Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

A sárospataki er. ref. akadémia hittan! szakának előterjesztése ugyanazon szak berendezése tárgyában, intézve tlszáriinneni ev. ref. főtiszt, superint. n. t. és tek. tanügyi bizottságához. Akadémiánk theologiai szakának jelen helyzetét azon perspektívából mérlegelve, melyet számára a főiskola történetében korszakot alkotó 1865-ik évi reformmunkálat, a szabad tanítás és tanulás egyetemi rendszerének behozatala nyitott : első sorban panaszainknak kell helyt engednünk a kezdeményezéssel együttjáró nehézségek ismerete mellett is : a faeuitasi rangra emelt theologiai szak összes tantárgyaival négy tanár által képviselve, tanrendszere ugyanazon állapotban, melyet az 1865. előtti puszta seminarium föltételezett, a papi vizsgálatok érdekében évről-évre előforduló s enciklopédikus alakban előadatni rendelt tantárgyaival a szakszerű, tudományos előadásnak utja elzárva, a tanuló választási szabadsága, a megfelelő s különböző irányokat képviselő előadók hiján, kivált a mi az egyetemi élet sarkpontját képezi, docensek létezése nélkül nagyban illuzoriussá téve, a kényszercollegiumokkal együttjáró idő- és erő pazarlás miatt, végűi, hogy itt se maradjon említeti enűl, a tanárra nehezedő anyagi gondok miatt. íme ezen s más nem kevésbé nyomasztó akadályok miatt kell első sorban hallatni panaszainkat, hallatni még az esetben is, Iia küzdelmeink- és törekvéseinktől távol élő figyelmes olvasóban azt a gondolatot költeniük, hogy nálunk az egyetem nevével puszta játék van űzve. Dacára az elősorolt hiányoknak, melyek akadémiánk más két szakánál hasonmérvben föltalálhatok, a főiskolát kormányzó testületnek nem szabad visszavennie szavát, hogy azt mondaná: közel 10 évi próba után kitűnt, hogy a sárospataki főiskola nem bírja meg az 1805-ben kimondott eszmét, tehát állítsuk vissza a régi alapokat! az egyszer megtörténtet meg nem történtté tenni, 10 éves gyermeket a bölcsőbe visszaerőszakolni nem lehet. E főiskola erkölcsi reputatiója követeli, az egyszer fölismert cél felé szakadatlan törekvést; szakítás a céllal, vagy csak tétlenség" a munkában, az erkölcsi alapokat ásná alá, egyetlen eddig sértetlen őrzött basisát kálvinista főiskolánknak. Föltehető, hogy a dolgok ily állapotában minden külső nyomás, avagy kényszer nélkül is fölébredt volna a tettvágy a főiskola kormányzókörében, s elérkezettnek látta volna az időt számot vetni ambitiojával, valamint anyagi erejével; teremtem oly eszközöket, melyek a kettőt egymással öszhangba hozzák, vagy ha kell, meghozni az áldozatot e főiskola valódi hivatása érdekében. De megjött a külső nyomás is a m. kir. cultusminiszter jólismert szabályrendeletében, melynek keletkezése s célzatai miatt autonómiánk palástjába burkolva bármily ellentétes állást foglalunk is el7

annak főeszméjét nincs köztünk, ki ne helyeselné, azt tudniillik, hogy egy jogakadémiát a mienkhez hasonló berendezésében támogatni merő képtelenség többé. Jött már az egyetemi eszme beültetése óta egy más nem kisebb horderejű támadás is akadémiánk ellen, de a mely rést autonomiánkon nem találván, látszólag elsuhant felettünk, holott a mostaninál sokkal vészesebb eredményeket rejt magában, s ha a dolognak szeme közzé nem nézünk, fog elébb-utóbb teremni főiskolánk számára. Ez a minisztérium azon előleges intézkedésében nyert kifejezést, hogy bölcsészeti szak hallgatásá, illetőleg tanári vizsgálat állása képesít középiskolai tanárságra. A középiskolai törvény megalkotásának előestéjén állunk, ismerjük valamennyien e törvényjavaslat főbb eszmeit, vájjon nincs-e itt az ideje, hogy bölcsészeti szakunk fejlesztése körül is megtegyük a szükséges munkálatokat, s véget vessünk azon abnormis helyzetnek, hogy régi rendszerű theologiai szakunk megfutása képesítsen középiskolai tanárságra. A theologiai szak rendezésére, ne féljünk ! nem veszünk sehonnan külső kényszert, és ha bebizonyodnék? hogy a pro te tánsok csak a „törik, szakad" dolgában képesek az erőkifejtésre : ugy bátran elhanyagolhatjuk, hiszen ez a felekezet édes gyermeke, nincs kivüle, ki e felett parancsnokolhatna: országos közszellem, miniszteri gyámkodás stb. De legyen szabad reménylenünk, hogy a jelen kritikus helyzetben az édes gyermek nem húz rövidebbet, testvérei, az egyéb akadémiai szakok között. Ebbeli hitünket megerősítve látjuk a főt. superintendentiális gyűlés legközelebb elrendelt azon jegyzőkönyve pontjában, mely követeli, hogy a bölcsészeti és theologiai szak rendezése tárgyában is tétetnék javaslat. íme ez ügyben vagyunk bátrak mi is előterjeszteni javaslatunkat. Az 1865. évben főiskolánkban meghonosított szabad tanítás és szabad tanulás eszméjének első hatása az akadémiai szakokra az lett, hogy kivetkőztette puszta hivatalnokképző természetükből, tudományos alapokra fektetvén őket. A különbség a régibb állapotok s a mostani ujabb rendszer közt abban áll, hogy mig az egyes akadémiai szakok berendezése régebben a hivataloktól függött, melyre mindegyik növendékeit előkészité, nem voltak egyebek hivatalra idomító intézeteknél; az uj eszme kitágitá e szűk kört, s helyébe a tudomány igényeit helyezé, melyet mindenik magának követel. Nincs, a ki el ne ismerné e létrejött változás üdvös voltát, ép ez eazine meghonosítása tette akadémiánk tovább fejlődését lehetővé, a theol. szemináriumot vallástudományi fakultássá, s mai minden szegényes berendezése mellett is oly alappá, honnan töjpbé nincs visszatérés, hanem vagy előrehaladás, vagy végbukás. Hazánkban még nem volt megkísértve egy ily vallástudományi szak berendezése, még javaslat alakjában sem. Az eszmét a tiszamelléki ref. főt. superintendentia adta meg hozzá először főiskolánkra nézve ; ez eszmén alapuló rendszer főbb pontjának vázlatával itt találkozik