Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

roshoz közel, és igy biztos helyen, hanem a határ legtávolabbi részén, a vízparton roszakaratulag az általa jól ismert bizonytalan, s az árvíznek minden évben kitéve levő helyen adta ki földjét vagy az azutáni járandóságot a felosztás alkalmával ; holott azt jóakaratulag, a város alatt és igy biztos helyen is kiadhatta volna, mint kiadta Cegléd, Kecskemét, Kőrös stb. derék lakossága, mely városokat pedig az árvíz sohasem fenyeget. 2. Az egyházi tisztviselő, az egyházi felsőbb hatóság által is megerősített évdíjlevelóben csak a hold száma van kitéve a szántóföldnek vagy kaszálónak, tehát annyi hold jövedelmére számithat és annyi hold jövedelméről, (kivévén az elemi csapásokat: mint aszály, jégverés, fagy stb.) tartozik jót állani az egyház. Ez kétoldalú szerződés, mely mind a szolgát, mind a szolgálat adót egyformán kötelezi. Mert, hogy az egyház a meghívóban, nagy bölcsen elhallgatta, az azon vidékkel és határával ismeretlen megválasztott tisztviselője előtt, hogy azon ígért 60 vagy 70 hold földnek felét, vagy harmadát minden évben elsepri ám az árviz, és igy ennek jövedelmére te hivatalnok biztosan nem számithatsz, mert ez a soknak látszó föld csak a papiroson figurái ám, de tulajdonképen semmit sem ér, azért a szegény hivatalnok büntetendő-e meg, aki saját kárán kénytelen megtanulni, hogy a nagy és sok munkáju gyülekezetben a látszólag szép fizetésű hivatal nem ér fel a sokkal nyugodalmasabb kisebb gyülekezet évdijával. Fájdalom azonban, hogy a kétoldalú szerződés az eddigi gyakorlat szerint, csak a szolgálattevőt kötelezi a terhes szolgálat megtételére, de a szolgálatadót nem a munkadíj megadására, pedig ha valaki, ugy bizonyára az egyházi hivatalnok, méltó tövises pályáján munkabérére. És ha az egyházi szolga törvény által is köteleztetik elvállalt kötelessége pontos ós lelkiismeretes betöltésére és elvégezésére, nem épen ugy kötelezheti e a hozandó egyházi törvény az egyes egyházakat, egyházi tisztviselői iránti szerződésbeli kötelezettségeik teljesítésére? Azonban eddig nem kötelezte, s ha hivatalnoka iránt méltányos nem volt az egyháztanács, a szegény kártvallott nem kapott egy fillér kárpótlást sem. Méltányosságot pedig ma már, hol fizetésről van szó, ne tagadjuk szolgatársaim, csak igenigen kevés gyülekezetnél találunk tisztviselőik iránt, ha csak az egyházi ügyeket intéző presbyterek, nem jó barátai az egyházi hivatalnoknak. Ezen esetben nem mondom, hogy valami veszett fejszének nyele-féle kárpótlást nem nyer veszteségeiért. Ha pedig a kárvallott semmi kárpótlást sem nyer, még csak a földbe vetett magja megtérítését sem az egyháztanácstól, és ha ezen végzést, mint magára nézve sérelmest még fellebbezni is meri, ez esetben ismét neki gyül meg a baja, mert ez által gyülekezetével jön ellenkezésbe, mely sehogy sem tudja neki megbocsátani, hogy az ő bölcs Ítéletében meg nem nyugodott. 3. Nézetem szerint köteles az egyház hivatalnokának via által okozott kárát megtéríteni, mert ha az árviz által elborított földadója elengedéseért az egyház folyamodik, azt neki engedik el, mint adófizetőnek, és neki térül meg némi részben a kár ugy, hogy az egyháznak még haszna van hivatalnoka kárában. Már pedig ha őt kárpótolják a hivatalnok földje káráért, önkényt foly, hogy ő meg kárpótolja káros' hivatalnokát. 4. Végre kárpótlandó, különösen az egyházi hivatalnok, az olyan nagyobb s népesebb gyülekezetekben, a hol egy és ugyanazon teherrel és kötelezettséggel járő állomáson két hivatalnok van, a kiknek fizetésük egyenlő tartoznék lenni. Azonban az egyik földje, mely ily alföldi helyeken, a főjövedelmet teszi, a határ legjobb helyén van, s igy az ő jövedelme biztos, míg a másik földének nagyi-észét minden évben elöntvén az árviz, jövedelme által sokkal csekélyebb, mint tiszttársáé, a ki mint szerencsésebb mig anyagi tekintetben naponként halad előre, addig ö saját hibáján kivül naponként pusztul és szegényül. Ki merné tagadni, hogy ez nagy igazságtalanság s olyan szomorú állapot, melyen okvetlenül mielébb segíteni kell. És miután az egyházak, tisztelet a kivételeknek, mint a békési stb., — nem hajlandók önkényt ezen igazságot ós méltányosságot gyakorolni szerencsétlen egyházi hivatalnokaik iránt; itt törvényre, még pedig egy a minden egyházkerület által összhangzólag hozott törvényre van szükség, hogy ez védje az egyházihivatalnokot méltányos és jogos kártérítésben. Elmondtam nézetemet az általam felvetett kérdés felett, szóljanak hozzá, kiket a dolgot illet. Kőrösparti Lajos. KÜLÖNFÉLÉK. * Gyászhirek : Soós Miklós, a hanvai reform, egyház buzgó, s az irodalom terén is ismeretes lelkésze gége- és tüdősorvadásban kínos szenvedés után ápril hó 26-án, élete 40-ik évében meghalt. Pár nappal később pedig a csákvári reform, egyház maradt árván, a még csak 6 év óta ott szolgáló lelkésze Nagy Sándor hosszú, súlyos betegség után élete 39-ik évében mult hó 28-án, jobb hazába költözvén ; özvegyet és három árvát hagyván hátra. Lengjen béke és áldás poraik felett ! * Félszázados tanítói ünnepély. Makó város ápril 18-án ÜDnepet ült Komáromy Mihály tanitó 50 évi szolgálata emlékére, mely alkalommal a megtisztelt agg férfiút a csanádmegyei tanitó-egyesület tiszteletbeli tagjává választotta, s a makói tanítók testülete pedig ezüst serleggel ajándékozta meg. Örvendünk az érdem ezen megtiszteltetése felett, s szíves üdvözletünket küldjük mi is a derék férfiúnak, ki míg egyfelől lelkiismeretes szorgalommal forgolódott egy félszázadon át szerény pályáján'; másfelől fiaiban a hazai tanügy számára szorgalmas, munkás férfiakat nevelt. Egy lehangoló kérdést azonban nem hallgathatunk el : hát az egyház hol maradt az ünnepélyről. Czegléd a mult évben egész fizetéssel gyugdíjazta egyik veterán tanítóját, hát Makó gondoskodott avagy gondoskodand-é egy félszázados érdem megjutalmazá-áról ?