Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési d.ij: Hirdetések dija KIADÓ-HIVATAL: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. beiktatásnál KIADÓ-HIVATAL: félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „PROTESTÁNS EG-YHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1875-ik évi 18-ik évfolyamának második felére. Előfizetési di j: Egész évre © forint, félévre -4= forint 50 kr, negyedévre Q forint kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, junius hóban 1875. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. A modern irányról (Vége.) 2. Másik alkatrésze egy erkölcsi világrend lé­tének s biztosításának a tökélyre való törekvés. Az emberi szellemnek meg nem másitható tulajdona, sőt célja a tökély. Jézus midőn az emberiség növelését tűzte ki magas feladatául, minden intése, szava a tökélyre való utalás volt: Legyetek tökéletesek mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Mát: 5, 48. és az apostolnál is: ne kötelezzétek meg magatokat szol­gálatnak igájával, Grál. 5, 1. A Jézus szelid lelke a tökélyre való serkentésben nem parancsot ád ki, ha­nem példa és hasonlat az, mely által felhívja köve­tőit. Mát: 19, 21 23. hasonlólag az apostol is: ne járjatok ugy mint egyéb pogányok járnak az ő elméjöknek híjában valóságában, kiknek elméjök meg­homályosodott ós elidegenült az isteni élettől az ő bennök való tudatlanság miatt, és az ő szivöknek ke­ménysége miatt. Efóz: 4, 17, 18, Az emberiség tökélyére pedig nem kívántatik csuda, ós istennek az emberi szellem folytonos hala­dása törvényébe s természetes menetébe való rend­kívüli benyulása, mert a szellem a maga természetes fejlődése szerént az utat mindég megtalálja; s ha­lad a Jézus által kimutatott uton elébb-elóbb; s nem magasztos érzete-e az emberi lényünknek, hogy a haladás utján folytonosan mehet előbbre, és az em­beri véges észt megnyugtatja azon öntudat, hogy az ember nagyra, magasra lóvén hivatva, nincs semmi által elzárva, hogy tökélyre törekedhessék? A bünelmélet, ha azt azon régi elcsüggesztő, merev orthodox szempontból akarnók felállitui, mely minden öntevékenységtől megfosztja az embert, va­lóban gátul szolgálna a haladásban, mert a szerint a küzdelemnek azon elcsüggesztő terére volna kár­hoztatva a halandó, hogy folytonosan küzdjön a bün ellen, s még azon édes érzet sem jutalmazná küz­dését, hogy önerején győzelmet vehet valaha az ős szülőktől örökölt romlottságon, hanem csak az isten 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom