Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

ós sz. lélek közvetlen gyámolitása húzhatja ki a hűn örvényéhői, vagy legalább gyengítheti benne az örökölt romlottság gyászos hatalmát, s igy az örökös gyámság terhét kellene hordozni vállain ; tehát az emberiság köztudatának, közszellemánek mindig arra kell törekedni, hogy az ember szabad fejlődése akadály nélkül haladhasson, s az egyház gyámsága ne érvényesüljön a haladásra teremtett ember felett, a confessiok szük aklának keretébe ne zárassák be a szellem, hanem, abból kiszabadulva, szélesebb és szélesebb tér foglalására jogosittassók fel; mert a mely egyház körültáncolja magát hit-tételekkel, annak nem célja a haladás ; a mely egyház pedig a haladás lobogóját bevonja, annak napjai megszámlálvák, mivel ha erős torlaszokat állit a népek szabad fejlődése elé, akkor önmagát semmiti meg: nem ártván a lelkesedés nemességét egy miveletlen tömeg. Mai korban jninden oly intézmények, melyek a szabad fejlődés elé torlaszokat, védvárakat akarnak vonni, nem egyebek, mint a régi, elavult századok romjai közül vagy éppen sírjaikból előidézett gonosz szellemek, következőleg az emberiségnek ellenségei, melyek a sötétség fekete birodalmát szeretnék az ember felett szótterjeszteni. Az uj-szövetség szellemén a haladás elve húzódik által, mint kitetszik több helyekből, de különösen Filip: 3, 13, 14. Atyámfiai ! nem állitom, hogy én a célt elértem volna, egy dolog van pedig: azokat, a melyek hátam megett vannak elfelejtvén; azokra pedig igyekezvén, a melyek elől vannak, a cél felé futok. Hadd temessék el a halottak az ő halottjaikat, te pedig el menvén hirdessed az istennek országát ; valaki kezét az eke szarvára teszi, és azokra néz, melyek ő utánna vannak, nem alkalmas az istennek országára. Luk: 9, 60, 62. És már ezen elvek szerént nem haladni, nem egyéb mint keresztyénségünket megtagadni. Az emberiség élete messze jövőbe nyúlik be, minden embernyomnak elengedhetetlen kötelessége, feladata a cél felé futni s az emberiség vallás-erkölcsi életének útját egyengetni, annyival inkább 3. Mivel egy erkölcsi világrend biztosításának harmadik alkatrésze a szabadvizsgálódás, mely ismét az uj-szövetségi iratokon végig húzódik. Tudakozzátok az írásokat, mert ugy tetszik stb. Ján. 5, 39. A lélek mindeneket vizsgál, még az istennek mólységát is. 1. Korinth : 2, 10. Midőn Jézus az időknek jeleiről szól. Mát. 16, 3. Sőt midőn az időknek jeleit gyakran hangsúlyozva elő hozza. Luk. 12, 56. Ján, 4, 46. mint egy szemrehányást teszen azért, hogy azokat nem akarják átérteni, felfogni némelykor tanítványai, máskor a sidó secták hívei, s mind ezekben a szabad vizsgálódás üdvös voltára akarja felébreszteni korát, ás Pál apostol is Kolos. 2, 2. Hogy vigasztalást vegyenek az ő sziveik, minekutána atyafiúi szeretet által, és bizonyosan elhitt érteiemteljes gazdagságának általa, egybe köttettek az istennek és az atyának és a Krisztus titkainak megértésekre. Mindezek után, ha a szabad vizsgálódást egy erkölcsi világrend hitének biztosításának alkotrászeül tüntetem fel, nem csak nem hibázok, sőt bátran merem állítani, hogy a szabadvizsgálódás annak éltető eleme. Ha ma orthodox ellenfeleink a helvetica confessio érvénybe tartása mellett buzognak, s ez által a szabadvizsgálódás ós szabad fejlődés útjába gátot akarnak gördíteni, vagy legalább némileg azt korlátolni, tekintsék meg e vallástétel előbeszédét, s meggyőződhetnek a felől, hogy a reformátorok azzal nem eltorlaszolni akarták a szabadvizsgálódás útját, sőt magok elismerik a végén, hogy ha valaki jobbakra tanítaná, köszönettel mind helyet adni, mind engedelmeskedni készek lesznek, tehát ők teljességgel a szabadvizsgálódás szellemét megkötni nem akarták; a reformátió nem megkötött tény, nem egy határ-kő a haladás netovábbjára, hanem egy mutató fa, egy phárosi lámpa, melynek mutatásánál, melynek világánál visszafoglalhatja az emberi szellem azon szabad tárt, melyen magát tökélyesitheti. Az oly egyház, melyben a szabadfejlődés nincs meg, hanem az elaltatás politicája szerepel, méhében hordja enyészetének magvát, mert ott nem csak a nép, de még a papság is eltudatlanodik, s beteljesül a j közmondás, hogy vak vezeti a világtalant. A sym• bolumok, a confessiok csak azon kor kifejezései szoktak lenni, melyben Írattak, de a protestantismus nem kötötte lételét azok merevségéhez, hanem csak ugy állította fel, mint kiindulási pontokat; és nem mondhat le a szabadvizsgálódás szelleméről, mert különben önlátét feagadja meg, vagy legalább is iránnyát, célját kétessé teszi. A hol a szabadvizsgálódás szelleme megköttetik, ott a szabadfejlődós utja el vau zárva, következőleg az erkölcsi világrend hite megbénítva, nem mutathat ott a nép nagy és dicső intézményeket, mert a lekötött szellem nem szárnyalhat az öntudat, az öntevékenység dicső magaslatára. Midőn náme-^