Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-04 / 27. szám
sében ne akarjon látni, nem teheti; az észnek annyit tulajdonítunk, a mennyi jogosan megilleti, mert a Jézus által feltüntetett világ közatyafiságát ész által foghatni fel, mert az ész az érzelem nemességének világot kölcsönöz; a világ miveltségét ész nélkül nem lehet előmozdítani, s az emberiség boldog jövendőjét, mit a szív óhajt, ész ós szív egymás áthatásában, s egymás kölcsönös segítésében, egy szóval : nemes s tiszta indokból származó tettekben lehet előteremteni, nem pedig csudák, s az istennek az emberiség történetébe való rendkívüli benyulásának feltevése által. Továbbá vádoltatik a modern irány azzal, hogy egy hitvallást nem akar kiadni; erre uézve már sokszor elmondatott, hogy a hol a haladás elve az uralkodó, ott dogmák és hitvallások által az emberi szellemet lenyűgözni, nemcsak nem lehet, hanem az a tény lenne a haladás elvének ignorálása, mert a mely egyház dogmák által kívánja a lélek vagy szellem szabad röptét korlátolni, annak célja csak az lehet, hogy a tudatlanság járszalagán vezesse az embereket. De mégis ón bátorságot veszek megkísérteni modern elvekből egy hitvallás vagy inkább irány felállítását azért, hogy örökös tagadással orthodox testvéreink által ne vádoltassanak a modern állás követői. Hitvallásom, illetőleg irányom tehát ez : hiszek egy erkölcsi világ rendben, s hiszem, hogy ezen erkölcsi világrendet fenntartani, s annak hová tovább nagyobb és szélesebb tért biztosítani csak a Jézus elvei s általa hirdetett világnózlet alapján, az egy igaz isten, mint közatya boldogító hite üde ós elevenítő felfogásában lehetséges; hiszem továbbá, hogy ezen hitvallás, vagy álláspont a szellemet bizonyos formákhoz nem kötheti, hanem egy erkölcsi világrend fenntartására, annak biztosítására minden becsületes üt és mód szabados, mi az emberiség valláserkölcsét a nagy célra fejti és erősiti; igy jöhet létre a közönséges keresztyén anyaszentegyház, miut azon eszményi egyház, melynek szelleme mindég a világtörténelem előtt lebegett; s hiszem végül azt, hogy ezen nagy cél létesítésére a folytonos haladás az egyedüli ut, hogy pedig ez nem nihilismus, nem tagadás, s a Jézus elveinek nem ignorolása, kimutattatik az alábbiakban. A fennebbi hitvallás, irány vagy talán jobban mondva, álláspont alkotrészei: 1. A szeretet. Már e tekintetben, ha az észnek sokat vagy megillető részt tulaj donitok, nemes ellenfeleink nem kárhoztathatnak, mert a szeretetet nem parancsolhatja reám semmi dogma, semmi hitvallás ; nemcsak, de semmi külsőség, hanem kötelezve vagyok arra belsőleg, s e belsőség nemes voltát eszem fogja fel és megítéli, s bizonyára nem mond ellen belső nemes érzésemnek ; az emberben az érzést és okosságot különválasztani akarni, annyi mint az emberi valóságot megsemmiteni, az ember emberi cselekvónyeit az ész ós szív együttes működése határozza el. Jézus nem parancsolja a szeretetet, hanem indokul az istennek az emberiség iránti szeretetét fejtegeti az uj szövetség sok helyein. János 17, 26. 1 Ján. 4, 10; 11. Ján. 3, 16. stb. s eszem van hivatva arra, hogy a Jézus nemes indokát felfoghassa; továbbá indokul hozza fel Jézus az ő irántunk való szeretetét. Ján. 15, 9, 13. hasonlóing azt hozzák fel az apostolok is, Efóz 3, 19. Gral. 2, 20. s/ midőn ily indokok szólnak a szeretet mellett, lehetetlen, hogy érzésein ós eszem együttesen meg ne hódoljon azoknak; annyival inkább, hogy Jézus nem csak a szavak és elvek terén marad annak fejtegetésében, hanem saját cselekedeteivel kíván meggyőzni a szeretet gyakorlásában Ján. 15, 12. ; de szeretet nélkül eszem fel sem tudja fogni az emberiség haladását, mert szeretet szól bennem, midőn az árva ügyét felveszem, s az özvegy bánatos könyeit le törlöm; szeretet szól bennem, midőn a nyomor ínségét enyhítem, s a szenvedő sebeit begyógyítom, szeletet szól bennem, midőn az árvaházakra áldozni kívánok, s a kegyes intézetek gyámolitására erőmhez képest befolyók. Szeretet szól bennem, midőn embortársaim. jólétét eszközlöm, s hazám boldogságáért életemet is feláldozni kész vagyok. A szeretet nem illeti az ő felebarátját gonoszszal, tehát különbség, kásztérdek s minden, mi a haladás útjában gátul szolgálna, elhull a szeretet munkája előtt. E szerint ha a modern irány, nézetem szerint, egy erkölcsi világrend hitében a szeretetet fogja fel egyik tényezőnek, akkor a Jézus elvei szerint működik, mert a keresztyénség előtt a szeretet szent törvényének nem ismerése szülte a kasztokat, a nemzeti és vallási válaszfalakat. Nemcsak azokat kell szeretni, a kik minket szeretnek, mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda kedvességtek leszen azért istennél ? szeressétek ellenségeiteket is. Luk. 6, 33, 35. KISANTAL SÁMUEL. (Vége köv.)