Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

egyik irány a Jézus elveit minden téren érvényesitni akará, addig a másik a homály és értetlenség fátyolával akará az emberiséget letakarni; mig az egyik irány a keresztyénség valódi történelmi tényében látá az emberiség boldog jövendőjét munkálni, addig a másik a speculátiv utat liivó üdvre vezetőnek, ugy, hogy már az apostoli korban 1. Ján:4, 2. 3. azt mondja: Erről ismerjétek meg az isten lelkét : valamely lélek vallja, hogy Jézus Krisztus a testben el jött, istentől vagyon az. De valamely lélek nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a testben eljött, istentől nincsen, hanem az az ántikrisztusnak ama lelke. Igy látjuk a keresztyén iránynak a gnosticismussal s más tévelygésekkeli harcát lefolyni. Midőn pedig a keresztyénség a sok conciliumok küzdése eredményéül a Jézus elveinek némi érvényességét kivívta, s azokat nagyobb tér elfoglalására segitette, kifejlődött az egyház, mely folytonos harcot vívott a hivek egyetemével szemben azért, hogy az egyházi tekintélyt megalapítsa, ós sikerült a lelkiismereti keresztyénség helyébe az egyházi keresztyénséget beállítani; és a megalapított egyházi tekintély alig vagy egy átalában nem engedett a szellemnek a haladás utján elóbb-elóbb jutni, mert ott állottak az interdictumok, excommunicátiok, börtönök és máglyák. A szellem lefojtátott s a kereszténység a megállás szűk korlátai közé szoríttatott, de a szellemet végleg nem lehet lefojtani, mert az mozog titokban is, s a leláncolt szellem hasonló az alvó oroszlánhoz; a közép időben, a sötét századokban az egyház mindent megkísérlett a szellemnek a működés terérőli leszorítására, mert el akarta hitetni a keresztyénség egyetemével azt, hogy az egyház elégséges gondolkodni a hívek helyett, nem kell tehát a híveknek gondolkodni de a reactio actiot szül, s végre a reformatio kitűzte a haladás lobogóját, s az egyházi keresztyénség helyett a lelkiismereti keresztyénség visszaállítására megindította nemes harcát, ós azóta, ha néha megállás, s a confessioknak némelyek által tulajdonított örök érvénye miatt szenvedett is a haladás szelleme, de megvolt a mozgalom, s a mult századi rationalismus is nem arra szolgált-e, hogy a jobb rész kebelében felóbreszsze az igaz keresztyénség visszaállításának vágyát. A rationalismus küzdései ridegségök miatt elmultak, s ma a modern irány van hivatva arra, hogy a lelkiismeretet, mint amely a vallásos hit alapja, szent jogaiba visszaültesse, s a lelkiismeret szabadságában a Jézus elveit proclamálja. A modem irányt vádolják némelyek nihilismussal, vádolják azzal, hogy az észnék igen sokat tulajdonit s végre, hogy egy hit-vallást nem képes ki adni, mely tendentiáját meghatározná. A mi a nihillismus vádját illeti: arra nézve legegyszerűbben csak az a felelet lehet, hogy amely irány a haladás zászlóját lobogtatja, a lelkiismeret szabadságát a hit dolgában hirdeti, mivel a vallás a lelkiismerethez, a lelkiismeret pedig az istenhez tartozik, a mely irány az isten hite ós az idvesség dolgában a lelkiismeretet minden emberi tekintélytől szabadnak tünteti fel, s azt, mint az isteni kijelentésnek legvilágosabb alapját magyarázza meg, mint a melyben van a jónak ós gonosznak tudásának fája, az isten által oda plántált kérlelhetetlen bíróság széke; következőleg a lelkiismeret 'szabadságát, mint a kereszténység lényeges tulajdonát a kereszténység központjába behelyezni akarja, továbbá a mai kor míveltségét a keresztyénsóggel kibókitni siet; azt az irányt nihilismussal vádolni nem egyéb, mint logicai ellentót, hogy ne mondjam : beteges képzelet. Hogy az észnek igen sokat tulajdonit; arra nézve csak azon egyszerű feleletet tehetni: A betű meg öl, lélek az, mely megelevenít, e szerint a mivelt ész, ha feltétlen nem hódol is meg a biblia minden betűi előtt, de vallási és erkölcsi értékét annak elismerni köteleztetve érzi magát, mert a Krisztus szellemét látja a felett lengeni; maga az apóst, mondja Kol. 2, 8. „Meglássátok, hogy valaki ne legyen olyan, a ki bennetek zsákmányt vessen az emberi bölcsességnek ós csalárdságra rendeltetett híjában való tudománynak általa, mely emberi rendelés szerint e világnak betűi szerint ós nem a Krisztus szerint vagyon;" továbbá Gralat. 4, 3, 9. „Míg gyermekek voltunk e világnak betűi alatt valánk szolgálat alá rekesztetvén, de most, mivelhogy megismertétek az istent; sőt inkább, mivelhogy istentől megtaníttattatok, mimódon fordultok hátra az erőtelen ós szegény betűkre, melyeknek újonnan akartak szolgálni." E szerint már az apostoli korban felismertetett az, hogy az ember, mint értelmes és okos lény, a vallás dolgában is az isten igéje mellett okosságának használatáról nem mondhat le. De mind a mellett nem igényli magának a véges ész azt, hogy e világnak s minden dolgoknak végokát teljesen felismerje, de hogy e világ folyamatában az okok és okozatok összefüggó-