Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-03 / 1. szám

corruptiojuk által oly igen siettették a nemzet bukását : Mohács után, a reformatio szelleme által megragadtatva, a legtöbbet tesznek és áldoznak, innen és tul a Királyhágón a magyar nemzeti jellem, nemzeti műveltség, s a hazaíias érzület fejlesztése érdekében. Majd később gyengült a pogány hatalom, de abban a mérvben erősödött az alkotmányellenes prágai s bécsi befolyás; főuraink nagy része odahagyta a protestántismust, de egyszersmind a szorosabb értelemben úgynevezett nemzeti pártot is, s az önzetlenebb lelkű patrióták sírva nézték a nemzet hanyatlását, sirva nézték, hogy a bécsi udvar s a főpapság által kínált tál lencséért miként bocsátják a nagyok áruba a nemzet ősi örökségét. Ki volt az ismét, ki a nemzetet időnként felrázta, s mtgakadályozá,. hogy az vederből cseberbe ne essék ? A történelem nyújtotta felelet szerint : a protestántismus, mely a nemesi középosztály fiait iskoláiba beédesgetvén, ebből egy erős nemzeties érzelmű, a hazáért és szabadságért mindennemű áldozatra kész művelt osztályt képezett; másrészt a szorosabb értelemben vett nép gyermekei közül is évenként százakat és szazakat a protestáns alma materek kebelébe vonván, ezekből folyvást kiegészitette, sőt öregbítette a hazáért, nemzetért, alkotmányért, s a felvilágosultság vallásáért örökösen áldozó s örökösen vérző középosztályt. Hosszú s vastag véres fonalszálak szövődtek ugyan be hazánk 17-ik századbeli történelmébe; hazai protestáns egyházunk laikus és egyházi férfiainak véres nyomai jelölik ugyan az utat ez ege-z század történetén keresztül: de a végeredmény mégis a nemzet nyakára erőszakolni óhajtott járom újból és újból való széttörése lett. Ez erőszakos kísérletek meghiusulta után, jöttek a Délilák, Sámsont lenyűgözendők. A terv pompásan látszott sikerülni. A magyarnyelv az egyházi és világi nagyok körében, elfeledve, megutálva; a nemzetiség levetkezve, megtagadva; az alkotmány megvettetve, s áldozatul dobva. A nagy világ kitörölte nemzetünket a nemzetek, hazánkat az önálló országok sorából. És valóban ugy látszott, hogy méltán. Ámde a protestáns egyház, e háromszázados védangyala s nemtője hazánknak ós nemzetünknek még élt; megfogyva ugyan s meg is törve, de mégis ólt, s a mig ő élt, addig e nemzetnek meghalni nem letehett. A többit elmondották a közelebbi évtizedekben katholikus férfiak is elég gyakran. Elmondották, hogy a protestáns egyház nemzeti nyelvű cultusának, puritán prédikátorainak, a legkitüuőbb külföldi egyetemek emlőin táplálkozott s az európai műveltség színvonalán álló tanárainak, nemzeties érzelmű néptanítóinak, a különféle elkorcsosodások ellenében a komoly irányú protestáns műveltség által körülvértezett nemesi középosztálynak, és az uj kor hajnalát hirdető protestáns tudósok- ós költőknek miket köszön het e nemzet, s ennek alkotmánya. A 19-ik század, ennek alkotmányos küzdelmei, majd szabadságharca, s ezekben protestáns egyházunk fiainak szerepei, buzgósága s áldozatai mindnyájunk előtt közelről ismeretesek. Ezekre gondolva,! mit keseregnénk, mit desperálnánk hazánk jelenlegi helyzete felett, elég szomorú s aggasztó biz ez igaz, de volt már hazánk sokkal aggasztóbb körülmények között is, ós mindannyiszor szerencsésen kiszabadult. Ámde a történelmet fogadjuk el az élet magisteróül, ós tanuljuk meg belőle, hogy valamint a közelebb mult negyedfél száz óv alatt isten segítségén kívül a protestántismus volt hazánknak a bajok között leghatásosabb emeltyűje, úgy a jövőben is lenyeges szerep, komoly hivatás várakozik reá. De egyszersmind tanuljuk meg belőle azt is, hogy a protestántismus, ha e hivatását be akarja tölteni, kell hogy tekintettel legyen a mai viszonyokra, a nemzet körében történt alakulásokra. A 16-ik században, midőn még az aristocratico-oligarchikus korszakhoz közel valánk, elég volt a protestántismusnak a főúri családokat megnyerni, ezek párfogása mellett azután kifejthette a protestantisnus a maga erejét, az egész nemzetre kihatólag. Később midőn a nemzet súlypontja a középosztályra szállt által, a kor igényeinek megfelelőleg járt el a protestántismus, ha a fősúlyt ő is ezen osztályra fektette, ha tudományos s iskolai működése által ezt az osztályt igyekezett képezni, erősbiteni, s az egyháznak ós hazának ebben igyekezett erős s biztos oszlopokat támasztani. Ma már másként állunk; 1848 óta ez osztály mellé egy más, sokkal népesebb osztály lépett : az alkotmány áldásaiban részeltetett milliói a népnek. Ma ugyan még a nemzet életerős törzsét, öntudatos s áldozatkész oszlopát kétségkívül a volt nemesi s a közelebb kifejlődött városi intelligens osztály képezi. De csak is ma. Holnap már ? holnap ? A súlypont vetődik által az uj elemre, a nép millióira, 1 *