Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-05-02 / 18. szám

szesülhet felavatásban, a mennyi lelkészi állomás v*n üresedésben ; de jelenleg ma, egy-egy egyh. megyében egynél több felavatott segédlelkész is van működésben, s kérdés, hogy a sorozat mellett, a több felavatottak közül, melyik lesz választhatható akkor, midőn a 2-ik pont a belépés szerinti elsőséget, a 4-ik pont pedig (vilá­gosan) minden felavatotta t „választhatónak" nevez. Ez ellentétes, s egymásnak a jelen viszonyok szerint, még ma ellentmondó §-ok összhangba hozása, a törvény visszahatása nélkül nem eszközölhető. Vagy, minden eddig már felavatott segéd- és helyetteslelkész „el keléséig" — a mint egy t. ur kifejezte, — törvényes kivételt ké­pez a törvény alól *, vagy pedig az e. kerület egy ujabb §-a által gondoskodik arról, hogy a már felavatásban ré­szesült segédlelkészek is, szigorúan a belépés szerint, so­rozatot kapjanak. Azt is állitottam, hogy lehetne, s talán lehet is eset arra, hogy a „szabadválasztás" biztositéka dacára is, a választás „szabadsága" kijátszásával — nem lenne választ­ható az, ki a püspöki felavatás folytán már választható. Hogyan ? Lássunk egy példát. A. egyh. megyének B. egy­házközségébe C. felavatott segéd- vagy helyetteslelkész működik, de van kivülötte az egyh. megyében több segéd is; — ha az egyh. megyei elnökség rendelkezési jogával él, s a megtiresült B. egyházból, a működő C. felavatott, tehát választható segéllelkészt ott hagyja, s nem rendel helyébe —csak a választás időtartamára, — egy más nem választható segédlelkészt, C. habár nem ragadta is meg a már elébb kinálkozó alkalom üstökét, séma keresztelőt, lakodalmat, haloti tort, hanem dolgozott, s erkölcsi feddhetetlensége, munka szeretete és példás élete által, a gyülekezet bizalmát s szeretetét kinyerte, bár C. képessége s erkölcsi élete nem jön kifogásba, de mert épen B—n van, és mert éppen onnét el nem rendeltetett, B—n, bár óhajtaná az egyház rendes lelkészéül, s C. maga is elfogadná a meghivatást, — nem választható. És ezen méltányosságot és igazságat is sértő, sőt magának az elvnek ellentmondó akadályt nem le­hetne-e valami mód által még elhárítani ? Ha az e. kerület a II. cikk 4-ik pontja helyett: „választható — a választó gyülekezetben mőködő segéd- vagy helyetteslelkész kivételével — minden oly rendes és felavatatott se" géd stb." ezt teszi: „választható, minden oly rendes é3 felavatott segéd stb." tehát kihagyva a törvényjavaslat szövegéből e zárjegy közé illesztett részlelet: „a választó gyülekezetben működő segéd- vagy helyetteslelkész kivé­telével," ezáltal segiteni fog a hiányon. Illetőleg ha fél s kikerülhetetlennek hiszi az e. kerület azt, hogy a jel­lem és papi tekintélyt aláásó korteskedés, a helyszínén működő segéd- vagy helyetteslelkész által csak feltehető­leg is űzetnék: vegye számításba a dolog ellenkezőjét is, s ekkor a Il-ik szakasz 4-,k pontját szószerint hagyja meg, de az utolsó sor után kikezdve, a következő szö­veget illesztesse : „A választó gyülekezetben működő se­géd vagy helyetteslelkész azonban, a választó gyüleke­zet kívánatára, vagy saját kérelmére is, személyesen, vagy írásban beadott kérelme folytán a választó egyház­ból, a választási idő tartamáig, az elnökség által más se­géd- vagy helyetteslelkészi állomásra helyezendő." Ezáltal, — mint törvényhozó jog — és igazság szerint, szigoruau teljesítette törvényhozó kötelességét, kizárva a törvény „magyarázat" megkésett szükségét is. E most idézett módosít ványt, a b.-somogyi egyh. megye legközelebbi közgyűlése alkalmával, a jelent volt segéd és helyetteslelkészek, mint külön véleményt, az e. kerület elé felterjesztették, jogos bizalommal lévén az iránt, hogy a dunántuli e. kerület ft. közönsége, a majd tárgyalás alá veendő törvényjavaslat tárgyalása al­kalmával, nem Lgja mellőzni az alanti közegeitől jövő szerény véleményt sem. Vajha, az uj törvény által, a régi ember mindenek­ben megölettetvén, támadna fel ott az uj ember, a való­ságos uj életre; hogy az egyházak békéje s felvirágozása alapján azok nyugalma, és a lelkészi tekintély a munkás­ság befolyásával, teremne hitbuzgalmat és ügyszeretetet Barakonyi Kristóf. Nyilt kérdés egyházi tiszttársaimhoz. Kárpótlandók-e az egyházi hivatalnokok egyházaik által, ha fizetésbeli földjeiket az árviz egészben vagy rész­ben minden évben elborítja, ugy hogy annak semmi hasz­nát sem vehetik és ez által évi fizetésük igen tetemes részben csökken ? Ezen még tudtomra sem az egyházmegyéken, sem az egyházkerületeken meg nem oldott igen égető kérdést egyházi, s különösen a folyóvizek mellett lakó, s igy e csapásnak velem együtt minden évben kitéve levő, szolga­társaim elibe tenni. Szóljanak hozzá, tisztázzuk a kérdést, hogy az egyházkerületek ez ügyben oly Ítéletet hozhassa­nak már egyszer, mi által mind az egyházhivatalnokok, mind az egyházak, ezen köztük fel-felmerülő s majd min­den évben meg-megujuló kényes kérdésben, magukat tájé­kozhassák s azutánra tudhassák, hogy mit követelhet az egyik, ós mire köteles a másik fél. Én — kit 9 éves papságom alatt 8 éven át ért azon csapás, hogy papi földemből 33 holdat, kitűnő minőségűt, a Kőrös vize, minden évben elöntött, úgy hogy nem csak hogy a földnek semmi hasznát mm vettem, egész nyáron át is rajta levén a víz, hanem még a ráfordított munka és belevetett mag elvesztése által tetemes és kiszámit­hatlan károm is volt, megvallom, sokszor fájdalmas érzések között gondolkodtam e tárgy felett, meghánytam vetettem a mellette vagy ellene nyilvánuló érveket pro et contra, és a nagy károk miatti érzékeny veszteségem fájdalmai lecsillapultával is, higgadtan gondolkodva felette, az lett a feleletem az elibem feltett fentebbi kérdésre: hogy igen is tartoznak az egyházak hivatalnokaikat víz­káraikért pótolni, mert: 1. A hivatalnok nem oka annak, hogy gyülekezete törvényes vagy szokásos gyakorlata ellenére is, nem a vá-37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom