítani annak fenmaradását, a mit létrehozott azon időre is, midőn ő már nem működhetik. Az initiativát itt is ott is tegye meg, a keresztülvitelt ós a siker örömét és dicsőségét hagyja másokra. Különben jegyezük meg: „Soha sem vagyunk fölöslegesebbek, mint mikor nélkülözhetetlenek vagyunk!" Müveinket loián kell magunktól elszakitni és az életbe kibocsátui, hogy törjenek maguknak utat és hozzanak áldást. A fa sem hagyja el örömest az almát, sem az alma a fát, pedig nem arra van rendelve az alma, hogy a fán maradjon, mert ott elrothadna. Azért az isten szolgája, a gyors szárnyú szól az ágat gyengén érinti, lerázza az almát és az ág megkönnyítve emelkedik fel ismét isten napja felé. A bizottság utolsó tételére :a lelkésznek társalgási vagy társaskörökben való magatartása, ezen tételre szóló következő megjegyzéseket tesz. Jellemző svejci viszonyainkra nézve, hogy a themánk feletti sző- és írásbeli nyilatkozatokban nagy szerepet játszik a korcsma, mig p. o. magán társulatok, egyletek és több fontos körülmények nem is említtetnek. Egy vallomást akarok itt önöknek tenui. Hivataltársaimmal örömest vagyok együtt, de mihelyt vegyes társaságban vagyok velők, u*