Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

henni, mig a lelkiismereti szabadság biztosítva nem lesz. Arrról is biztosithatom önöket, hogy az e célra szükséges tőrvények kellőképen végre fognak hajtatni, mert az egész szabadelvű Németország ezt kívánja, ezt sürgeti* És én remélem, eljövend az idő, melyben békében fogunk élhetni rom. katholikusainkkal. Ha Anglia és Németország, e két legnagyobb protestáns birodalom egyetért, a világ műveltsége, a béke legjobb biztositéka mentve van. (Élénk tetszés ) KÜLÖNFÉLÉK. * Felekyné Munkácsy Flóra asszony a fokiüi lef. egyházat igen kedves és értékes pünkösdi ajándékkal lepte meg. Jelesen egy Pestről kivitetett kárpitossal az Ur asztalát, a szószéket, több mint 400 frt értékű nehéz selyem-, s illetőleg bársonyszövettel bevonatta, igy akarván az első pünkösdöt, melyet fia Feleky József ur, mint lelkész e gyülekezet körében tölt, a foktüi egyházra nézve őrök emlékűvé tenni. Kisérje áldás s boldogság ugy az ezen nemes áldozatothozó művésznőnek életét, mint az ezen ajándékban részesített gyülekezetet, s ifjú, buzgó lelkészét. * Kulcsár S. njvidéki ref. lelkész úrtól a következő sorokat vettük : Közelebb confirmált növendékeim egyikének, nevezetesen Kun Melanienek Budapesten lakó édes atyja Kun Sándor ügyvéd ur, egyházamra is őrök emlékezetűvé tette kis leánya confirmálását, a mennyiben e nap emlékére egy nagyon szép, tiszta ezüst, belől aranyozott urvacsorai kehelyt volt szíves küldeni, következő felirattal : „A z Újvidéki ref. egyháznak confirmátiói emlékül Kun * elanie 1875." Jól tudom, hogy a nemes szívű adakozó, nem azért küldte, hogy nyilvánosságra hozzam, de el nem mulaszthatom, hogy köszönetem egyházam nevében igy is ne nyilvánítsam; kérve egyszersmind az ég áldását ugy a nemeslelkü adományozóra, mint közelebb confirmált szeretett leányára. * Ugyancsak Uj vidékről az egyház, s a humanistikus célú intézeteit iránti érdekeltségnek egymásik kedvesen meglepő bizonysága felől is értesülünk. Farkas Lajosné szül. Tóth É7a újvidéki kenyérsütögető nő ugyanis f ó. március 24-én elhalván, végrendeletében majd nem összes vagyonát — mely körülbelül felmegy 7—800 forintra, — az újvidéki reform, egyháznak hagyta egy o rg o n a szerzésére. Hátrahagyott vagyona egy kisebb része felől pedig hiteles végrendeletében ekképen intézkedett: „Farkas Panna nálam levő agg, szerencsétlen leánynak szintén hagyok 200 frtot, azonban minthogy ez emiitett leány agybeteg és törvényeink értelmében kiskorú, a 200 frt. nekie nem adandó ki, hanem marad a református egyháznál, s mind addig mig él, csupán 10%-ot tartozik nekie az egyház kifizetni, halála után pedig fele marad a ref. egyházé azaz 100 frt., a másik fele pedig azaz 100 frt. a magyar országi prot. árvaháznak adassék Tóth Éva neve alatt". * A vértesaljai ref. egyházmegye f. é. apr. 26-án tartott közgyűlése elé terjesztett esperesi jelentésből e következő Örvendetes iskolaügyi adatokat olvassuk : Van az egyh. megyében 33 felekezeti, 3 közös iskola. Tanköteles 2 évig, van 4090 13—15 évig 1234, összesen 5324. Tényleg jár mindennapi iskolába 3839, ismétlő iskolába 1179, közös iskolába 171. Nem jár iskolába 135, (tehát a tanköteleseknek körülbelől 2V3 százaléka, —ez valóban örvendetes szám). Képesített rendes tanitó van 33, nem képesített 1 ; képesített segédtanító van 4, nem képesített 12. 34 tanitó fizetése felülmegy 300 fton ; 16 tanítóé kevesebb 300 frtnál, ezek nagyobb része azonban segédtanító. Iskolaépület van 34, tanterem 52, melyekből a törvény kívánalmainak megfelel 50, nem felel meg 2 tanterem. Az iskolák összes vagyona pénzértékben 163,819 frt (nem számítva három értékes alapítványt) az iskolák összes jövedelme kevés hiján 20,000 frt. * Egy szomorú eredményű búcsújárás felől értesítenek bennünket Felső-Baranyából. Nevezetesen e hó 15-én Mária Gyűd közelében midőn egy csapat búcsújáró egy szoros hegyi uton felfelé ment volna, egy két ökrös szekérrel találkozott. A szekér gazdája már messziről figyelmeztette őket, hogy hagyjanak fel az énekléssel, s a zászlókat ereszszék le ; de szavának sikere nem lévén a megszilajult ökrök neki rontottak az ut keskenysége miatt kitérni nem tudó bucsus csoportnak s keresztül gázoltak rnjta. Hárman egy pár óra múlva meghaltak, nyolcan súlyosan megsebesültek, kinek keze, kinek lába törvén el, többen pedig kevésbé jelentékeny sérülést szenvedtek. * Gfyászhir. Pacsesz Mihály, cinkotai ev. tanitó, f. évi april 25-én tüdővósz következtében jobb létre szenderült, s ugyané hó 27-én nagy részvét mellett nyugalom helyére elkísértetett. A temetési szertartást vágzé az udvaron Jezsovics P*1 helybeli, a templomban szónokoltak ravatala felett Dubovszky Nándor rákos-kereszturi és Sefforovszky János rákos-palotai 'lelkész urak. A boldogult született 1838-ban Vág-Ujhelyen; gymnásialis osztályait végzé részint Modorban, részint Selmecen, mig. 1861-ben a cinkotai egyház tanítójának megválasztatott. Hivatalában buzgó volt, ugy hogy az évenkénti népiskolai körlelkészi tudósitványokban neve „jeles tanítóként" tündökölt. Áldott legyen emléke ! IRODALOM. • Értelmi, erkölcsi s testi nevelés. Irta S p e ncer Herbert. Angol eredetiből, a szerző engedélyével, magyarra fordították s kiadják Öreg János és ifj Losoncy László, nagy-kőrősi tanárok. A fordítók sajátja. Nagy-Kőrösön. Ára 1 írt. 60 kr. Korunk egyik legtisztábban gondolkozó írójának müvét, midőn a nevezett két körösi tanár nyelvünkre fordította, megbecsülhetlen szolgálatot tőn irodalmunknak. Munkájuk legfőbb jelentőségét maguk is fölismerték, s mi is abbau találjuk, hogy megmutatták azzal az utat, melyen a paedagogiai irodalom terén haladnunk kell, s mely merőben eltér az eddig követett, nemzeti geniusunkkal teljesen ellenkező német rendszertől. Az a homályosságban állítólag rejtőző alaposság, mely a legtöbb német paedagogus iratait jellemzi, nem nekünk való, ugy, hogy ha még a magunk lábain nem tudunk járni, ne folyamodjunk olyan nemzet mankóihoz, a melynek tudósai bármily tudós emberek is, homályos előadásukkal soha sem lesznek képesek a mi egyszerű, józan és könynyebb előadáshoz gzokott közönségünkre oktatólag hatni, s