Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

Ez által csak annyit mondunk, annyit kivánunk; áldja meg az Isten a nagylelkű jóltevőket, s adja, hogy a nevelés oltárára hozott áldozataik majdan egyházunk s hazánk javára bőven gyümölcsözzenek ! SlGMONIDES JÁNOS, ev. lelkész. RÉGISÉGEK I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás.) XII. Hivséges és alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint kegyelmes Uramnak, kívánok az Ur Isten tűi Nagyságodnak kedvesivei együtt minden testi, lelki áldásokat megadatni nagy boldogul. Im az Nagyságod kegyelmes parancsolatja szerént az posteriptumot beküldtem, melyen minemű szívbeli fájdalma lehet, s igaz panasza ez egész magyarországi minisztériumnak jól látom, hogy igaz az, mit mi nekünk nagy keményen az szemünkre hánnak az pápisták. Nincs kegyelmes uram oly vármegye gyűlése, oly ebéd, oly vacsora a hol vagyon valamely prédikátor, hogy nem orcáznak vele, az calvinista prédikátoroknak kell köszönni, hogy az török Erdélyre indult. Maga tulajdon palatínus uram is az Erdélyi calvinista püspökkel menti magát, oly utálatos nemzettel mardosnak mindnyájunkat, hogy Nagyságodnak megsem kívánom írni. Tudvám, hogy azonkívül is elég bús gondjai vannak Nagyságodnak. Mindazonáltal efféle szenvedésekben nincsen semmi egyéb derekas vigasztalása az keresztyén embernek, mint az Istennek gondviselésére támaszkodható jó lelkiismeret, melyet ez dologban tudom Nagyságod is megtartott. Vagyon kegyelmes uram mit irnom erre a Nagyságodtul velem közlött titkos dolgokra, de elvárom az Húsvét innepet, és az előtt csak rövid üdovel nagyságodnak beküldem, talán az úristen ad Nagyságtoknak az üdő soriban valami kicsin pihenést ennyi szántalan terhes és unalmas gondja között, melyet, hogy ű Felsége meg is adjon Nagyságtoknak, szivem szerint imádom ű szent Felségét. Segesvárról írt Nagyságod levelét pedig 3. Mártii adta meg Praefectus uram, melyből Nagyságodnak Praefectus uram dolgairól való utolsó resolutióját értem. En 4-ta die ejusdem mensis mindjárást fí kegyelmének az dolgot proponáltam, bő beszéddel meg is jelentettem, hogy annyi sok foglalatosság! között Nagyságodnak nem utolsó az ű kegyelmének való végezés, ne tartsa immár ű kegyelme tovább az Nagyságod elméjét függőben, hanem adjon oly választ, mely avagy csak annyirészben könynyebbitse meg az Nagyságod gondjait. Az házban az minemű modificatiót én találtam, talám elvárhatom róla, hogy örökben nem kívánja, noha bizony kegyelmes uram sok szóval, beszéddel lett csak azt is. Lám az ur Isten követ, fát eleget adott, az mésznek is könnyebb mostan immár szerét tenni mint azelőtt, az kümivesek fizetések sem megyen igen sokra, elveszi az kétezer forintban ű kegyelme, csak épüljön meg. Nem is kell örökben adni. Nem javallanám én is az olyan adományt. Az szőlő felel vagyon minden difficultas. Mert soha fel nem találom az eránt mind Nagyságodnak mit javaljak, mind pedig az ű kegyelmének. Most az szőlő mostan nem szőlő, hanem mező. Mint az Fej érvári curiának az udvara annyi helyen sincsen egy kii benne, néhol pedig vagyon ; eléggé declaráltam Nagyságodnak ezelőtt is irásimban ? az én kegyes asszonyomnak pedig Váradon létében, eleven nyelvvel bővebben. Ha énnekem valaki olyant ajándékon adna sem venném el oly conditio alatt, hogy tartozzam megépíteni. De ha megépül nem kétezer forintot, hanem négy ezernél is többet ér: ha pedig az szabadságát ember hozzá veti, én meg nem tudom böcsülleni. Praefectus uram ezt difficultalja, hogy ű kegyelme sem tudja mivel építheti meg, azt sem irányozhatja meg ha meg épül mit érne, de az bizonyos, hogy többet ér kétezer forintnál. Immár ha ű kegyelménél két ezer forintba leszen inseriptióban az négy vagy ötezer forint érő jószágért ugyan nem adnak többet, hanem csak az inseriptiót teszik le. Az több dolog immár végben megyen csak ez végeződhetnék el. Legyen az ur Isten Nagyságoddal 5-a Mártii ex Patak. Nagyságodnak alázatos káplánja STEPHANUS TOLNAEUS, p. e. p. Praefectus uram jelenté Nagyságodtul kegyelmesen adatott donatióját Chernel uramnak, az ur Isten Nagyságodat áldja meg érötte, szükséges helyre adta Nagyságod. Volt is miért adni Nagyságodnak ; bizonyosan írom Nagyságodnak, hogy ezt nem ugy tartom azt az Nagyságod adományát mintha közöm volna hozzá, mert az ember teljességesen elidegönödik vala Pataktul. Sok ideje, hogy ismerem, de ez világon való kapását soha ugy még nem ismertem ű kegyelmében mint most. Mennyi lehet az szőlő nem tudom, de azt bizonyosan értettem, hogy azt ű kegyelme igen kívánta. Elhittem bizonnyal, hogy ű kegyelme nevével Praefectus uram is megköszöni Nagyságodnak. Tartsa meg az ur Isten Nagyságodat békességes országlásában. Illustrissimo Principi ac Domino Domino Georgio Rákócy Dei gratia Regni Transsylvaniae Pincipi, Partium Regni Hungáriáé Domino, siculorum comiti, et magnó Religionis Orthodoxae Protectori, Domino et nutrio meo longe clementissimo. (L. S.) Kivül Rákócy kezével: 12. Mártii. Medgyes 1637. Eredeti a m. kir. kamarai levéltárból.