Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

ért, vagy egy kis elmefuttatás a gazdasági és családi állapotok felett. Valóban azt lehet mondani, hogy a lelkészek többsége első sorban gazda, családapa vagy politikus inkább, s csak második sorban pap. Különösen a gazdálkodás az, mely leginkább előtérbe nyomul, s melylyel a lelkész tavasztól őszig csaknem szakadatlanul foglalkozni kénytelen. Kénytelen — mondom — mert különben igazán felkopik az álla, s isten igéje mellett éhen veszhet el családostul; mig másfelől, ha tekintetbe vesszük, hogy kisebb faluhelyen, s épen a tiszamelléki kerületben hónapokig sem igen fordul elö temetés, esketés vagy keresztelés, egyszóval egy vagy más papi és lelkipásztori teendő, vasárnapra pedig szombaton délután vagy vasárnap reggel is elég idő van még készülni: látni való, hogy a lelkész a viszonyok, a helyzet által kényszeríttetik mintegy, hogy a lelkiekben való foglalatoskodást mellőzve, első sorban az anyagiakra fordítsa idejét és erejét. Ezt látva és tapasztalva, önkénytelenül is az a kérdés merült fel lelkem előtt: van-e értelme, van-e haszna ily viszonyok között, hogy mi papokká képeztessünk! ? . . . De aztán megnyugtattam mégis magamat: hiszen nincs mindenütt igy ! De meg a népnek sohse jut eszébe felhozni, hogy papokra nincs szükség— legalább igy mondják a lelkész urak. Csekély vigasztalás biz ez, s nem nagy ösztönzőül szolgálhat a papi pályára készülő fiatal embernek, a ki azt hiszi, hogy az ő állása valóban hézagot pótló, nélkülözlietlen s áldásos lesz a társadalomban. De vannak, vannak — hála istennek — olyan lelkészek is, a kik papok, lelkipásztorok valóban a szó legnemesebb értelmében ; a kik ugy tudományos és szakképzettségek, mint igazi bensőies vallásosságok, szorgalmok és becsületességük által követendő példányképül szolgálhatnak ugy a gyülekezetnek, mint a lelkész-társaknak, annyival inkább a lelkészi pályára készülő fiatal embereknek. Ezek körében, ezek társaságában lenni valóban csupa öröm és boldogság. Az ilyen papok keze alatt új já születik egyház és iskola ; a nép szerető atyját látja bennük, s bizalommal fordul hozzájok ; a szószéken ugy mint az életben, egyaránt isten igéjének hirdetői ők, ott szóval itt tettel, jó példával. Az ember lelke ugy örül, ha látja, hallja őket buzgó hiveik körében, vagy szerető családjok békés tűzhelyénél. Egyszerűségük mellett is tiszteletet parancsolok, szegénységük dacára derültek, elégedettek, a sok küzdés és tövis közt is bátran és örömmel haladnak pályájokon kitüzütt nemes céljok felé. S ezen valóban derék papoknak nincs is okuk félni a papi tekintély hanyatlásától. Szeretet, tisztelet környezi őket mindig és mindenütt. Állások olyan a társadalomban, hogy azt nagyobb méltóságokért sem szívesen cserélnék fel, sot több helyt olyforma nyilatkozatot is hallottam, hogy a világi urak azért volnának néhol ellenszenvvel a papság iránt, mert tekintélyüket féltik attól. Egyébiránt, a mi általában a papi tekintélyt illeti, meg kell jegyeznem, hogy a tiszamelléki egyházkerületben (pedig nagyon sok helyt felhoztam ezt a themát) alig akadt lelkész, a ki papi tekintélyének hanyatlásáról panaszolt volna. Ez történhetett — az igaz — elfogultságból, ambitióból is, de ettől eltekintve, örömmel mondhatom, hogy legalább a nép előtt a lelkészek tekintélye ma is elég szilárdan áll s fog állni, hiszem, ezután is, főleg ha megértve a sebesen haladó kor előre intő szózatát, lelkészeink egytől-egyig buzgó és munkás apostolai lesznek a népnek, s illetőleg a közművelődésnek. Talán itt lesz helyén pár szót szólani a segédlelkészekről is. Az igaz, hogy a lelkészek sincsenek valami pompás helyzetben, de már a segédlelkészek valóban nagy megpróbáltatásnak vannak kitéve a tiszamelléki egyh. kerületben. A zempléni egyh. megyében a káplán évi fizetése, uram isten, 20, mond : husz forint o. é. Már bocsássanak meg az e. megye s az egyh. kerület érdemes férfiai, de ez a fizetés a mai társadalmi viszonyok közt oly kevés, hogy valóban satirája lehet a papi pályának, s nem csuda, ha a fiatal emberek egy jó részét — tudtommal is — épen ez riasztja vissza a papságtól. Hozzá még némely helyen a kápláni lakás is oly feltűnően puritán s annyira szegényes, hogy bármelyik pápai vagy pataki diákszoba is vetekedhetnék vele. Ezen árkádiai sajnos állapotokon ideje volna már egyszer segíteni, még pedig nemcsak a tiszamelléki egyh. kerületben, hanem az egész országban, mert mint tudom, másutt sem igen megy fel többre 50—60 írtnál a kápláni fizetés. A mai viszonyok közt, ha nagyon keveset mondok, legalább is 100 frt kellene hogy legyen a kápláni fizetés minimuma. Enynyit a jobb egyházakban, bizonyára minden nagyobb megerőltetés nélkül fizethetne a lelkész, míg a szegény és elöregedett lelkészek káplánjai az egyh. kerületi pénztárból (vagy ha ilyen volna: a domesztikából) volnának fizetendők. Vajha a papi fizetések több helyütt célbavett szabályozása után ezen érdekből is tennének már valamit a főtiszteletü egyh. kerületek ! LÉVAY LAJOS. (Folyt, köv.) • BELFÖL 13. Az iingi rcí. egyházmegye erdoköz s tiszaháti tanitói kör értekezlete. Nagytiszteletű ur engedelmével f. évi jun. 7-iki tanitói értekezletünkről e következőket vagyok bátor becses lapjában közzé tenni: Tiszt. Szabó József eszenyi lelkész ur, egyháza iskolájában az értekezletet, szokásos beszéd imával megnyitván, határozatunk szerint, helybeli tanitó Oláh Kálmán a „Magyar nyelvtan"-ból gyakorlati előadást tartott I..IL, III., IV., V-ik osztálybeli növendékeivel, dicséretes sikerrel jelölve ki az utat, miként lehet a „Magyar nyelvtant" az iskolában kedves tantárgy gyá, az életre hasznos tudománynyá tenni. Ezt követte Oláh Kálmántól a ..Beszéd értelem gyakorlatok" módszertani kezelése ; de ez, ne hogy más fontos tárgyak üldöztessenek be nem végeztetett. 37