Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-20 / 25. szám

leg arra tanította tanítványait, hogy egyedül Istentől vár­ják bűneik bocsánatát. Szerző szerint csupán ez egyszerű, tiszta Jézu?i el­veken épülhet fel biztosan a jövő kereszténysége. E jövő egyháza megalkotásánál alapul szolgálhatnának az egyes egyházakban a haladó pártok, a protestáns egylet, és az egyszemélyü Istent valló unitárius egyház, a mely már 300 év óta küzd ama tiszta Jézusi elvek mellett, a me­lyeket elődei, az ős kereszténység oly dicsőén védelmezett századokon át a pogányságbdí behozott tévtanok ellen. Szerinte az unitáriusok által is vallott tiszta Jézusi alap­igazságok szolgálhatnak egy alakítandó keresztény ma­gyar nemzeti egyház básisául. Szerző az igy alkotandó jövő egyháza szerve­zetéül teljes autonomiát kiván, a mely az államtól füg­getlen legyen. Szerinte az állam őrködjék az értelmi fej­lődés és közmorál felett. De engedjen teljes lelkiismereti szabadságot, vallásszabadságot polgárainak. A vallásos szertartások nyelvére nézve megkívánja, hogy az nemcsak magyar legyen, hanem bármely más nyelv is lehet a községek nemzetisége szerint. S átalában a szertartások ugy rendeztessenek be, hogy azok a hivők szükségleteihez legyenek alkalmazva, s a helyi szokások és eltérések megengedve. Mi is abban a nézetben va­gyunk, hogy a hivők szükségei mindenütt kielégítve le­gyenek. Abban azonban nem értünk teljesen egyet szer­zővel, hogy egy ily nagy nemzeti egyháznál a helyi szo­kásoknak tágas tér engedtessék. Igy ismét utat engednénk arra, hogy az egyházba visszaélések csuszszanak be ! De mig egy nemzeti egyháznál a lehetőségig egységet óhaj­tunk, épen ugy üdvösnek és lélekemelőnek tartjuk szerző­vel mi is, hogy az istenitisztelet körébe a költészet visszahozandó. Épen ez az, a mi a protestáns egyházaknál hiányzik, s a mi miatt az istenitisztelet hideg. Egy ily nagyszerű nemzeti egyház méltóau ünnepelhetné meg a kereszténység főbb ünnepeit, a kereszténység elterjedé­sének emlékét, saját nemzeti ünnepeit. Üdvösen működ­hetnék és terjeszthetné az Isten országát irodalmi és tár­sadalmi uton, s gyakorolhatná a szeretetet és jótékonyságot jótékony intézetek felállítása és a szeretet munkái által. Ezekben az eszmékben mutatja fel szerző az utat a jelen vallási krízisből való kibontakozásra. Előtte az egyetlen mód és ut a kibontakozásra, egy keresztény magyar nemzeti egyház alapítása. S műve végén ez irányban hívja fel a vele egyetértőket a zászló kitű­zésére. A mily mohó vágygyal vettük kezűnkbe dr. Hatalá­nak kezünk alatti müvét, épen oly megelégedéssel és gyönyörrel teszszük le ismertetésünk végén. Szerző e műben elő adta mindazt, a mit a tudomány tárgyára vonatkozó­lag ma felmutathat. Mi részünkről a legőszintébb köszö­nettel tartozunk szerzőnek azért a lelki élvezetért, a mit nekünk munkája által nyújtott. De köszönettel tartozik az irodalom, a melyet egy alapos, komoly, higgadt és adatokban gazdag munkával szaporított, s ez által módot nyújtott azoknak is, a kik az általa felhasznált forrásokkal nem rendelkezhetnek, a kérdés beható tanulmányozására és önálló gondolkozásra. Ugyanazért a legmelegebben ajánljuk a kezünk alatti müvet minden gondolkozni szerető embernek. E műnek egy értelmes és igazságszerető em­ber asztaláról sem szabad hiányoznia. Simén Domokos. H E LF Ö F> D. taplója a bács-szerémi ág-, hy. evang. lelkészi kar értekez­letének, tartatott nt. Tessényi János kiérd, főesp. ur elnök­lete alatt Újvidéken 1875. jun. 1-éu. Jelen voltak: nt. Belohorszky Gábor főesp., Stúr Dániel kiérd, főesp., Quirsfeld Nándor cservenkai lelkész, nt. Sztehló József kiérd, főesperes, t. Korossy J. járeki, Roth K. T. ó-verbászi, Beriacs Siinou pálcikái, Skultety P. szeghegyi, Katiik Félix szilbási lelkészek Kolinyi G. kulpíni adminisztrátor ós az alólirott kiszácsi lelkész, ezen értekezletre felkért jegyző. 1. A jelen voltak először is megbeszélték népisko­láink mostani állapotát és fájdalommal constatálták, mi­szerint a népnevelés terén esperességünkben, különösen a politikai hatóságok kötelességmulasztásai miatt tiz óv óta majdnem semmisem történt. Határoztatott: Az es­perességünkbeli lelkészek felszólitandók, hogy türelmüket eddigi sikertelen fáradozásuk miatt ne veszítsék, hanem jövendőben is minden hónap végével ugy a politikai ha­tóságoknak mint a főesperesi hivatalnak küldjék meg az iskolai mulasztásokról szóló kimutatásokat és névjegyzéke­ket, melyeket azután a főesperes ur a tavali határozat értelmében egyszerre küldend meg a megyei hatóságnak. Ha ezen lépésünk sem vezetne sikerre: ugy a tanfelügyelő, valamint a megyei hatóságok is az esperesség nevében nyilvánosan bepanaszolaudók lesznek. 2. Kérdés tétetett: vájjon a polgári peres ügyek­ben magánfeleknek kiállított családi értesítések épen ugy esnek-e csak 50 kros bélyeg alá, mint a nősttlési ügyekben kiadottak, s nem kell-e amazokra minden anyakönyvi adat után egy-egy 50 kros bélyeget ragasztani ? — Az érte­kezlet olyképen értelmezi a bélyegtörvényeket, hogy bár­minemű családi értesítésre csak egy ötven kros bélyeg szükségeltetik. 3. Egy előfordult eset alkalmából a következő kérdés támadt: Ha a vőlegény lelkészénél házassági akadály je­lentetett be, kiadandó-e a hirdetési bizonyítvány vagy nem ? Felelet: Minthogy a bejelentett akadály tör­vényszerűsége felett első sorban az eskető lelkész van hivatva ítélni, s ő saját felelőségére azon esetben is esket­het, ha tiszttársa (a vőlegény lelkésze) a bejelentett aka­dálynál fogva az esketést meg nem engedhetőnek véli: azért a hirdetési bizonyítvány a bejelentett akadály meg­nevezésével minden esetben kiadandó. 4. Nt. Bolohorszky Gábor főesperes ur a következő esetet beszéié el: „X r. k. nő, hogy görög-keleti hitű

Next

/
Oldalképek
Tartalom