Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-06 / 23. szám

esténkilit körbe ülve, kéri, nógatja a gyermeket a könyv felolvasására. Nemde, kiváló örömetérzesz a családi élet e nemes irányú átalakulásán, s a gyermek nevelésére leghelyesebb és nagy eredményt igórő módját látod abban,hogy ön jószántából ós a szülék felhívására olvas könyveket odahaza. Tovább merengvén, látsz könyvekért jönni éle­medett, meglett korú nőket és férfiakat, kiknek nincs iskolábajáró gyermekük, s látsz ifjakat, kik már elhagyták az iskolát. Hogy örülnek ezek a serdülő legények, ha valami uj, valami szép könyvet kap­hatnak ki. És a könyvekkel a legények eltávoznak, hazamennek, s otthou ártatlan családi körben gyö­nyörrel olvassák azt, eszükbe sem jutván, hogy va­sárnap délután van, s hogy ilyenkor korcsmába szok­tak volt hajdanában dőzsölni elődeik. E ködképen, tzives olvasó, nemde a nóp társa­dalmának megváltozását, a nép józan, vallásos mi­velődósének egyedüli helyes irányát látod? Mert tőled, a könyvtár felügyelőjétől függene gondolni arra, hogy minő könyvek vétessenek be a könyvtárba. És merengve igy a képzelet szárnyain, lehetet­len, hogy vágy ne támadna benned, híveidnek oly vi­lágító oszlopot állítani. De porbahulsz a „hogy a nK kérdésénél. Igaz, tagadhatatlanul nagy kérdés volt ed­dig, hogy miként legyenek szervezhetők a népkönyv­tárak ami szegény irodalmunkból, Ámde most már anuyi jó, népkönyvtárba alkalmas könyvvel ren­delkezik a magyar literatura, hogy azokkal, nagyon tekintélyes népkönyvtárt lehetne alakítani. Sőt van egy külön vállalat is e c?l megkönnyítésére, a D o 1 i -n a y Gyula által szerkesztett „Hasznos Mulattató®. E vállalatból egy óv alatt 32 fü­zet jelenik meg, tehát egy kis könyvtár. A füzetek mint többször volt elmondva e lapok hasábjain, csinosak, és ugy szerkesztettek, hogy azok minden tekintetben alkalmasak legyenek a népkönyvtárba. A vállalat óvi dija 6 frt, s jelenleg harmadik óvfolya mából a 10. füzet is megjelent. Tehát a „hogyan" kérdés egyik fele meg vau oldva, a másik felének megoldása a hivatását jól fel­fogó lelkészekre vár. Csak akarat legyen, s a népkönyvtár akár pár nap alatt felállítható. Arra találjon a lelkész utat s módot, hogy könyvtárra egy pár forintot összeszerezzen. Igen, csak egy pár forintot hozzon össze, már elmondhatja, hogy: kezdett. Én pedig mindig és mindig azt állítom, hogy egy lelkész akár híveihez intézett buzdító felhívás, aláírások által, akár iskolai, egyházi vagy községi alapból képes 10—15 forintot előteremteni. -> Csak akarat és mindig csak ez kell! Ha 10 —15 forint fordítható a könyvtár alakí­tására, már az szép összeg, már abból takaros kis könyvtár áll elő, miután az ily féle könyvek olcsók. Azután később ha évenként csak 5—6 forintot for­dítnak is a könyvtár gyarapítására, tessék után számí­tani, hogy 10—20 év alatt mivé fog ez fejlődni. És mily áldást áraszt a népkönyvtár! Taneszköz lesz a tanitó kezében, melynek alkalmas darabjait a gyermekek által olvastatja. F e­gyelmi eszköz lesz, melylyel jutalmazhat. A könyvtár darabjainak olvasgatása által a gyermekben feltámad az o 1 v a s á s v á g y, önképzés, az i r o­d alom pártolás. A folyton olvasgatás által az izlés nemesbül, az ismeretkör szélesből. Ebből a nemzedékből lesz a mivelt, haladni tudó, józan gondolkozású nóp. A könyvtár által átala­kul a nép családi élete, a gyermek hazaviszi a könyvet, a családtagok olvassák vagy a gyerme­kek által felolvastatják, s igy a téli hosszú esték hasz­nosan, kellemesen telnek el. A népből a ponyvairodalom csak népkönyv­tár által irtható ki. Mert a krajcárhoz is ragaszkodó nép nem fog többé egy fillért sft adni a ponyva termékeiért, miután annál szebb, jobb olvasmányt kaphat a könyvtárból akár mindennapra egyet egé­szen ingyen. De ki győzné elősorolni azon eredményeket, melyeket a jól szervezett ós gonddal kezelt könyv­tár előidézne. A lelkészre, mint a könyvtár megte­remtőjére, főfelügyelőjére a nép áldólag tekintene, Nemzeti geniusunk pedig örömkönyeket hullatna, ha honunk 10 ezeret meghaladó népiskolája mellett, mindenhol egy-egy népkönyvtár terjesztené a hala­dást, felvilágosodást. A könyvi ár kezelése nem járna valami nagy bajjal, mert azt a tanitó, egy pár gyer­mek segédkezósóvel végezné. A Mkész csak ellen­őrizné és érdeklődő figyelemmel kisérné a könyvtárt. Vegye fontolóra azért a lelkészikar a nép­könyvtárak nagy horderejót, s ragadja kezébe a kez­deményezést, mig az rá nézve dicsőséggel jár, mig azt vallása örökké melegítő tüzhelyévó teheti. Ve­gyenek önök példát a svéd lelkészektől, kik nagygyá

Next

/
Oldalképek
Tartalom