Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

a lelkipásztori r.odor és bánásmód, legyen <5 ne csak tanitó, hanem nsvelő is, ne csak az összesre, hanem az egyesekre is hasson, az elveszettet keresse meg, az eltévelyedettet visszahozza, a megsebesültet bekötözze, a beteget megerősítse. Ezek. 34. 16. Szóval, mint jó pásztor ismerje juhait, és ismertessék azoktól. Ján. 10. 14. Ha mi lelkészek, —i —r szerint a templomi teendőkre, az ifjúság tanítására, a confirmatióra fektetjük a fősúlyt, olyanok vagyunk, mint az a szőlőmives, ki beülteti földjét nemes fajta vesszőkkel* de azokra nem ügyel, azokat nem tisztogatja; a papnak tehát mint lelkipásztornak gondolni kell nyájával, tanács, vigasztalás nélkül senkit magától el ne bocsásson, legyen ő családjával együtt jó példa a nép előtt. Mi szüli a templomkerülőket, az erkölcsileg megromlottakat, mi juttatott némely egyházközséget vagyonilag s erkölcsileg szegénységre? többnyire a lelkésznek merev magatartása, szédelgő kevélysége, uralkodni vágyása, világiakba elmerülése, rosz példaadása. Ne a tanításra, hanem a lelkipásztorkodásra is legyen gondunk, igy az —i —r által feltüntetett közönyösség megszégyenülve hátrálni fog. Yégül — i —r azt mondja: egy hadsereget nem nagy száma, hanem tagjainak értelmessége segít győzelemre. Az az értelmesség jó sziv nélkül sokszor kártékony, hegy a szivet jóvá formálhassuk, azt nagyrészben a szeretetteljes lelkipásztorkodás eszközli. Hogy pedig a védett ügy iránti lelkesedés segítene győzelemre, ez nézetem szerint, nem áll, hanem szükség, hogy a sereg, hadvezére iránt szeretettel és bizalommal viseltessék, s értse a maga nyelvén történő vezényletet. —i — r 4 rendbeli kérdésére ez ideig e lap hasábjain felelet nem adatván, én megkísérlem azok felett is a véleménynyilvánítást: 1) Házassági akadálynál egy egyénnek jelentése nem mindig elfogadható, mert a j lentés eredhet különböző gyarlósági okokból, de ha már a jelentést a lelkész elfogadja, tekintse meg a polgári törvénykönyvet, ott az akadályok elősorolvák, de van ezekről említés egyházi szabályrendeleteinkben is, s ha van törvényes akadály, dimissio nem adható. Dimissió és akadály két különböző fogalom. 2) Ha valaki nem confirmáltátott, ós Úrvacsorájával nem élt, nézetem szerint ez nem akadály a házassági eskü letehetésére nézve. Aki a világra születik, először embernek született, kéáőbb a keresztség által lett az egyház tagjává, mint ember magával hozta azt a jogot, hogy magának a polgári törvény korlátai között élettársat keressen, s ezt a jogot a lelkész tőle meg nem vonhatja, az ő tiszte az: keresse fel a tévelygőt, tanítsa, oktassa a tudatlant. —i —r szerint aki nem confirmáltatott, s e szerint Úrvacsorájával nem ólt, házasságra nem bocsátható, ebből az következik, hogy sácramentom nélkül halván el, el is kárhozik, ez pedig ellentétben áll Isten végetlen irgalmával és a reformált egyház hitelveivel. 3) Oly helyeken, hol puszták és tanyákon, erdőségben szolgáló egyének jelentkeznek a lelkésznél házassági eskületételre, az első az, hogy a lelkész annak járjon végire : volt- e az illető katonaavatáson ? ha ez be van próbálva, és az illető törölve lett, azután, mivel a keresztelőlevél nem mindig elégséges bizonyítvány a vallás minőségéről, szereztessen az érdeklettek vallásáról, nötlenségéről vagy özvegységéről mindazon helyekről bizonyítványt, ahol tartózkodtak ; egyébiránt ha mint más vallássu esketné is össze, mepcsalatva, a törvény által mindig védve van. 4) Ha valaki egyházunkhoz való tartozását be nem próbálja, az nem is tagja egyházunknak, s ez esetben nincs is helye a dimissiónak, csak a hirdetésnek, a kihirdetett menjen aztán esküt tenni saját papjához, kivált ha ott van a sponsa is. Aki nincs confirmálva, és nősülni akar, ezt házasságot gátló akadályul tekinteni nem volna humánus eljárás; arra, hogy az ilyentől a dimissió megtagadtassák, én törvényt nem tudok, —i —r sem tud, csak következteti az egyházmegye 1863 évi confirmátióra vonatkozó végzéséből, de arra igen is tudok, hogy a hitben gyengék, a tudatlanok oktatva legyenek. — i — ?. által felhozott esperesi levélben volt, — mint tudom — arról említés, hogy ha az ellenfél a dimissió megtagadását a pusztai ember áttéritésére használja, ki lesz érte felelős? Az irt passus célja az esperesi nyílt őszinteség folytán, mondhatom csak az ^olt, hogy —i —r vegye észre magát, miszerint az általa felhozott esetben a dimissio megtagadása nem gyökeredzik törvényben. Felszólalásom által örülnék, hogyha csak egy homok szemet hozhattam volna egyházmegyénk jóhirneve ós véleményem által —i—r megnyugtatásához. Szavaimat bezárom Fáy szavaival, ki Óramutatója előszavában igy szól: „ha hibásan szóltunk nem baj; mert az gazság hullámzó folyam, mely ha ideiglen háborog is, ide vihar csendesültével tükörsimává egyenlíti ki magát.." y • Az alsö-borsodi ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése. Kissé későn bár, d8 inkább késő mint soha — ismertetem az alsó-borsodi ref. egyh. megye ápr. hó 14—15. napjain Gelejen tartott gyűlésének főbb pontjait. A szokott istenitisztelet végeztével, a gyűlést Prágay L a j o s esperes, buzgó, rövid imája után, világi elnök Szathmáry Király Pálő méltósága, a jelenlevők szíves üdvözletével megnyitván, legelébb is az esperes időközi intézkedéseiről tett jelentésében hangsulyozá, hogy neki — úgymond — mintha praedestinálva volna rá, elnöki jelentését mindig halottakról szóló gyászbeszéddel kell megkezdeni. Most is fájdalommal tudatja runyai S ó 1-d o s Imre, régebben Hevesmegye szolgabirája, 1865. évi országgyűlési képviselő, egyh. megyei tanácsbiró, az egri egyház főgondnoka, több jótékony alapitványairól ismert egyházias, szerény férfiúnak Budapesten ; majd tisza-nánai lelkész, s nyugalmazott esperes Orbán Mihálynak ápr. 5-én gyülekezetében, testvérei karjai közt bekövetkezett halálát, s a két halálban az egyh. megye veszteségét. E gyászjelentés után a gyűlés főbb mozzanatai következők voltak. Kiss Károly nagy mihályi lelkész Miskolcra választatván, helyére Szabó József sályi, Sályba Ágoston Sándor ábrányi, majd Ábrányba Ráckevei Sándor bocsi s. lelkész választatott s erősíttetett meg.