Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

PROTESTA1TS SKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: VIII. Ker. Mária-utca 10-dik sz. elsöem. Előfizetési dij: Hely beii házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Könyvtárakat a népnek! Többször volt alkalmam e lapok hasábjain olvashatni lelkes felszólalásokat a népirodalom emelése és népkönyvtárak állítása érdekében. Nem régen Sántha Károly ur tüzetesen ismertette a „Pesti Napló "-ban megjelent cikkemet a népkönyvtárak felállításáról, igen alaposan tevén megjegyzéseket közleményem főbb fordulópontjaira. Yégül meghatóan lelkesítő szózatot intézett lelkésztársaihoz, buzdítván a népkönyvtárak felállítására. Ujabban Simon Sámuel szólal fel a népirodalom felkarolása érdekében, s kecsegtető példaként állítja elő önmagát, ki az aradi tanítók népirodalmi kiadványait sikeresen terjeszti. Szabad legyen nekem főként ezen két közleményre vonatkozással, röviden elmondani nézetemet azon igen fontos, népünk társadalmi életének ujjá alakítását magában foglaló kérdés felett, hogy t. i. miképen kedveltessük meg a néppel az olvasást, miképen láthatjuk el a népet folytonosan olvasni valóval, és miképen szoríthatjuk le térről a ponyvairodalmat? . . . Ezen nagyhorderejű kérdések megoldása, első sorban ugy látszik, hogy a Simon Sámuel ur cikkében elmondott módon igen könnyen eszközölhető volna. Tudniillik a papok terjeszszék a jó népirodalmi műveket, s legyen gondjuk arra, hogy hiveik közül egy családnál se találtassák butító ponyvntermók, hanem igen is jóirányu olvasmány. Egy eszköznek a nagy cél elérésére ez is megjárja : ámde a kérdés megoldását kis mértékben segiti elő. Ideális terv, melynek érvényesítése, a papi pályát végtelen terhessé, szigorú keresztülvitele pedig elviselhetlenné tenné. Mert a lelkésznek egész életén át könyvárulónak kellene lenni; a lelkészi hivatal a hiyek olvasmányának ellenőrzési irodája lenne, és más oldalról is véghetetlenül sok kellemetlenségnek és félreértésnek volna okozója a Simon ur által ajánlót rendszer. És én azt hiszem, hogy ő maga is bele fog unni rövid pár év alatt a jelenleg valóban szép sikerrel megkezdett munkába, ós teljesen kivihetetlennek, sőtlegbuzgóbban kivivé is fóleredményünek fogja találni a krajcáros röpívek terjesztését. Sokkal fontosabb, a nópmivelődés terjesztésére és megszilárdítására egyedül legcélszerűbb eszköz az iskolák mellett „iskola i-és népkönyvtárak* felállítása. Ez az eszuie van hivatva felemelni uépnevelósügyünket, ez az eszme az, mely mellett évek óta buzgólkodom, s melyre őszszel rendesen több nagy lapban fel szoktam hívni a közönség figyelmét. Itt, ezen a téren, népkönyvtárak felállítása által szerezhetne magának a papság maradandó érdemet, ós tehetné a nép előtt a legmelegebb rokonszenv tárgyává nagát. Mert mit ad a lelkész egy könyvtárral híveinek ? Egy szellemi kincsesbányát, egy örökégő világító lámpást, egy tűzhelyet, mely éltet, melegít és világit nem csak most jelenben, hanem a későbbi időben, a messze jövőben is. Lehet-e eszményibb és mégis reálisabb egy községi népkönyvtárnál? Légy egy percre ábrándos képzeletű szives olvasóm és idézd magad elé kicsiny körödben egy jól szervezett népkönyvtár képét. Te, mint a könyvtár teremtője ós fő vezetője ott állsz s látod az iskolai gyermekek derült arcát, amint mohó vágygyal nyúlnak a szép, kedves könyvek után. A gyermekek elsietnek s lelki örömmel mutatják meg szegény szüleiknek a szorgalmas tanulások jutalmául, olvasás végett kapott szép könyvet. A szülők örülnek gyermekük előmenetelén, s a család 28