Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

Az ur isten stb. Hogy kegyelmetek békével vagyon, s az ott való scholánk is jó állapattal, annak nemcsak örülünk, hanem az ur istennek hálákat is adunk, s kívánjuk is szívbűi, hogy ezután is örvendezésre méltó híreket hallhassunk kegyelmetek felől. Legyen az ur istennek hála, mi is ez ideig tűrhető állapottal voltunk, s im jó reggel az ur isten szent íldásával az budai vezér után indulunk, ki tegnap ment el Gyuláról, itt Szaloníánál csudálatosan szégyenitvén meg az ur isten, kiről magok is ugy tesz­nek vallást: isten verte meg őket hamis hitekért, az ki igaz is, mert msgok is vágták egymást, gyalogot magok tapodtattak, veszett 2000 el bennek ; azonkívül men­nyi ment gyalog haza, elhagyván sok jó lovakat, 2 taraczkot, egy cerénbontót porral, golyobisal együtt; most is fogják őket noha ma szinte 8. napja ; mert 6. Oktobris volt; ezután sincs kétségünk, az ur isten meg ne szégyenitené őket ; hagytak el 11 zászlót, ezen­kívül az temesvári passa arauyas nagy zászlóját. Vén­ségére Bethlen István uram igen meggyalázá keresztyén­ségét s nemzetségét, kinek bizon elhittük mind itt ez világon, s mind az másikon elég jutalmát veszi. Hogy kegyelmed kész volna mellénk jöni, azt bizon kegyel­mesen vesszük, de azzal kegyelmedet nem terheljük, hanem az gazdasszont igyekezze kegyelmed itt Váradon meglátogatni, nagyobb kegyelmes jóakarattal azt fogjuk venni. Minthogy penig ha az ur isten alkalmatosságot mutat, az budai vezért táborában is megakarjuk ke­resni, igen igen szükséges közönségesen kegyelmetek könyörgésével segítsen bennünket. Im, hogy ez leve­lünk irjuk vala is, jövének katonák ; bizonnyal mondják, az törököt most is fogják, velek az bosnai passa is elveszett volna s egy része visszament volna Buda felé. Adja isten stb. Dátum ex castris Várad positis die 13. Octobris estve 9 órakor. Auno 1636, G. Rákócy m. p. K ü 1 c i m: Reverendo Stephano Tolnai, stb. (Az egész levél I. R. Gy. fejedelem irása ; eredetije a m. kir. kam. levéltárban.) X. Hivséges és alázatos szolgálatomat ajánlom Nagysá­godnak mint Kegyelmes Uramnak az Úr Isten sok jóval, jó egészséggel, békességes országlással, és ellenségin ve­endő győzelemmel hogy Nagyságodat megáldja szivem szerint kívánom, ez uj esztendőben. Mivel kegyelmes uram az dolognak szükségét látván valamikor az alkalmatosság adta soha el nem mulattam, hogy Praefectus uramat nem sollicitaltam volna az utolsó maga resolválására im immár nagy nehezen megcseleködte és in seriptis Nagyságodnak beküldötte. Nem mondhatom Kegyelmes Uram, hogy az postulatumokban olyak nem volnának, az kiket talám egyéb emberek, ha valamikor Nagyságodnak abban az hivatalban szolgáltak volna is meg öem emiitették volna; de azt igen elő forgatja, hogy éle­téig való szabadságának lekötésében jár ez mostani Nagy­ságoddal való compositiója. Mindazonáltal az Nagyságod Kegyelmes tetszésén áll, mire kellessék menni és mire nem. Énnekem mikor megmutatta volna ű kegyelme az scriptomot és soknak mondottam volna az kívánságot, ű kegyelme is lelkiismerettel szólván, azt mondá, hogy köuy­nyebben cseleköszi ha Nagyságodnak haragja nélkül meg­lehetne, hogy esztendeje eltelvén mind tisztitül, mint Pa­takiul megváljék, mintsem az postulalt dolgokhoz nyúlna, ha Nagyságod mind reá menne is. Nagyságod tudom re­solválja magát kegyesen. Ha pedig énnekem parancsol Nagyságod valamit levélben, ugy írjon Nagyságod, hogy Praefectus uramnak az Nagyságod levelét megmutathas­sam, oly dolog lévén pedig az kit nem kell tudni ü ke­gyelmének egy kis cédulában includalja Nagyságod. Uj hírek minálunk nincsenek ; mindenek csendeségben van­nak : Gelej uram felel olyak folynak, az melyen szivünk szerént bánkódunk vagy vagyon része ü kegyelmének benne vagy nincsen, nem tudom, de az bizonyos, hogy mind hi­vatalunkat mind Religiónkat eléggé hurcolják ü kegyelme miatt az mi ellenköző feleink. Tudom mindenek értésére vannak Nagyságodnak, ha Nagyságod értésemre valót itil benne valamit, az mikor Nagyságodnak üressége leszen hozzá, megszolgálom Nagyságodnak mint kegyelmes uram­nak, ha velem közli. Jó emlékezetű Szepsi uramnak az Benyei Máté papnak küldöttük vala be Nagyságodnak egy irott könyvet, melyben magyarországi históriákat foglalt : kérem Nagyságodat ha el nem veszett küldje ki Nagysá­god; az jövendő üdékre vannak valami elmélködésim, ha az ur Isten csendességet adván leame Typographusunk, hasznát vehetném. Tudom bizonyosan, hogy az minemű dolgokat Nagyságod és Erdély ellen Bethlen István uram által indítanak magok gyalázatjára az nyughatatlan em­berek csak egy kicsin könyvecskét Írjanak is az Pápista atyafiak, de soha el nem hallgatják, hogy Nagyságod és vallásunk gyalázatját akár mint lehet, hogy bele ne ele­gyíísik, arra kegyelmes uram soha senki meg nem felel­het ; hanem csak az ki az belső dolgokat érti: nem ár­tana valami oly értelmes emberrel Nagyságodnak egyben szedegettetni, de igen szük az féle ember az mi nemze­tünkben. Ha Nagyságodnak fog tetszeni csak valami in­tercipialt leveleknek páriáit közölje velem én csinálok any­nyit azokból, hogy valaki akarja soha annyit nem írhatnak az pápisták, hogy meg nem felelhetnék : Tudok alkalmas dolgokat. Többet tudhatok az olyan párokból ha az én üdőmben nap világot nem lát is, bizonyos könyvben ha­gyom : talám valaki hasznát veszi az én halálom után is. Nem curiositas kegyelmes uram: nem is akarok kegyel­mes uram egyebet hanem csak azt: hogy ha valaki ez elmúlt zűrzavarból vallásunk gyalázatjára ír valamit, tud­junk reá valamit felelni. Az pedig elég, Hogy: Quod quis per alium facit per se videtur facere. Az pápistáknak csak eszköze volt (Bethlen) István magok egymásra mostan kiáltják ki az Pápisták, az Török a kivel minden corres­pondentiájok volt, oly igen szömük ben mondja most, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom