Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-16 / 20. szám

nyeiben minő épületes, magvas, és mindenekfelett mennyire igaz dolgok lehetnek. Vegyük fel Balogh F. urnák a 15-ik számban levő nyilt válaszát. Azt nem is veszem számba, hogy mindjárt cikke kezdetén egy oly tételét fejtegeti Luthernek, melyet nem értett meg. Luther ugyanis ezen szmival: „Wieder das Gewissen thun, ist ebeisoviel, als wider den Glauben thun, uud schwer sündigen" azt akarta mondani, hogy a lelkiismeret ellen nem szabad cselekedni, mert az épen annyi, mintha az ember a hit ellen cselekszik, és mintha komoly bűnt követ el; B. ur pedig erre azt mondja, Luther eme mondása, „mellettünk (t. i. B. urék mellett) bizonyít, mert mi is azok közé tartozunk, kik a hit ellen cselekedni nem tartjuk helyesnek.* No de hát nem feltétlen kelléke egy magyar theologusnak a német nyelv alapos ismerete. Ez nem bűn. Meujünk a dologra, és lássuk B. urnák theologiai álláspontja igazolására felhozott egyik főérvét. „Mi — úgymond — szerényen kifejeztük álláspontunk vázlatában, hogy az általunk előterjesztett hitpontozatok meggyőződésünk szerint a józan értelmezés követelményei szerint és a szentirók valódi értelmének eltalálásával vétettek ki; meg vagyunk győződve, hogy a ker. közegyház 18 százados élete ós tanítása azon hitelveket állandóan ós folyvást igazolta, magáénak vallotta, különben azt kellene ellenfeleinknek állítani, miszerint 18 század legjobb fői tévedésben voltak, kiforgatták az írást, s valódi értelmét meghamisították. A történelem azt bizonyítja, hogy volt igenis egész láncolata az eretnekségnek az ebjonitismustól a straussiánismusig, melyeknek előharcosai megkísérték az irás valódi értelmét elferdíteni, de rendre visszavetettek ós elnémultak. — Semmi sem bizonyítja fényesebben a ker. főbb hitelvek dicső értékét, mint az, hogy 19 század után is, a tudomány duló rohamai után is, épsu állanak azok a világ élő egyházainak templomaiban: mig ama hitelveket megerőtlenitők és elmosók, az egy unitárius egyházat kivéve, (mely azonban ma már sok részben mássá lett, mint volt kezdetekor) egyházat mai napig sem alkottak, csak elszigetelt egyes pártszerü csoportuzatokat szerveztek." Most latolja meg a t. olvasó, hogy ezen érv igy szórói-szóra, mindössze is az „unitárius" szó helyére ezt téve „protestáns", — kinek a szájába Ilik inkább, egy protestáns theologusóba-é, vagy egy katholikusóba ? Ha az igazságról s helyes álláspontról van szó, akkor protestáus ember ne takaródzék az évszázadok, ezredek foszladozó köpenyével, s ne hivatkozzék „18 század legjobb fői''-nek tekintélyére, mert ezáltal csak az atyafiak kezébe nyüjtunk fegyvert, melylyel nemcsak a modern, de az egész protestántismust biztosan leverik. Jerünk tovább! Fordítván egy lapot ezt olvassuk: „Egyébiránt az ó-szövetsógi miuden p. o. polgárügyi, egészségügyi, törvényhozási, még ha Isten nevében címeztettek is, bevett szokás s azon kor hivatalos irálya szerint, részleteiben, s a mi a polgári végrehajtást illeti, Istentől eredőknek mi sem ismerünk el, miuf

án a kijelentés bel mivoltához nem t(

rtozik oly tárgyakra is kiterjeszkedni, melyek nem esnek a hit- és üdvigazságok keretébe s igy nem örök érvényűek.4

' Először is ki kell a feletti meglepetésemet fejezni, hogy míg a külföld legnagyobb szaktudósai egymástól messze eltérőleg tapogatódznak az irás mesterségének mikor történt feltaláltatása, s különösen annak a zsidó nép közé v»ló bejövetele, használása iránt, B. ur már ezen homályos kornak „hivatalos irályát" is ismeri, hogy miből ? vagy honnét ? azt persze nem tudom, mert csak a biblia van meg ezen korból; igen de a kórdós épen a körül forogna, hogy valóban istentől eredt-ó annak minden része, vagy pedig csak a hivatalos irálynak rovandó fel. De hát B. ur ezt tudja, ós kimondja, hogy az ó-testamentornnak egy részét istentől eredőnek nem ismeri el. De hát akkor kitől eredt ? Emberektől? Ha igen, ügy nem fél Ön hogy a modernek ellen irányzott szúrás önnön keblébe fúródik, mert hiszen igy az Ön „mai biblia-tudománya is oda tör, hogy magát a bibliát semmisítse meg, puszta emberi terménynyó lehalandósitás által". ? (Evang, 1. 136. 1.) Nem ! feleli B. úr, „miután a kijelentés belmivoltához nem tartozik stb." Igen, de hát azt honnét tuija, hogy a kijelentés belmivoltához mi tartozik, mi nem ? Biz ezt sehonnan sem ! Valamint azt sem tu'ja, hogy mely tárgyak esnek, s melyek nem a hit- ós üdvigazságok keretébe, s melyek az örökérvényű igazságok, melyek nem. Igy p. o. több mint ezer éven keresztül az egész keresztyénség, s az elmúlt századok „legjobb fői", de ma is még a keresztyének nagy többsége örökérvényű igazságnak tartotta ós tartja, hogy a keresztség az üdvre mulhatlanul szükséges, ilyennek tartja a transsubstantiatio, a purgatórium és ezer más katho-