Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

cím alatt, melynek sarkpontját azon kérdés képezte : mi és mennyi van az evangéliumokban olyan a mi valódilag jézsusi, ugyanazért a ker. theologiából ki nem maradható • mi és mennyi ismét olyan, a mivel az eló'adók egyéni belátása a tiszta jézusi tudományt megtoldotta, ugyanazért lényegtelen és mellőzhető ? E kiindulási pont önként mutatja, hogy szerző a szabadelvű theol. irány hive, azon irányé, mely a vallást igyekszik megszabadítani némely felfoghatlan tételei s csodás mellékleteitől, ugy azonban, hogy a Jézus isteni fensége iránti kegyelet ne szenvedjen általa. Jelen rövid tudósítás nem bocsátkozhatik a jeles mű részletezésébe, töredékes ismertetése csak csökkentené az egésznek értékét. Legyen elég itt csak annyit megjegyeznem, hogy az valóban a szerző széleskörű tudományáról s különösen a biblia beható ismeretéről tanúskodik, s mint ilyen a jelenvoltak osztatlan tetszésével találkozott, s általános volt az óhajtás, hogy szélesb körben s irodalmilag is ismertté legyen, mivégből az Egyházi szemle nt. szerkesztősége felkéretni határoztatott annak egész terjedelemben közlésére. Az eszmecsere tárgyát képező több kérdések közül felemlitendőnek vélem a következő kérdéseket : A kisebb egyházak csoportosítása minő hatással leend a vallássoságra, emelni-e vagy csökkenteni fogja azt ? — Az értekezlet véleménye: Azon tapasztalatnál fogva, hogy a leány s csoportosított egyházakban a ritkábban tartott istenitisztelet nagyobb számmal s buzgóbban gyakoroltatik, mint ott, hol a mindennapi istenitisztelet szokásban van: nem leend ez a vallásosságra lankasztó; hanem inkább elevenítő hatással ; annyival inkább, mert a lelkészek — anyagi helyzetük javulásával — függetlenittetvén a megélhetés fárasztó gondjai s terheitől, több kedvvel és odaadással felelhetnek meg hivatásuknak. Másik kérdés volt: A házassági anyakönyvben a menyasszony állapotának jelölésére csak két rovat levén t, i. hajadoni és özvegyi: a megesett nő melyikbe írandó ? E kérdés felett három különböző nézet fejlett ki, egyik a hajadoni, másik az özvegyi rovatba, harmadik csupán az észrevételek rovatában vélte megjelölendőnek. — Megnyugtató eredményre nem vezetvén a vita, a n. t. egyházmegyei közgyűlés elé felterjesztetni határoztatott, — hogy e kérdésben ntasitást adjon, — vagy ha szükségesnek látja, hármas rovatu anyakönyvi táblák használatbavételét eszközölje. * * •s Nem mulaszthatom c helyen is köszönetet mondani n. t. Fodor Pál abauji esperes urnák, hogy dacára körünktől kissé távol lakásának, értekezletünket becses jelenlétével szerencséltette. — Sokáig éljen a derék férfiú \ ki nemcsak bölcs kormányzója egyházmegyénknek, hanem egyszersmind szellemi atyja az ifjabb lelkészeknek, s ezek munkássága, előretörekvése iránt meleg érdeklődéssel viseltetik. Végül meg kell említenem a kitűnő vendégszeretetet melyben Ivőccy János fancsali ág. hit. lelkész s tagtársunk — az előzékeny figyelmet, melyben szíves családja részesített bennünket. — Körükben a kedélyes barátságnak igen élvezetes perceit tölténk el, tőlük mindnyájan őszinte jó kivánatokkal s a legjobb emlékkel távozánk-A. L. Széesény, jul. 6. Mivel nem mindennapi jelenség korunkban egyházi ugy, mint társadalmi téren oly férfiakkal dicsekedhetni, kik a kor önző szellemén felülemelkedve csaknem kizárólag embertársaik javán munkálnak, — hálás elismerősiil, az érdem méltánylásául, de meg e becses lapok f. évi 26-ik számában Hörk József barátom „A nógrádi ág. hitv. ev. esperességgytiléseLosoncon, 1875. jun. 15. és 16-án" — cimű cikke azon pontjának helyreigazításául, melyben ngos. Pulszky Ágoston úrról szól : szabad legyen itt ns. Pulszky Ágoston urnák, mint a Pulszky családdal a széesényi ev. egyház jól ismert alapitójának, s a szegénység egyik támaszának, a műveltség előmozdítását célzó eme legújabb nagylelkű adományait elősorolnom. A szécsényi ev. hívek, mert szegénységök s elnyomattatások miatt templomot nem építhettek, évek hosszusorán át hitsorsosaik privát lakásain, utóbbi időkben pedig a ns. Pulszky család kastélyának egyik épületében tárták s tartják folyvást istentiszteletöket. Az igy átengedett helyiség azonban mivel ma már kicsinysége miatt a célnak meg nem felelhet, hogy a szécsényi ev. gyülekezetnek mielőbb temploma lehessen, nt. Pulszky Ágoston ur a város egyik legszebb helyén saját költségén vett s íratott át az egyház javára egy tágos tért az építendő templom számára. Iskolának 1869. óta — midőn Széesény újra anyásittatott — a paplak egyik részét használtuk. Ez kellemetlen volt a két szűk szobára szorítkozott lelkésznek, alkalmatlan az iskolától távol lakó tanítónak, de tűrtünk, mert a szegénység tűrni kényszeritett. Bajunkon ismét csak ns. Pulszky Ágoston ur segített f. év május hó 16-án midőn iskolahelyiségnek s tanító-laknak e célokra mindenben megfelelő — több szobából s melléképületből álló — egyik saját házát adta át az egyháznak 20 esztendőre minden haszonbér fizetés nélkül. Hogy pedig az előbb iskolának használt terem két szobává alaki ttatliassék a lelkész számára, a költségekhez 100 frttal járulni ugyancsak ő kegyeskedett. Ezek kapcsában beszélhetnénk még a szécsényi ev. egyházat érdeklő sok, nagyon sok egyéb jótéteményéről is az illetőnek, mert nincsen esztendő, melyben vagy ns. Pulszky Ágoston úrról, vagy művelt lelkű kedves nővére Pulszky Polyixéna ő nagyságáról, vagy általában a Pulszky családról, egy-egy szép, egy-egy megkapó vonást fel ne jegyeznénk évkönyveinkbe, hanem mindezekpek összeszedése s egy koszorúba egyesítése maradjon fen azon időnek, melyben mint hisszük festve s örökítve lesz majd a szécsényi ev. egyháznak is múltja s jelenje.