Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-23 / 21. szám
val kibékülhet is, nem dolgozik; sőt még nem is gondolkozik többé ; hanem mint a római egyház papjai, hiszi vakon — olvasd érdekből, — mit a pásztorlevelek parancsolnak, s a zsinatok megállapítottak és hirdeti is, sokszor ugy látszó őszinteséggel és buzgósággal; azon felül ő is, mint a római egyház papjai, gazdálkodik, szánt-vet, kaszál-kapál, szórakozik, vagy legfőlebb politizál, mint sok orthodox „hivő", és a hegeli „minden ugy vau jól, a mint van" elv vallója, érvényesítője széltire cselekszi ma is. Az ifjak meg még jobban, sokkal inkább elidegenednek ezeu pályától, mint eddig is. Pedig ez utóbbi jelenség már is aggasztó s kétségbeejtő kezd lenni, az egyházát szerető s annak szebb jövőjét melegen óhajtó lélek előtt. Im ezeket eredményezheti a tiszántúli reform egyházkerületben a Censura. Még ennél is többet. A confessió s betűimádó orthodoxokat elveikkel együtt lomtárba teszi az előhaladt s felvilágosult világ, mint múmiákat, a történészek s történelemnek számára; mivel e földi, világi életben semmi hasznukat nem veheti; sem egyesekre, sem társadalmakra, sem valláserkölcsi, sem családi, sem közművelődési ügyekre nem lévén hatása müködósöknek. S előáll ekkor természetesen, mint a vallások szabad hazájában Amerikában, más meg más uj vallás ; kivált ha a teljes vallásszabadság ki leend mondva, a mit remélünk és hiszünk. Hogy előálljon: azaz emberi lélek működése s tulajdonainak postulatuma ; mert ember, ha csak rendes kerékvágásából gondolkozása még ki nem zökkenj vallás nélkül el nem lehet. A vallásnak pedig lényegéhez tartozik hivőket szerezni s egyházat alakítani; formát, alakot venni fel, mely alatt nyilatkozzék, létezhessék, fejlődhessék. Ne vigyük a prot. egyházat ezen szakadási állapotnak elé a türelmetlenség, censura stb. eff. által 1 Sőt legyünk rajta, hogy a reform, vallás eszméje, mai alakjában, a prot. egyházban fejlődhessék s alkalmazkodjék a korszellem és tudomány vívmányaihoz. Ezt akarja a protestáns egylet. Ha az irodalmi társulat eszméje olyan nagyon kedves Debrecenben, hogy azt mindenáron létesiten akarják : jó, az ellen, mint szép szándék ellen nincs kifogásunk ; de ezt ily hivatalos firma, tisztelettel legyeu mondva, püspöksüveg alatt valósítani nem is tanácsos, nem is lehet. Aztán két lapja van Debrecennek. Mit akarnak többet ?! Azt hiszik, hogy a kik az önök irányát követik, pressió alatt többen lesznek azon irók. Csalódí ak. A fegyverfoghatók előálltak már, s ott vannak a csatatéren, a „Figyelmező" és „Prot. evangy. lap" mezején. Hogy számuk nem légió: arról nem tehet senki. A censura-féle intézkedéssel még elriasztják magoktól, kivált a független gondolkozás és szabad szó embereit. Elég lenne a lelkészi értekezletek jegyzőkönyveit bekérni; bár az is felesleges. Vagy talán az esik mhezőkre, hogy a modernek 4—5 lapot tartanak fenn. Hja, mert van a ki írjon s olvasson. A mi tetszik, időszerű s élvezhető van annak kelete. Itt nem kell kötéllel fogni sem irót, sem olvasót — hálá érte az istennek és a józan, felvilágosult magyar prot. papság tiszta felfogása- és bölcs belátásának ! Végezetre kijelentem, hogy püspököm, főpásztorom személye iránti tisztelet- és ragaszkodásban magamat senki által felülmulatni nem engedem. De nem óhajtom, hogy tiszteletünket ugy mutassuk ki iránta, hogy még több irodai munkával terheljük ; holott ugy is eléggé van terhelve az ilyenekkel; hanem M. S úrral óhajtom éu is, hogy egyházkerületében egyházakat látogasson, az egyházi ügyek iránti buzgóság felébresztése céljából körutakat tegyen. Ez leend hasznára, hitem szerint is, egyházi életünknek. Adja isten ! hogy e körút programmját mielőbb olvashassuk. Meglássa püspökünk : mennyi örömet szerez ez által a ref. egyház minden igaz és buzgó híveinek ! Hozza isten ! Görömbei Péter. Az 1865 /8 , vallásügyi LIII. t. c. hiányai s az ebből eredő sérelmek. Alkotmányos életünk első teendői közé sorozák honatyáink, mihelyt tanácskozásaikat megkezdhetek, kiindulva a testvériség s viszonosság nemes elvéből, a törvényesen bevett ker. vallásfelekezeteket kölcsönösen érdeklő törvényeket alkotni. Nagyon bölcsen tevék. Égető szükség volt reá ! Mert oly országban, melynek sz. Mária a patronája, a protestánsok az isten dicsőségére (! ?) évszázadokon át fölszámithatlan méltatlanság-, igazságtalanság-, s törvénytelenségnek lévén kitéve: illő dolog volt már egyszer a felekezetek ügyeit elintézni, s a vallásos meggyőződésükért annyit szenvedett honpolgárokat végre valahára megnyugtatni. Jól esett lelkünknek a régen óhajtva várt törvények alkotása s életbeléptetésének édes reménye ! A király nem késett azokat szentesíteni. Tehát el van ismerve országos törvényeinkben, hogy nem vagyunk többé mostoha gyermekei a hazának ! A törvénykönyv kezünkben van : mi kell még több ? Igaz, hogy e könyv kezünkben van. De ennyi az egész s nem több? Mert hogy életbe léptetve s gyakorlatba hozva volna : abból ugyan nincs semmi máig is. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület intézkedett, miszerint a vallásügyi ezen törvények minden egyházban meglegyenek s évenként egyszer a szószákbői felolvastassanak. A mi meg is történik. S eddig csak megvolnánk. Hanem aztán'? Aztán semmi több! . . Rónai kath. kollegáink csak úgy garázdálkodnak, mint eddig, csak úgy rontják meg a törvényt, mint addig, csak úgy követelnek téritvényt a vegyes-házasoktól, mint mindig tevék. Ők a törvényt tudják, de teljesíteni, s a viszonosságot elismerni teljességgel nem akarják, épen mint a régi korban a farizeusok. Hirdetési bizonyítvány nélkül esketnek ; halálos betegségben lévőket t^ritnek át, vegyes vallású szülék gyermekeit, minden nemre való tekintet nélkül, a törvény világos szavai ellenére keresztelik s anyakönyveikbe iktatják.
