Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-25 / 30. szám

kegyelmének kegyelmed minél hamarébb adjon is értésére, s értesse meg is vele, mily nagyra kellene ennyi kegyelmességünket ű kegyelmének nekünk becsülni ; vagy leszen contentus vele vagy nem, küldj, be kegyelmed az Klubucuczkitól kiküldött donationkat, azért is, ha contentus leszen, irathassuk az szerént hova hamarébb meg s ktildhessük ki is, ha nem leszen is ű kegyelme, viselhessünk továbbra is gondot; sok szép ratiokat tanálhat kegyelmed meggyőzésére, bizony ha mi az fí kegyelme állapotjában volnánk, jövendőre is gondolkodnánk, s gyermekinknek inkább jóakarókat szereznénk. Mikor Homonnai György nekünk életünket s minden jószágunkat keresi s öldösi vala, akkor nekünk egy szolgánk annyit nem szolgált mint szegény Semsei Miklós, mégis egy szőlőt az zombori hegyen soha tovább nem impetralhata maga s egy fia életénél, most mi ű kegyelméhez s gyermekihez több jóakaratot mutatunk. Kegyelmed minket minél hamarébb tudósitson; legyen az Ur istennek szent neve áldott, mi most ís tűrhető állapottal vagyunk, s az szent ünnepeket itt Ő felsége engedelméből elmulatván, nem mulatunk sokat, Fej érvárra megyünk. Adja isten hallhassunk minden jót kegyelmetek felől. Dátum in oppido Dés, 30. die maji, Anno 1637. G. RAKOCY, m. p. P. S. Mégis, hogy ezt hamarébb érthessük, marad-e, nem-e praefeetus uram meg, im mindennek ad extremumrol tudósitjuk kegyelmedet, kit, kegyelmedet ugyan hozzánk való hűségére is kény szeritjük, tartsa utoljára; ha im ez felső resolutionkkal contentus nem akarna lenni, egyik fiát válaszsza el, annak fiú ágra örökben adjuk, az leány ágának legyen inseriptioban, ha penig defectusa lenne is mindkét ágon, az summában annak hagyhassa kinek akarja, erre eontentust is hozatunk ő felségétől cum exemtione. (Az egész levél I. Rákóczi Gy. saját irása). (Eredetije a m. k. kamarai levéltárban). XVIII. Szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint kegyelmes Patronusomnak az Ur isten minden lelki testi áldásival látogassa Nagyságodat. Vicesima sexta mensis praecedentis irt Nagyságod levelét 3 praesentis adá meg Bornemisza Pál uram fí kegyelme, melyben engemet tudósit Nagyságod az Patkó nevű szőlőt micsoda conditiokkal akarná adni Praefeetus uramnak ű kegyelmének. Post seriptumban az mit Nagyságod ír ad extremum mire akar Nagyságod venni, hogy tudniillik egyik fiát válassza el, és annak örökbe adja, Nagyságod én nékem kegyelmesen megbocsásson, de én annak nem consensiálok. Mert mind ezelőtt irt egynehány levelekben, mind ebben az utóbbaniban ezt irja Nagyságod, hogy lelkiismereti forogna Nagyságod benne ha jószágában valami örökséget jure perennali adna valakinek. Ehez képest én soha meg sem mondom ű kegyelmének. Mert akár egyiknek, akár mindnyájának adja Nagyságod örökben, de ugyan fogadása ellen lenne Nagyságodnak. Tegnapi napon meg is mondottam ű kegyelmének Praefeetus uramnak, hogy ű kegyelme nem kivánhatja értvén az dolgot mint legyen. Világos szóval azt is elejében adtam ű kegyelmének, hogy Nagyságodnak sem tanácslom. Nem is tanácslom pedig, hogy az fiainak is pedig irredemtibiliter adja és leány inak, az kik mostan élnek, azt sem értette én tűlem ű kegyelme, mert az Hoffmannénál való jószágon látom kezd ű kegyelme gondolkodni, az jövő héten fel is megyen Zboróra, elhitten, hogy azt is meglátja micsoda commoditások és ususok lehetne azoknak a faluknak : ha arra megyen az ű kegyelme elméje, hogy hozzá nyúljon az jószághoz, tudom hogy az egy pallag szőlő el nem bontja az ű kegyelme tanácsát, én ugy véleködöm felőle, hogy könnyebben végezhetek vele, hogy el menjen ű kegyelme az szőlőnek örökben való kivánása mellől, csak azt vehessem azért eszemben az oda fe való jószág állapotja felől, hol járjon az ű kegyelme elméje, mindjárást ismét rajta leszek, hogy elvonjam az elébbeni kívánsága mellel ű kegyelmét. Ez az dolog immár nem haladhat igen messze, legyen Nagyságod csendesen várakozásban. Az Gradualék defectusit tudom, hogy meghozták tegnapi napon, de még nem láttam, helyekre kell azokat is csinálni kegyelmes uram. Az mely kannát kegyelmes uram az Újhelyiek sz. gyüleközetinek ajánlottanak vala az Nagyságod nevével, nem vehetni semmi hasznát, mert talám öt helyen is csurog. Ide Patakra hozzám hozták, az ötvössel megláttattam ha könnyen való igazítás lehetne-e benne, de azt mondja, hogy ha fódozni kezdik meg kell melegíteni, és az aranyában nem sok marad meg az igen káros volna. Hanem én ugy tudom kegyelmes Uram, hogy azokat az kannákat fizetésért csinálták az kolosvári ötvösök, tudjuk ki mit csinált közűlök. Azért Filstis uram kezéhez kellene talán küldeni, hogy ugyanazon ötvös eppítené meg az ki csinálta. En mindazonáltal ahoz tartom magamat, az mit Nagyságod parancsol felőle. Istennek neve legyen áldott mi még békével vagyunk, csak ű szent felsége ezután is áldjon meg bennünket. Legyen az Ur isten Nagyságoddal és az Nagyságod kedvesivei. írtam Sáros-Patakon 9. Junii. Anno 1637. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPHANUS TOLNAEUS, p. e. p. Cim. Illustrissimo Principi ac Domino, Domino Georgio Rákóczi, Dei gratia Regni Transylvaniae Principi, parti um Regni Hungáriáé Domino, siculorum Comiti et magnó Religionis Orthodoxae Patrono etc. Domino et Protectori suo semper Clementissimo. (L. S). (Eredetije a m. kir. kamarai levéltárból.) (Folyt, köv.)