Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

Minta-előadás végeztével elnök ur a gyűlést 10 perere felfüggesztvén, az iskolás gyermekek eltávoztak. Bírálataikban a tanitók igen tárgyilagosan szólottak. Kü­lönösen a korbeli lelkész urak tüntették ki magukat, kik mint mindég, ugy most is nyolcan vettek részt értekezle­tünkön, megmutatván, hogy nemcsak követelni tudnak a tanítóktól, hanem velők karöltve munkálni is boldogu­lásukon. Többször szerencséltettek bennünket a korbeli lelkész urak, de megjelenésüket annyira kívánatossá még nem tették mint ez értekezleten. Szóba jött a népiskolai „Vallás" mikénti tanításának kérdése is, de eh ez, oly értelemben mint azt tek. világi elnökünk értekezlet i tárgyul régebben kitűzte, a tanitók hozzá szólni, mint máskor ugy most sem érezték magukat hívatva. A kitűzött tétel szerint a zsidó nép történetét előadó, ó-testamentomi történeteket mellőzve, a termé­szeti vallás utján kellene növendékeinket Isten ismere­tére vezérelni. Mi tanitók a bibliai történeteket magunk nem mel­lőzhetjük. A vallás tanítás ügye, minden tanítói értekezletnek egyik fő tárgya kell hogy legyen, értekezletünk megvárja míg ez ügyben mások is nyilatkozni fognak. Alapszabályunk értelmében határozatilag kimonda­tott : hogy minden tanitó szabadon választott neveléstani tételről legalább egyszer egy évben írásbeli dolgozatot adni köteles. A gyűlés helyén lakó tanitó pedig, az elnök­ség által a gyűlést megelőzőleg 10 nappal kijelölt tudo­mányból mintaelőadást tart. A pénztár megvizsgálására három tagu bizotság ne­veztetett ki. Több tárgy megvitatása, s a volt tisztviselők újbóli megválasztása után, a már annyiszor igénybe vett elnök ur házánál gyűltünk össze étkezésre, liol szíves vendég­szeretet mellett, nemcsak az anyagiakból, de a szelle­miekből is gazdagon megvendégeltettünk. Adja Isten, hogy több ily népes, becses értekezle­tünk is legyen ! SÁRKÁNY GÁBOR, jegyző. A bács-szereini ág. Ii. evang. esperesség évi közgyűlése. Tartatott Uj-Verbászon, junius 15-én, s több tekin­tetből érdekesnek mondható ! Egyik főtárgyát képezte ft. Szeberényi Gusztáv superintendens urnák politikai hitval­lása. A eonferentiában leginkább arról tanácskoztunk : mit feleljünk rá ? Végre határoztatott: Minthogy nincs rá eset^ hogy nyilvános ülésben a lelkészek különváltan a világi képviselőktől, valamely kérdés felett szavaztak volna, s ilyen praececlensnek megalkotása szomorú következmények­kel lehetne az egyházra • továbbá pedig, minthogy egyházi gyűléseinknek politikával foglalkozniok nem szabad, s köny­nyen képzelhető oly kormány, mely, ha jegyzőkönyveink­ből fejünkre olvashatná, hogy bár egy izben is politikai kérdést vitattunk, királyi biztosokkal akarná ellenőrizni egyházi közgyűléseinket: azért az előértekezlet azon vé­leményben van, hogy Szeberényi Gusztáv sup. urnák po­litikai hitvallása a közgyűlésen szóba se hozzassék, ellenben az esperesi jelentésnek a canonica visitatióról szóló pont­jánál végzésileg kimondassék : miszerint a b á c s­szerémi esperesség Szeberényi Gusztáv sup. ur iránt, egyháza és a magyar haza körül szerzett érdemeinél fogva, őszinte és rendületlen bizalommal és tiszte­lettel viseltik. A gyűlés többi nevezetesebb tárgyairól szóljanak a jegyzőkönyv egyes szószerint ide iktatott pontjai. 7. pont. A megbízólevelek átadása alkalmából kér­dezi Vagner György uj-verbászi tanitó : miért nem tekin­tetnek a tanitók az esperességi gyűléseken szavazatké­peseknek, holott a Bányakerületi Utasítások XII. rész II. szakasz, 4-dik pontja szerint minden egyházból egy-egy tanitó bir az esperességi gyűlésen üléssel és szavazattal. Kéri tehát, hogy a tanitók részére a jegyzőkönyvben a jelenvoltak rovatában egy külön alrovat nyittassék és ők mindenben a gyűlés többi tagjaival egyenjoguaknak tekintes­senek. — A hivatott pontnak felolvasása után *) az es­perességi gyűlésnek el kellett ismernie, hogy Vágner György tanitó urnák betű szerint tökéletesen igaza van. Minthogy azonban ama pont az eddigi gyakorlatot telje­sen felforgatja és kivihetetlen is, (mert hány egyháznak pénztára engedné meg az öt-öt tag kiküldetését a gyű­lésre, és ha mind a lelkész, mind a tanitó egyidejűleg eltá­voznak az egyházból: ki végzi el az előfordulható kisebb functiókat ?) azért is ezen esperességi gyűlés hajlandó hinni, hogy az idézett pont mostani szövegezésében csak hiba folytán csúszhatott be a bányakerületi Utasításokba. Ennélfogva a kerületi gyűlésre menő követeit oda uta­sítja, hogy a kerületnél a szóban álló pontnak megma­gyarázását sürgessék. 31 pont. Olvastatott a bingulai egyházközség folya­modványa, melyben hivatkozással az apostolok és Luther példájára kérelmezi, hogy jövőben minden közigazgatási irat az egyes egyházközségeknek saját anyanyelvükön kül­dessék meg. Megjegyeztetett erre, hogy a felhozott példák a kérelmezők ellen szólnak, mert tény, hogy az apostolok nem héber anyanyelvükön irták meg az Uj-Testámentomot, hanem az elterjedtebb görög nyelven, Luther pedig az idegen latin nyelv ellen nem mint közigazgatási, hanem mint istentiszteleti nyelv ellen küzdött, a közigazgatásban pe­dig igen sűrűn maga is használta; a bingulai egyház kérelmének annál kevesbbé lehetett helyt adni, minthogy ezen esperesség nem érez kedvet eltérni hitbuzgó őseink ösvényéről' kik a zsolnai zsinattól kezdve szakadatlanul Magyarország közigazgatási nyelvét az egyházi téren is közigazgatási nyelvül használták. *) Bányakerületi Utasítások 52 lap. 4-ikpont „A gyűlésre, be nem számítva az ügyelőt, papot, egy tanárt vagy ta­nitót, a gyülekezetek annyiszor két követtel képviseltetik magukat, a hány papjuk van, kik mindnyájan szavazattal birnak."

Next

/
Oldalképek
Tartalom